Mindennapi nagyítások

Szputnyik Hajózási Társaság: Majdnem

  • Deres Kornélia
  • 2012. február 21.

Színház


Fotó: Tóth Simon Ferenc

Annyira ismerős, hogy csak röhögni lehet. Ahogy szex után kimegy májast enni. Vagy egész nap a laptopot bámulja köntösben. Esetleg túlpörög, és otthon is munkatelefonál. Ahogy kínait eszik. Ahogy fel akar vágni a szakértelmével. A beszédes című Majdnem a harmincasok kisszerű és abszurd mindennapjait lesi meg, de közben nem veszi túl komolyan magát: egy generáció önreflexív látlelete, Czukor Balázs rendezésében.

A Szputnyiknál egyébként nagyon gyakran megfordultak fiatal és/vagy pályakezdő rendezők (Gigor, Göttinger, Kárpáti, Dömötör, Kovács). Rendhagyó rutin ez, ilyenfajta nyitottságot finoman szólva kevés színház részéről tapasztalni. Czukor rendezőként a Törmelékekkel és a Hókirálynővel debütált Bodó Viktor csapatában két éve. Miközben tudni, hogy a szputnyikos színészek mesterfokon űzik az instabil világ groteszk színpadi ábrázolását, Czukor ezúttal a valóság extremitását nem a káosz felől mutatja be, hanem a hétköznapiságot teszi nagyító alá. Az eredmény ettől még ugyanolyan (ön)ironikus.

A deficitek harca ez, ahogyan két emberpár bájolog, méricskél, füllent, dohog, kínoz. A vidéken élők kényszervendégségbe érkeznek a fővárosiakhoz, akiknek enélkül is épp elég harcolnivalójuk van egymással. De mindenkinek megvan a maga félnivalója, kinek a gyerek nem jön, kinek az ihlet. Közben életmódok csapnak össze finoman, mindenki bájosan megütközik a másik szokásain. És mindezt hiperminimálban: a színészek tartják a mértéket, és olyan pontosan adagolják a százszor hallott-látott félmondatokat és pofavágásokat, hogy a MU kis terében az illúzió teljessé válik. Hay Anna munkamániás miniszoknyása, Hajduk Károly zsibbadt írója, Molnár Gusztáv melák ezermestere, Székely Rozi ártatlanságában szeretni való felesége kompakt négyest alkot. Eközben a rendezés sem faksznizik, a színtér mellett belakja az előteret is, szimultán térkezelése egyszerű fényváltásokkal tagolódik.

Sajnos a sztori az utolsó harmadban vontatottá válik, az addigi tempó akadozik, üresjáratok érződnek. Ettől függetlenül a Szputnyik még mindig száll: érdemes rá felkéredzkedni.

Mu Színház, január 21.

 



 

 

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.

Mindenki a helyére

Mit gondol Orbán Viktor és a Fidesz a nőkről? Hogyan kezeli őket? És mit gondol ugyanerről a magyar társadalom, és mit a nők maguk? Tényleg a nők pártja a Fidesz? Ezeket a kérdéseket próbálja megválaszolni a kötet többféle aspektuson keresztül. Felemás sikerrel.

Megint dubajozás

Alacsony belépési küszöb, mesés hozamok, könnyű meg­gazdagodás, örök élet: ezek közül az első kettőt biztosan ígérik a mesés dubaji ingatlanbefektetési ajánlatok. Pedig az előrejelzések szerint akár egy éven belül kipukkadhat az ingatlanlufi.

A beismerés semmis

Az ügyész kizárását kezdeményezte a védelem, a különböző tit­kos­­szolgálati szervek más-más leiratot készítettek ugyan­arról a hangfelvételről – bonyolódik a helyzet abban a büntetőperben, amelynek tárgya a Nyugat-Európába irányuló illegális kutyaexport.