Nagyot megy a héten a magyar igazságszolgáltatás

Publicisztika

Mindez felfogható figyelmeztetésnek is: sokkal rosszabb is lehetne ez az ország.

Azon lehet vitázni, hogy politikai elítélt lett-e Fekete-Győr András, hiszen bizonyára létezik a jognak olyan aspektusa, ami szerint egy füstgránát eldobása egy politikai tüntetésen valóban csoportos garázdaság, épp ahogy a 2010-es Oroszországában is biztos létezett olyan aspektusa az orosz jognak, ami szerint egy feminista punkzenekar másfél perces templomi performansza börtöntábort ér. Az orosz példa nem véletlen, ugyanis mostanában azért valahogy minden jel arra mutat, hogy Orbán Viktor elkezdte igazságszolgáltatásban is követni keleti példaképét, amiben már nemcsak a választás, a parlament vagy a sajtó a díszlet, hanem az igazságszolgáltatás is. A módszer lényegét mindenki láthatja: a legalsó szint még bőven úgy működik, mint ahogy kéne neki, hiszen a részeg sofőröknek elveszik a jogosítványát, ha le akarjuk fizetni a rendőrt, az vesztegetési kísérlet stb. Tehát megvan a díszlet, ami alapján itt rend van. A bajok nem is itt lesznek látványosak, hanem akkor, amikor kiderül, hogy ha a rendszer ellenségei vagyunk: szigorúbb elbánásban részesülünk. Azt senki egy percig ne gondolja komolyan, hogy Fekete-Győr Andrástól félt a Fidesz, hiszen ők is látták annak a pártnak a választási eredményét nyáron, aminek már nem is a most elítélt politikus az elnöke.

Hat éve még talán veszélyesnek gondolták, amikor elkezdődött ez a Nagybetűs Ügy, aminél egy szabadon választott hangulatosabb focimeccs előtti közös masírozgatáson durvább dolgok történnek. 

Fekete-Győr András nem a Fidesz nünükéje, bár a Momentum már az, hiszen a párt közös legendáriumában ők fúrták meg Orbán megalomán olimpiai álmát azzal a felháborító gondolattal, hogy ugyan szavazhassák már meg az emberek, kell-e nekik a projekt. Ez a bűn akkora volt, hogy a kormánypárt teljesen nyíltan örvendezett, amikor nyáron öt százalék alá csúszott az egykor Fekete-Győr által vezetett párt, de úgy látszik, hogy még egy kicsit megnyomorgatják a politikust. Mondhatnánk persze, hogy egyedi eset, de azért érdemes összegezni az elmúlt két nap igazságszolgáltatási teljesítményét:

  1. Fekete-Győr András felfüggesztett börtönt kapott csoportos garázdaság miatt, ami annyit tesz, hogy eldobott egy füstgránátot.
  2. A Kúria új eljárásra kötelezte az első fokú bíróságot, amely a Líra javára döntött a kormányhivatallal szemben az ún. vesszőügyben. Ez volt az a per, amit a könyvhálózat azért kapott a nyakába, mert nem fóliázták le kellőképpen a homoszexualitást megjelenítő könyveket, márpedig a gyermekvédelminek hazudott homofób törvény ezt mondja ki. 
  3. Orbán Viktor miniszterelnöknek adott igazat a Kúria, megsemmisítette az első- és másodfokú bíróság ítéleteit a Pécsi Stop című lap ellen indított sajtóperben. A pert egy szemlézett interjú miatt indította Orbán éppúgy, ahogy a Magyar Narancs ellen is, mivel ebben szerinte egy cégvezető nem mond róla igazat, és a Pécsi Stopnak kellett volna bizonyítania, amit egy osztrák cégvezető máshol nyilatkozott Orbánról. Ez alapján a többi beperelt orgánum is jó eséllyel így fog járni.

Fontos kiemelni, hogy ez csak két nap, amihez még hozzátehetjük simán azt is, hogy Magyar Péter legendás ötkertes balhéja után egy nappal már búvárok keresték a talán oda hajított telefont a Dunában úgy, hogy közben Magyarországon egy távolságtartási végzésre is simán kell várni annyit, hogy közben az agresszív férj még azért egyszer-kétszer össze tudja verni a feleségét. 

Ezek az esetek írják le az egyik legpontosabban a Fidesz-féle Magyarországot, ahol nemcsak két valóság van, hanem kétféle igazságszolgáltatás is. Miközben a Kölcsey Ferenc Gimnáziumból egészen furcsa körülmények közt, polgári engedetlenség miatt kirúgott pedagógusoknak nyár végéig háromszor halasztották el a tárgyalását, majd az ítélethirdetést, addig ugyanilyen súlyú dolgok kifejezetten jól haladnak attól függően, hogy a NER-nek kedves embereket érintenek-e. A kulcsszó a kicsinyesség: néha be kell mutatni, mi is jelent a kétharmados kormányzás és a kiépült klientúra, hogy érezzük, lehetne nekünk sokkal rosszabb is. Persze, hogy lehetne, közénk is lövethetett volna.

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódásról és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)