Mindennapi nagyítások

Szputnyik Hajózási Társaság: Majdnem

  • Deres Kornélia
  • 2012. február 21.

Színház


Fotó: Tóth Simon Ferenc

Annyira ismerős, hogy csak röhögni lehet. Ahogy szex után kimegy májast enni. Vagy egész nap a laptopot bámulja köntösben. Esetleg túlpörög, és otthon is munkatelefonál. Ahogy kínait eszik. Ahogy fel akar vágni a szakértelmével. A beszédes című Majdnem a harmincasok kisszerű és abszurd mindennapjait lesi meg, de közben nem veszi túl komolyan magát: egy generáció önreflexív látlelete, Czukor Balázs rendezésében.

A Szputnyiknál egyébként nagyon gyakran megfordultak fiatal és/vagy pályakezdő rendezők (Gigor, Göttinger, Kárpáti, Dömötör, Kovács). Rendhagyó rutin ez, ilyenfajta nyitottságot finoman szólva kevés színház részéről tapasztalni. Czukor rendezőként a Törmelékekkel és a Hókirálynővel debütált Bodó Viktor csapatában két éve. Miközben tudni, hogy a szputnyikos színészek mesterfokon űzik az instabil világ groteszk színpadi ábrázolását, Czukor ezúttal a valóság extremitását nem a káosz felől mutatja be, hanem a hétköznapiságot teszi nagyító alá. Az eredmény ettől még ugyanolyan (ön)ironikus.

A deficitek harca ez, ahogyan két emberpár bájolog, méricskél, füllent, dohog, kínoz. A vidéken élők kényszervendégségbe érkeznek a fővárosiakhoz, akiknek enélkül is épp elég harcolnivalójuk van egymással. De mindenkinek megvan a maga félnivalója, kinek a gyerek nem jön, kinek az ihlet. Közben életmódok csapnak össze finoman, mindenki bájosan megütközik a másik szokásain. És mindezt hiperminimálban: a színészek tartják a mértéket, és olyan pontosan adagolják a százszor hallott-látott félmondatokat és pofavágásokat, hogy a MU kis terében az illúzió teljessé válik. Hay Anna munkamániás miniszoknyása, Hajduk Károly zsibbadt írója, Molnár Gusztáv melák ezermestere, Székely Rozi ártatlanságában szeretni való felesége kompakt négyest alkot. Eközben a rendezés sem faksznizik, a színtér mellett belakja az előteret is, szimultán térkezelése egyszerű fényváltásokkal tagolódik.

Sajnos a sztori az utolsó harmadban vontatottá válik, az addigi tempó akadozik, üresjáratok érződnek. Ettől függetlenül a Szputnyik még mindig száll: érdemes rá felkéredzkedni.

Mu Színház, január 21.

 



 

 

Figyelmébe ajánljuk

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.