Tánc

Radioballet: A szerelem természete

  • Sisso
  • 2013. június 1.

Színház

Új projektformáció a hazai kortárs táncban: Egyed Bea jelenleg a Duda Éva Társulattal is dolgozik és tanít, Újvári Milán a Frenák Pál Társulatban táncolt, majd a kanadai Cirque de Soleil-hez szerződött, de együttműködött Nigel Charnockkal is. Sokat tapasztalt, nagy tudású táncosok mindketten - ám nem született koreográfusok. Interaktív utcai akcióik meghökkentőek és mulatságosak, részben, mert kiállásra is szokatlan párosról van szó: egy nyurga lány és egy nála másfél fejjel alacsonyabb fiú. Első egész estés táncdarabjuk is meglovagolja ezt az alkati különbséget. Lehetne az egész melankolikus chaplini geg az elfogadásról, de a duót inkább a szerelem mint olyan, illetve az erőszakos lány és a szelíd fiú kapcsolata érdekli.

A nyitóképben Újvári egy szál műrózsával, meztelenül szavalja Radnótitól a Két karodbant, majd vad rockzene következik, és ráront a takarásból egy szintén meztelen, bolond nőszemély. Intenzív és full kontakt tánc, összeütődések, nagy huppanások, felkenődések. Sztriptízbe oltott wrestling. Az anyukák szívükhöz kapnak, a fiatalok nagyokat nevetnek, amikor a táncos lány a hóna alá kapja kis emberét. Én pedig zavarban vagyok. Nemcsak azért, mert nem látom az átgondolt koncepciót a show mögött, hanem mert az emblematikus rockszámok elviszik az előadást valami illusztratív háttértánc felé, amin a közbevetett Bukowski-szövegek és a műrózsaeső között feszülő disszonancia sem segít. A vég happy end, nyilvánvalóvá válik, hogy a látott darab a két táncos saját szerelméről szól, őket ünneplik, zajos a siker.

MU Színház, április 27.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.