rés a présen: Pécsi vagy?

Adorjáni Bálint: Nem, közgázra jártam oda, és ott találkoztam a JESZ-szel (Janus Egyetemi Színház). Több darabban játszottam, az Yvonne, a burgundi hercegnőben Cipriánt, a Lóvá tett lovagokban Biront. Rengeteget utaztunk fesztiválokra, jó volt hasonló korúakkal színházat csinálni. Itt döntöttem el, hogy jelentkezem a Színművészetire, és miután lediplomáztam Pécsen, fölvettek. Azóta is visszajárok játszani nyaranként.

rap: Hogyan kerültél innen egyből a Radnóti Színházba?

AB: Nem egyből. Négy év főiskola után. Harmadévben itt voltam gyakorlaton, majd a társulat tagja lettem.

rap: Mi inspirál?

AB: Legnagyobb hatással az osztályfőnökeim voltak rám, mai napig meghatározzák a színházhoz való viszonyomat. Hosszasan sorolhatnám azokat, akik nemcsak szakmai szempontból inspirálnak, de kimondott példaképem nincs. Minden munkára úgy tekintek, amiből bármilyen tekintetben tanulhatok.

rap: Jól érzed magad a Radnótiban?

AB: A színház lehetőséget biztosít az elmélyült munkára, s ez a záloga, hogy jól érezzem magamat, és működjön a társulat. Mindenkinek megvan a helye és feladata. Rengeteget lehet tanulni az idősebb kollégáktól, vagy csak pusztán ülni és hallgatni a régi színházi anekdotákat.

rap: Tavaly mutattátok be a Yermát, amelyben Juant játszod. Hogyan tekintesz erre a szerepre?

AB: Izgalmas és komoly próbafolyamat eredménye a Yerma. Nagyon szeretem ezt az előadást, mert nehéz, és ezért jó feladat. Meg kell mutatnom egy olyan férfit, aki szereti a feleségét, de párhuzamosan megy tönkre vele együtt egy olyan kapcsolatban, melyet megmérgez az, hogy nem születik gyerekük. Nagyon tanulságos, hogy mennyire képesek vagyunk ragaszkodni elképzeléseinkhez, mennyire meghatározzák egysíkú ambícióink az egész életünket, és nem megvalósuló irreális álmaink hogyan képesek a boldogságunk útjában állni, amikor rögeszmékké válnak. Leginkább a fiatalabb korosztálynak ajánlanám a darabot.

rap: Milyen más darabokban láthatunk téged az idén?

AB: Most éppen Térey János Protokoll című darabjában próbálok. Én játszom azt a Donner Kálmánt, akinek éppen tönkremenő házassága miatti agóniáját végignézhettem a White Box pincéreként az Asztalizene című előadásban, amit csaknem százszor játszottunk a Radnótiban. Utána Mohácsi János rendezi a Bolha a fülbent, ahol megint Szávai Viki szeretőjét játszom csakúgy, mint a Naftalinban. Ez elég jó szerep. Nyáron még megcsináljuk volt osztálytársakkal a Karamazov fivéreket.

rap: Vannak-e távolabbi terveid?

AB: Szeretnék filmezni.