Színház

Megtartották az Alföldi Róbert vezette színház utolsó bemutatóját, Klaus Mann Mefisztó című regényének színpadi adaptációját, az új Nemzeti ötezredik előadását. Fellélegezhet a hatalom: hál' isten, itt a vége. És aki a képviselői közül odamerészkedett (örülni? kárörvendeni?), hát legalább látta, mit mutat a tükör.

Alföldi Róbert utolsó rendezése a Nemzetiben, Stohl életének legnehezebb szerepe. A Mephisto apró megalkuvásokkal, kis lépésekben elbukó színészsztárja, Hendrik Höfgen példája anélkül aktuális, hogy a darab erős politikai utalásokkal élne.

A történet ismerős lehet bárkinek, ha nem az eredeti Pintér Béla-darabból, akkor a magyar balladákból, szappanoperákból vagy a közéleti személyiségekről szóló híradórészletekből. Esküvőre készülődik a család, csontvázakkal (ez esetben egy egész disznóval) a (hűtő)szekrényben.

Parti Nagy Lajos szerint a színházaknak ideje lenne elgondolkodni azon, mi lenne, ha épületeiket Mol-töltőállomásokká alakítanák, Mácsai Pál tart a nézők túlzott elégedettségétől, Ascher Tamás pedig Pintér Bélával ünnepel. A POSZT-on az előző évad legjobb és legrosszabb színházi élményeiről kérdeztük a művészeket, és arról, mit várnak a következő évtől.

Ünnepi hangulat, Kósa és Halász a vörös szőnyegen, szolid buzizás és altesti poénok. A Nemzeti új igazgatója és a Bolha a fülbe meghódította a Pécsi Országos Színházi Találkozót.

A hazai kortárs tánc Caspar Hauserje. "Talált gyerek", szinte a nevelőintézetből került a színpadra. Egészen egyedi, nyers stílusával és "magának való" személyiségével a szcéna egyik legizgalmasabb figurája. Az utóbbi években többet lépett fel külföldön, mint itthon. A Running bemutatója után interjúztunk vele.

Van-e önmagában értéke a házasságnak? Nagyobb biztonságban van-e egy gyerek, ha egy férfi és egy nő neveli, mint ha egy meleg pár? Lehet-e, kell-e céltudatosan nevelni egy gyereket a hazaszeretetre (vagy ez egyéb kötődések - kultúra, család - révén úgyis megtörténik magától)? Van-e értelme bármilyen konkrét, írásos szerződésnek állam és állampolgár között?

Molnár Piroska egyedül is továbbjátssza az elbúcsúztatott nemzetis Esterházy-darabot, Csákányi Eszternek még köszönnek azok, akik ismerni vélik politikai hovatartozását, Székely Csabának pedig semmi baja sincsen az egoizmussal. A POSZT-on az előző évad legjobb és legrosszabb színházi élményeiről kérdeztük a művészeket, és arról, mit várnak a következő évtől.

A magyarok újabb kori nagy londoni sikere, a huszonegyedik század hat-hárma egy árnyékszínházi társulat, a világ egyik legnevesebb tehetségkutatója, a Britain’s Got Talent döntőjébe jutott Attraction nevéhez kötődhet. Hogy így lesz-e, az a ma esti döntőből kiderül.

Trokán Nóra a nevetőgörcstől fél, Trokán Péter fejben Mundruczó Kornélt és Jeles Andrást díjazza, Tenki Réka pedig örül, hogy sikerrel abszolvált négy és fél órányi Amphitryont. A POSZT első napján az előző évad legjobb és legrosszabb élményeiről kérdeztük a művészeket, és arról, mit várnak a következő évtől.

Fikarcnyi áthallás sincsen a Katonában bemutatott A nép ellenségében (Hajdú Henrik fordításában a manapság agyonstrapált A hazaáruló a címe, ám most Kúnos László friss magyar szövegét halljuk): Zsámbéki Gábor rendezése ugyanis nem összetett mondat, egy "olyan, mint"-tel a közepén, hanem kijelentés, noha azon belül finoman árnyalt.

A Nemzeti direktora vasárnap délután kiült a Vörösmarty térre, hogy jegyeket áruljon színháza első előadására. Ott voltunk mi is.