Ahogy arról múlt héten már beszámoltunk, az Újszínház honlapjának egyik félreeső szegletében Dörner György csöndben nyilvánosságra hozta igazgatói pályázatát. Azt a szakmai anyagot, amire fel a fővárosi közgyűlés további öt évre megbízta a teátrum vezetésével — Dörner programjából akkor ki is gyűjtöttünk bár beszédes részletet.
Most kiszúrtunk egy pajkos kis turpisságot: az Újszínház honlapján elérhető pályázat hiányos. A tartalomjegyzékben még szerepel egy Marketing, PR, belső és külső kommunikációs stratégiai elképzelések, egy Személyes motivációim és egy Gazdasági koncepció című rész, ezek azonban rejtélyes módon hiányoznak magából az anyagból. Egészen egyszerűen a 74. oldal után a 95. jön, a közte lévő oldalakat valaki – nyilván merő véletlenségből – kivágta.
Az egészet egyébként úgy vettük észre, hogy a fővárosi közgyűlés döntése után nemcsak az Újszínháztól, hanem a főpolgármesteri hivataltól is kikértük magát a pályázatot. Ez a pályázat különbözött az Újszínház által közzétett anyagtól.
Innen tudjuk, hogy a nyilvánosságra került pályázatból például valahogyan kimaradt az a rész, ahol Dörner anyagi gondokról beszél:
„A vezetőváltás 2012-ben nem volt zökkenőmentes. A kinevezésemet követően a nézőszám és a jegybevétel csökkent, meglehetősen nehéz anyagi körülmények között kezdtük el az új művészeti stratégia kidolgozását. (…) A jelentkező többletköltségek és kiesett bevétel miatt a színház 2012-ben likviditási gondokkal küzdött. Kezelni kellett a helyzetet szigorú, racionális költségtakarékossági intézkedésekkel.“
A dokumentum szerint a takarékoskodás, összevonás és létszámcsökkentés miatt 2014-től megszűntek az anyagi gondok, és nőtt a jegybevétel is. Így olyan régóta esedékes fejlesztésekre is sor kerülhetett, mint az irodák klimatizálása, az irodabútorok cseréje és cégautó beszerzése, persze a színpadtechnikai fejlesztések mellett.
Ebben a részben szerepel az is, Dörner milyen számokkal tervez a következő öt évre: egyenletes jegybevétel növekedéssel, jelentős bérleti díjnövekedéssel, de még állandó fenntartói támogatással és pályázati támogatással is.
Ezek azok a számok, amik a következő években alapot adhatnak a számonkérésre, ezért is fontos, hogy nyilvánosak legyenek.
A pályázatban vannak még nagyvonalú megoldások, például az, hogy az Újszínházzal kapcsolatban álló médiumok alcím alatt Dörner felsorolja többek között az Indexet, az Origót, az MTVA-csatornákat és a „színházi kritikával foglalkozó oldalakat“. Ez a kapcsolat abban áll, hogy a lapok „a színházról és a színészekről publikálnak“. Hogy milyen előjellel, arról a pályázat hallgat, érthető okokból.
