Ugye, nem engeded, hogy a közönség, amely maga a társadalom, kikerülje azt a borzalmasan bonyolult és fájdalmas kérdést, hogy vajon miért kell egyáltalán segíteni bajba jutott embereken?
Ugye, megteszed, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulóján azon is elmerengsz, hogy mennyi ember emigrált hazánkból más országokba, ahol aztán befogadásra találtak?
Ugye, nem engeded, hogy háborúból, polgárháborúból, elnyomó diktatúrából menekülő embereket csak azért ne tiszteljünk, mert azok más valláshoz vagy etnikumhoz tartoznak, és mert nincs annyi pénzük, hogy megvásárolják maguknak a magyar állampolgárságot?
Ugye, nem engeded, hogy Magyarországon odáig süllyedjen a közbeszéd és a közerkölcs, hogy a nyomorúság és kiszolgáltatottság már semmiféle empátiát se váltson ki az emberekből?
Ugye, nem mész el lesütött szemmel az embertelenség mellett?
Ugye, megteszed, hogy lehetőségeidhez mérten segítesz ébren tartani az emberség lángját? (Bármennyire is patetikus ez.)
Ugye, nem hagy hidegen a hülyeség, a gyűlölet és a tisztességtelenség?
Ugye, tudod, hogy az Európai Unió nem kötelezi a magyar államot migránsok befogadására, hogy a menekültek elleni kampány uszítás, és hogy a magyar állam jelenleg egyáltalán nem szolidáris olyan országokkal, amelyeknek az adójából fenntartja saját működését?
Az államilag támogatott színház kulturális intézmény: hozzásegíti közönségét az egyetemes emberi értékek megtapasztalásához.
Vannak idők és helyzetek, amikor a puszta művészet nem elég. Ki kell állni, és beszélni kell!
Az államilag támogatott színház közintézmény. A köz érdeke most az intézmények bátorsága: nem mindegy, mit gondolsz, nem mindegy, mit testesítesz meg. Légy példa!
És azt is kérem, hogy ne csak bölcs, de emberséges is légy!
Köszönöm.
