Azon nem lehet egyéni kezdeményezésekkel segíteni, hogy a színházi intézményrendszer nehezen engedi be a fiatalokat, vagy hogy a kormányhoz közel álló, az innovációra kevéssé nyitott színházpolitikai körök ülnek a legnagyobb bársonyszékekben és a legnagyobb pénzhalmok fölött. Amely pénzhalmokból pont annak a független szférának jut sírnivalóan és nevetségesen kevés, amely a leghamarabb és a legnagyobb teret tudná biztosítani a pályakezdőknek. És bár még mindig kevés olyan forrás van, amely kifejezetten az újabb generációkra fókuszál, azért láthatunk olyan kezdeményezéseket, amelyek a szakma összetartását és ötletességét mutatják.
Titán felül áll
Hiánypótlónak számított négy éve, hogy a Függetlenül Egymással Közhasznú Egyesület (Füge) a TITÁNium pályázattal olyan fiatal színházi alkotóknak adott esélyt megmutatkozásra, akik vagy nemrég végeztek valamely színművészeti egyetemen, vagy a gyakorlatban foglalkoznak színházcsinálással, csoportot, műhelyeket vezetnek, önálló rendezéssel állnak elő, de még nem töltötték be a 35. életévüket, és csak néhány éve léptek a pályára. Kulcsár Viktória vesszőparipája a tehetséggondozás, a fiatalok felkarolása. A Füge elnökeként és a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház intézményvezetőjeként régóta azon van, hogy az intézményi, oktatási rendszeren túl pénzzel, tudásátadással, tapasztalatcserével, infrastruktúrával támogassák a pályakezdőket a rögös út elején. A TITÁNium fontos tényezője, hogy nincs mögötte állami forrás, önerőből és összefogásból áll össze a büdzsé, a partner befogadó színházak (ilyen a Füge saját helyén, a Jurányin kívül például a Trafó, az Orlai Produkciós Iroda, a MU Színház vagy az Átrium Film-Színház), produkciós műhelyek, ernyőszervezetek azt teszik bele, amit éppen tudnak: próbatermet, pénzt, menedzsmenti, kommunikációs támogatást és így tovább (kiemelkedő támogató a kezdetektől a MasterCard). Az elmúlt négy évben 4-4 projekt valósult meg: lehetőséget kapott már többek között Boross Martin, ily módon rendezett színházban először Bodzsár Márk, Fekete Ádám dramaturgból rendezővé (is) avanzsált, de friss formációként új előadással mutatkozhatott meg Benkó Bence és Fábián Péter k2 Színháza vagy az új bábtechnikákkal kísérletező Nylon Group is. Egy-egy előadás nagyjából másfél millió forintos támogatásból valósul meg. Idén a szervezeten belüli, a partnerintézményi és alkotói tapasztalatok következtében kicsit változik a rendszer, és az előadások bemutatását egy mentorprogram előzi majd meg. De a lényeg, hogy a fiatalok saját produkciójuk elkészítése alkalmával felkészüljenek a gyakorlati színházi életre, nem változik – mondta kérdésünkre Kulcsár Viktória.
Tavaly Budapest Főváros Önkormányzata a tehetséggondozás támogatása érdekében létrehozta az egészen hasonló Staféta projektet, amely kisebb produkciók létrehozását és pályakezdő fiatal tehetségek bemutatkozási lehetőséghez segítését tűzte ki célul, „ezzel is színesítve Budapest kulturális életét”. A pályázatok felkérésre a Füge lebonyolításában zajlanak. „A Staféta egyik legnagyobb erénye, hogy nem az az elv, hogy sokan kapjanak keveset, hanem ellenkezőleg, akinek a pályamunkája érdemes a támogatásra, az vagy a teljes igényelt összeget, vagy annak minimum 80 százalékát meg is kapja” – mondta a saját támogatási forma után ezt is levezénylő Kulcsár Viktória. A meghívásos pályázatra 2015-ben 13 pályaműből 9 volt támogatásra érdemes, ezek közül 5 alkotás 100 százalákos, 4 pedig a projekt teljes költségvetését tekintve jelentős anyagi hozzájárulással valósult meg. (A produkciók egy része az előző évad második felében jött létre, míg a többi e mostani első néhány hónapjában kerül színpadra. A 2016-os kiírás nemrég jelent meg.) Így mutathatta be például a Stereo Akt az Etikett, avagy A tökéletes ember című produkcióját, de a Dollár Papa Gyermekei rendezője, Ördög Tamás, a Trojka Színházi Társulás alapítója, Soós Attila Gergely és Kálmán Eszter is lehetőséget kap, míg táncszínházi vonalon Dányi Viktória és Fülöp László bizonyíthat. Miközben évről évre kevesebb pénz jut a minősítéssel nem rendelkező színház- és táncművészeti előadó-művészeti szervezetek támogatására, üdítő meglepetés volt a főváros lépése. Szalay-Bobrovniczky Alexandra, a humán ügyekért felelős főpolgármester-helyettes korábban arról beszélt a juranyihaz.hu-n megjelent interjújában, hogy a programmal a tudatos tervezés és a költségvetési realitások fontosságára is szeretnék felhívni a fiatal alkotók figyelmét.
Hotel Mentor
A Fügéhez hasonló szerepet tölt be a kultúrafinanszírozás terepén a Manna Kulturális Egyesület is, amely a Bethlen Téri Színházzal közösen hirdetett pályázatot pályakezdő színházrendezők számára kamaraszínházi előadások létrehozására. A Találkozások nevű projekt célja, hogy eltérő generációjú alkotók dolgozzanak együtt, ezért két pályakezdő és két tapasztalt színházi szakember közös munkáját támogatják. A bemutatni kívánt produkcióban a kiírás szerint két színész szerepelhet, akik között korban legalább kétgenerációnyi a különbség, ezenkívül pedig a rendezőnek pályázatában meg kell jelölnie egy mentort, egy tapasztalt rendezőt, akivel szeretne együtt dolgozni. Bár ez a projekt konkrét megkötéssel jár, érdekessége, hogy a kiíró szervezetek anyagi támogatást nem biztosítanak a fiataloknak, a pályázat során a felek az aktuálisan rendelkezésre álló erőforrásaikat ajánlják fel a tárgyi és személyi feltételek megteremtéséhez. Biztosítják a próba-, a színháztermet, a technikai hátteret és az ehhez szükséges személyzetet, a meglévő saját díszlet- és jelmezraktárak teljes készletét, valamint pr-, reklám- és menedzsment-szakértelmet. Az előző évadban két előadás jött létre a Találkozások keretén belül, Valcz Péter a méltán híres gyurmafilm, a Mary és Max történetét adaptálta, Szilágyi Bálint pedig Peter Handkétól Az aranjuezi szép napokat vitte színre Eke Angéla és Zsótér Sándor közreműködésével.
Helyhiány és pénzszűke miatt közkedvelt forma a kamaraszínházi produkciók támogatása, amelyek ráadásul könnyen utaztathatók. Ezek az előadások jó eséllyel színházon kívül is megállják helyüket, aktuális például a Mozsár Műhely pályázati felhívása, amely a Nagymező utcai kávézó emeleti terét töltené meg olyan új, Magyarországon még be nem mutatott darabok színre vitelével, amelyekre 500 ezer és 1,5 millió forint közötti támogatást adna, legfeljebb 10 produkcióra.
Gáspár Anna, a Manna vezetője egy másik rendhagyó kezdeményezést is támogat, amely egy egyetemi feladatból nőtte ki magát, és azokat segíti, akik „most a pályájuk legelején, a nagy színházi élet küszöbén állnak”. Egy szemináriumon Gáspár az idén végzős bábrendezőkkel a pályázatírást gyakorolta, és hogy tétje is legyen a feladatnak, beadták a pályaműveket a minisztérium egyik kiírására egy különleges előadás-sorozat megvalósítására, amelyhez a Manna vállalta a lebonyolítást. A szakmai kuratórium bizalmat szavazott az öt bábrendezőnek, akik így Ugródeszka címen különféle módon mutathatták be, hogy „a báb nem korosztály, hanem műfaj”. Az öt ősbemutató a báb eltérő nyelvein szólalt meg, mindenki különböző technikákat használt: lett árnyjáték, marionett, tárgyanimációs játék, de az asztali bábok is előkerültek.
Felhajtóerő
A helyzet a táncéletben sem rózsás, ezért a színháziakhoz hasonló kezdeményezésekkel, főként a háttér és a bemutatkozási potenciál biztosításával ösztönzik az ifjú koreográfusokat. Az első darabjaikra pályázó alkotók egyre kevesebben és egyre kevesebb támogatást kapnak, ha kapnak egyáltalán – ezt tapasztalja a Közép-Európa Táncszínház (KET), amely Ifjú koreográfusok címmel hirdet immár több éve pályázatot annak érdekében, hogy együttműködjenek a legfiatalabb alkotókkal, és új távlatokat nyissanak számukra a munkalehetőségek terén. A 2013-ban útjára indított program már 10 fiatalt karolt fel: olyan ismert alkotóknak adott sanszot, mint Grecsó Zoltán vagy Újvári Milán. A KET megmutatkozási esélyt ajánl, meglévő erőforrásait bocsátja az alkotók rendelkezésére egy-egy „demonstráció” céljára: a KET társulata, valamint próbaterem biztosítása mellett – ahol egy héten keresztül dolgozhat a koreográfus a táncművészekkel a művészeti vezető szakmai mentorálása mellett – egy estén ki-ki megmutathatja, mit tud. Ez gyakorlásnak is jó, referenciának sem rossz. Biztonsági hálót nyújt a Trafó és a Műhely Alapítvány is, akik Antré címen adnak teret friss szemléletű fiataloknak. Ezt teszi az Artus Kortárs Művészeti Stúdió is, amely Arccal a halnak címmel kezdeti „felhajtóerőt” kínál, konkrétan próba- és előadóteret, szakmai tanácsadást. A 2015-ben indult program eddig tíz alkotónak adott módot, a projekt ebben a szezonban folytatódik, és az Artus ars poeticájához híven kreatív emberek találkozását és gondolatok ébresztését segíti elő.
