rés a présen

Nyáron, a volt osztálytársakkal

Adorjáni Bálint színész

  • rés a présen
  • 2012. február 20.

Színház

rés a présen: Pécsi vagy?

Adorjáni Bálint: Nem, közgázra jártam oda, és ott találkoztam a JESZ-szel (Janus Egyetemi Színház). Több darabban játszottam, az Yvonne, a burgundi hercegnőben Cipriánt, a Lóvá tett lovagokban Biront. Rengeteget utaztunk fesztiválokra, jó volt hasonló korúakkal színházat csinálni. Itt döntöttem el, hogy jelentkezem a Színművészetire, és miután lediplomáztam Pécsen, fölvettek. Azóta is visszajárok játszani nyaranként.

rap: Hogyan kerültél innen egyből a Radnóti Színházba?

AB: Nem egyből. Négy év főiskola után. Harmadévben itt voltam gyakorlaton, majd a társulat tagja lettem.

rap: Mi inspirál?

AB: Legnagyobb hatással az osztályfőnökeim voltak rám, mai napig meghatározzák a színházhoz való viszonyomat. Hosszasan sorolhatnám azokat, akik nemcsak szakmai szempontból inspirálnak, de kimondott példaképem nincs. Minden munkára úgy tekintek, amiből bármilyen tekintetben tanulhatok.

rap: Jól érzed magad a Radnótiban?

AB: A színház lehetőséget biztosít az elmélyült munkára, s ez a záloga, hogy jól érezzem magamat, és működjön a társulat. Mindenkinek megvan a helye és feladata. Rengeteget lehet tanulni az idősebb kollégáktól, vagy csak pusztán ülni és hallgatni a régi színházi anekdotákat.

rap: Tavaly mutattátok be a Yermát, amelyben Juant játszod. Hogyan tekintesz erre a szerepre?

AB: Izgalmas és komoly próbafolyamat eredménye a Yerma. Nagyon szeretem ezt az előadást, mert nehéz, és ezért jó feladat. Meg kell mutatnom egy olyan férfit, aki szereti a feleségét, de párhuzamosan megy tönkre vele együtt egy olyan kapcsolatban, melyet megmérgez az, hogy nem születik gyerekük. Nagyon tanulságos, hogy mennyire képesek vagyunk ragaszkodni elképzeléseinkhez, mennyire meghatározzák egysíkú ambícióink az egész életünket, és nem megvalósuló irreális álmaink hogyan képesek a boldogságunk útjában állni, amikor rögeszmékké válnak. Leginkább a fiatalabb korosztálynak ajánlanám a darabot.

rap: Milyen más darabokban láthatunk téged az idén?

AB: Most éppen Térey János Protokoll című darabjában próbálok. Én játszom azt a Donner Kálmánt, akinek éppen tönkremenő házassága miatti agóniáját végignézhettem a White Box pincéreként az Asztalizene című előadásban, amit csaknem százszor játszottunk a Radnótiban. Utána Mohácsi János rendezi a Bolha a fülbent, ahol megint Szávai Viki szeretőjét játszom csakúgy, mint a Naftalinban. Ez elég jó szerep. Nyáron még megcsináljuk volt osztálytársakkal a Karamazov fivéreket.

rap: Vannak-e távolabbi terveid?

AB: Szeretnék filmezni.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.