rés a présen

Nyáron, a volt osztálytársakkal

Adorjáni Bálint színész

  • rés a présen
  • 2012.02.20 10:01

Színház

rés a présen: Pécsi vagy?

Adorjáni Bálint: Nem, közgázra jártam oda, és ott találkoztam a JESZ-szel (Janus Egyetemi Színház). Több darabban játszottam, az Yvonne, a burgundi hercegnőben Cipriánt, a Lóvá tett lovagokban Biront. Rengeteget utaztunk fesztiválokra, jó volt hasonló korúakkal színházat csinálni. Itt döntöttem el, hogy jelentkezem a Színművészetire, és miután lediplomáztam Pécsen, fölvettek. Azóta is visszajárok játszani nyaranként.

rap: Hogyan kerültél innen egyből a Radnóti Színházba?

AB: Nem egyből. Négy év főiskola után. Harmadévben itt voltam gyakorlaton, majd a társulat tagja lettem.

rap: Mi inspirál?

AB: Legnagyobb hatással az osztályfőnökeim voltak rám, mai napig meghatározzák a színházhoz való viszonyomat. Hosszasan sorolhatnám azokat, akik nemcsak szakmai szempontból inspirálnak, de kimondott példaképem nincs. Minden munkára úgy tekintek, amiből bármilyen tekintetben tanulhatok.

rap: Jól érzed magad a Radnótiban?

AB: A színház lehetőséget biztosít az elmélyült munkára, s ez a záloga, hogy jól érezzem magamat, és működjön a társulat. Mindenkinek megvan a helye és feladata. Rengeteget lehet tanulni az idősebb kollégáktól, vagy csak pusztán ülni és hallgatni a régi színházi anekdotákat.

rap: Tavaly mutattátok be a Yermát, amelyben Juant játszod. Hogyan tekintesz erre a szerepre?

AB: Izgalmas és komoly próbafolyamat eredménye a Yerma. Nagyon szeretem ezt az előadást, mert nehéz, és ezért jó feladat. Meg kell mutatnom egy olyan férfit, aki szereti a feleségét, de párhuzamosan megy tönkre vele együtt egy olyan kapcsolatban, melyet megmérgez az, hogy nem születik gyerekük. Nagyon tanulságos, hogy mennyire képesek vagyunk ragaszkodni elképzeléseinkhez, mennyire meghatározzák egysíkú ambícióink az egész életünket, és nem megvalósuló irreális álmaink hogyan képesek a boldogságunk útjában állni, amikor rögeszmékké válnak. Leginkább a fiatalabb korosztálynak ajánlanám a darabot.

rap: Milyen más darabokban láthatunk téged az idén?

AB: Most éppen Térey János Protokoll című darabjában próbálok. Én játszom azt a Donner Kálmánt, akinek éppen tönkremenő házassága miatti agóniáját végignézhettem a White Box pincéreként az Asztalizene című előadásban, amit csaknem százszor játszottunk a Radnótiban. Utána Mohácsi János rendezi a Bolha a fülbent, ahol megint Szávai Viki szeretőjét játszom csakúgy, mint a Naftalinban. Ez elég jó szerep. Nyáron még megcsináljuk volt osztálytársakkal a Karamazov fivéreket.

rap: Vannak-e távolabbi terveid?

AB: Szeretnék filmezni.

Neked ajánljuk

„Félig-meddig röhögtem”

  • Soós Tamás

Rapben ritkán hallani ennyire zavarba ejtő érzelmességet, amelybe mégis rengeteg ön­irónia vegyül. A Take Me Please című, Friss Hús-nagydíjas kisfilmjéről ismert animátor, Hegyi Olivér nemrég adta ki első, punkosan nyers lemezét Sírunk és nevetünk címen, s a korong generációs látleletnek sem utolsó. Ön­ostorozó szövegekről, a harmincpluszosan kezdett rapkarrier előnyeiről, és arról a politikai szakadékról is beszélgettünk, ami a Fidesz-szavazó szülőktől választja el a korosztályát.

Odalent, a fenéken

  • Bacsadi Zsófia

Jimmy McGovern és a BBC háromrészes drámasorozata nem bíbelődik sokat az expozícióval: egyből behajítja nézőjét az addig büntetlen előéletű Mark Cobden (Sean Bean) börtönfelvételi procedúrájába.

Kebabpizza

A podcast a hangzó újságírás gonzója vagy punkja, s hogy ez felszabadító megújulása, vagy épp válságtünete, hovatovább hattyúdala-e az audiozsurnalizmusnak, az továbbra is a befogadói ízlésen múlik. Az mindenesetre kétségtelen, hogy ami izgalom ma ebben a műfajban vagy műnemben lehet, az leginkább a podcast háza táján keresendő.

Verseny, társakkal

A járványadatok ismeretében fölöttébb abszurd és érzéketlen dolog lenne Beethovent megtenni 2020 nagy vesztesének, de tény, hogy a komponista emlékéve jócskán megsínylette a (kultúr)élet leállását.

Helyzetgyakorlatok

  • TPP

Pályaindító film volt a Rengeteg, eredeti, szokatlan, izgalmas. Hét, egymással közvetlenül össze nem függő etűd, hét, visszatérő kört le­író párbeszéd, hét, ítéletalkotó reflexeinket próbára tevő, nyitott befejezésű, ám önmagukba zárult világok találkozásra való képtelenségét megjelenítő szituáció.

„A pénz nem elég”

Megkerülhetetlen gyűjtő, a magyar kultúra egyik legbefolyásosabb szereplője. Egyebek mellett gyűjteményépítésről, a Centre Pompidou akvizíciós bizottságában vitt szerepéről és a Magyar Nemzeti Bank műtárgyvásárlási tanácsadójának a feladatairól kérdeztük.

Pogromok alulnézetből

Apor Péter legfőbb kutatási területe Kelet-Közép-Európa kultúrtörténetének vizsgálata a 20. század második felében, a térség nemzetközi folyamatokban betöltött szerepének áttekintésével kiegészítve.

Városvarázs

  • Sándor Panka

Pelsőczy Réka rendezése felvillantja a lehetőséget, hogy milyen is lenne, ha friss szemmel, turistaként tekinthetnénk Budapestre.

Komisszárkultúra – I. rész

  • Farkas Zsolt

Kulturális hadviselés hosszú távú politikai program- és stratégiajavaslat a „NER” (Orbán-Fidesz) számára, hogyan kell a magyar közintézményrendszer totális bürokratikus fideszesítését betetőzni a kultúra és az oktatás minden résztvevője, és végső soron mindenki gondolkodásának fideszesítésével.

Géppuskával Bodri ellen

Gyakori, hogy a szomszédban kutyás, macskás, netán kígyót tartó ember lakik, de mi a teendő, ha a lakóközösségből valakit sérelem ér? Milyen írott és íratlan szabályok szerint zajlik a kisállatos együttélés a társasházakban?

Eszi, nem eszi

A világon előállított összes élelmiszer egyharmada hulladékká válik, mielőtt a termelőtől a fogyasztóig jutna. Az élelmiszer-pazarlás Magyarországon is jelentős, de jó néhányan vannak, akik megpróbálnak tenni ellene.