Interjú

„Menjenek ők”

Gergye Krisztián táncos, koreográfus, rendező

  • Vida Virág
  • 2020. november 19.

Színház

Évek óta foglalkozik művészként az emberi létezés alapkérdéseivel. A test emlékezete című új művének bemutatását hosszú alkotói folyamat előzte meg. Életről és halálról, kötöttségekről és szabadságról beszélgettünk vele.

Magyar Narancs: Milyen általában a viszonyunk a halálhoz?

Gergye Krisztián: Főleg Európában és a nyugati kultúrákban a halál valami csúnya dolog. Diszkréten kell kezelni, mert visszataszító és undorító. Romlott hús, tetem, amit inkább ne nézegessünk. Tüntessük el, minél szebb koporsóba zárva. Horrorisztikus, mennyire személytelenné vált az egész folyamat, kicsavarva az emberek kezéből az elbúcsúzás lehetőségét. Minden embernek magának kell kialakítania a kapcsolatát a halállal a társadalmi viszonyok ellenében. Küzdenünk kell a saját halottunkhoz fűződő viszonyunkért is, s ez ijesztő. A mostani rutin személytelenít és még saját magunktól is elidegenít. Rettegünk a haláltól, ahelyett, hogy foglalkoznánk vele. Pedig amivel foglalkozik az ember, azt elkezdi, ha nem is érteni, de érezni. Felszabadítóan hatna ránk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.