Interjú

„Menjenek ők”

Gergye Krisztián táncos, koreográfus, rendező

  • Vida Virág
  • 2020. november 19.

Színház

Évek óta foglalkozik művészként az emberi létezés alapkérdéseivel. A test emlékezete című új művének bemutatását hosszú alkotói folyamat előzte meg. Életről és halálról, kötöttségekről és szabadságról beszélgettünk vele.

Magyar Narancs: Milyen általában a viszonyunk a halálhoz?

Gergye Krisztián: Főleg Európában és a nyugati kultúrákban a halál valami csúnya dolog. Diszkréten kell kezelni, mert visszataszító és undorító. Romlott hús, tetem, amit inkább ne nézegessünk. Tüntessük el, minél szebb koporsóba zárva. Horrorisztikus, mennyire személytelenné vált az egész folyamat, kicsavarva az emberek kezéből az elbúcsúzás lehetőségét. Minden embernek magának kell kialakítania a kapcsolatát a halállal a társadalmi viszonyok ellenében. Küzdenünk kell a saját halottunkhoz fűződő viszonyunkért is, s ez ijesztő. A mostani rutin személytelenít és még saját magunktól is elidegenít. Rettegünk a haláltól, ahelyett, hogy foglalkoznánk vele. Pedig amivel foglalkozik az ember, azt elkezdi, ha nem is érteni, de érezni. Felszabadítóan hatna ránk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.