Új projektformáció a hazai kortárs táncban: Egyed Bea jelenleg a Duda Éva Társulattal is dolgozik és tanít, Újvári Milán a Frenák Pál Társulatban táncolt, majd a kanadai Cirque de Soleil-hez szerződött, de együttműködött Nigel Charnockkal is. Sokat tapasztalt, nagy tudású táncosok mindketten - ám nem született koreográfusok. Interaktív utcai akcióik meghökkentőek és mulatságosak, részben, mert kiállásra is szokatlan párosról van szó: egy nyurga lány és egy nála másfél fejjel alacsonyabb fiú. Első egész estés táncdarabjuk is meglovagolja ezt az alkati különbséget. Lehetne az egész melankolikus chaplini geg az elfogadásról, de a duót inkább a szerelem mint olyan, illetve az erőszakos lány és a szelíd fiú kapcsolata érdekli.
A nyitóképben Újvári egy szál műrózsával, meztelenül szavalja Radnótitól a Két karodbant, majd vad rockzene következik, és ráront a takarásból egy szintén meztelen, bolond nőszemély. Intenzív és full kontakt tánc, összeütődések, nagy huppanások, felkenődések. Sztriptízbe oltott wrestling. Az anyukák szívükhöz kapnak, a fiatalok nagyokat nevetnek, amikor a táncos lány a hóna alá kapja kis emberét. Én pedig zavarban vagyok. Nemcsak azért, mert nem látom az átgondolt koncepciót a show mögött, hanem mert az emblematikus rockszámok elviszik az előadást valami illusztratív háttértánc felé, amin a közbevetett Bukowski-szövegek és a műrózsaeső között feszülő disszonancia sem segít. A vég happy end, nyilvánvalóvá válik, hogy a látott darab a két táncos saját szerelméről szól, őket ünneplik, zajos a siker.
MU Színház, április 27.
