A tehetetlenség dühe

Váltságdíj

  • Kovács Bálint
  • 2012. február 22.

Színház

Gonosz drámát vett elő az Új Színházzal együttműködő Neptun Brigád. A kortárs spanyol szerző, Jordi Galcerán szövege azt a gondolatot ülteti el a fejekben: mi lenne, ha egyszer csak valaki elrabolná a gyerekünket?

Márpedig ez bármikor megtörténhet - ha vannak ellenségeink, azért; ha nincsenek, akkor egyszerűen azért, mert sok az őrült, a perverz és a terrorista a világban. A helyzettel nem lehet mit kezdeni: az ember elmegy a rendőrségre, aztán ülhet ölbe tett kézzel - ez teszi az egészet igazán rettenetessé.

És ez - pontosabban ennek megrázó erejű megjelenítése - teszi az előadást figyelemre méltóvá: az anyát megformáló Fodor Annamária játékában egyszerre van jelen a teljes elkeseredettség, a tehetetlenség dühe (hol a rendőrség, hol saját maga felé), az értetlenség és a mindent átható szomorúság. Látszik rajta, ahogyan megszűnik számára a külvilág, nyilván nem is hallja a rendőr kérdéseit; totális magára hagyatottsága végtelenül átéltté, a teljes évadból kiemelkedővé teszi játékát: a színész semmilyen módon nem próbálja eltávolítani magától a szerepet.

De a színdarab elmarad Fodor alakításától. Sem Galcerán, sem a dramaturg nem akart "túl tömény" lenni, pedig az ügy fokozatos eszkalálódását (a gyerekrabló idővel bejelentkezik webkamerán, és látszólag ok nélkül egy ketyegő bombát helyez el a gyerek mellett) felvezető és levezető részek mindent megtesznek, hogy agyoncsapják a feszültséget, amelyet a szerzőnek egyébként - ha nem is virtuózan, de azért - sikerül megteremtenie. A rendőröket játszó színészek - Tóth Ildikó, Kövesdi László és Ficzere Béla - egyenetlen színvonalon, néha túl teátrálisan játszanak; Gáspár Anna találóan hozza a goth informatikus ziccerszerepét. Baksa Imre biztos kezű rendezése jó érzékkel tartózkodik mind a könnyű poénoktól, mind a sematizálástól. Ám hogy az előadás napokra beássa magát az ember agyába, arról legfőképp és elsősorban Fodor Annamária tehet.

Új Színház, január 23.


Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.