"Összesimulnak később"

Fehér Ferenc táncos, koreográfus

  • Artner Sisso
  • 2013. június 10.

Színház

A hazai kortárs tánc Caspar Hauserje. "Talált gyerek", szinte a nevelőintézetből került a színpadra. Egészen egyedi, nyers stílusával és "magának való" személyiségével a szcéna egyik legizgalmasabb figurája. Az utóbbi években többet lépett fel külföldön, mint itthon. A Running bemutatója után interjúztunk vele.

Magyar Narancs: Nem képzett táncosként léptél a színpadra. Hogyan mutatkozik ez meg a pályádon? Mik az előnyei és a hátrányai?

Fehér Ferenc: Autodidaktának nevezem magam. Annak idején Juhász Anikó (a Finita La Commedia társulat vezetője - A. S.) talált meg az utcán, tőle nagyon fontos dolgokat tanultam például, amiket a mai napig hasznosítok. Az, hogy nem vagyok előképzett, nekem eddig csak előnyt jelentett, persze az én saját szempontjaim szerint. Sok előadást megnézek külföldön és itthon, és nem sok olyan előadót láttam, aki az iskolai képzettségét át tudja formálni olyan táncnyelvvé, hogy az teljesen egyedi legyen. Sokan meg eltűnnek a pályáról viszonylag jó képzettséggel.

false

MN: Workshopokat viszont tartasz külföldön is. Akkor te mit tanítasz?

FF: Az elmúlt tíz év alatt elkerülhetetlenül kialakult egy sajátos technikám, anélkül, hogy odafigyeltem volna. Alapvetően az improvizációból indulunk ki. Felmérem a táncosok fizikai állóképességét egy gyors bemelegítéssel, és az alapján folytatom úgy, hogy az improvizációt koreográfiává alakítom. Alapvetően a kitartás, a fizikalitás fejlesztésére törekszem. Aztán az ötleteiket, amiket ők sokszor észre sem vesznek, de én meglátom kívülről, próbálom továbbvitetni velük. Nem is nagyon tudom ezt elmondani, belőlem folyamatosan ömlik ez.

MN: Az elmúlt három évben volt három sikeres darabod. A Tao-te tiszta tánc, Lábán-díjat nyert. Az azt megelőző Dracula ehhez képest egy történetre felfűzött, színházias előadás. A Brothers a faragatlanságával vette le a lábáról a közönséget. Ezek az igen különböző előadások milyen ötletek alapján jönnek létre? Mi bennük a közös?

FF: Minden a koncepción múlik, hogy mi foglalkoztat aktuálisan. A zene viszont valahogy hamarabb megíródik, mint a darab koncepciója, sőt amikor kész van egy zene, akkor már a következő darabé is megvan. Most persze semmit nem akarok, csak ez a Running című előadás emésztődjön bennem. A Draculát nagyon szerettem, sajnos kevésszer mutattuk be, nem vettem elő később sem. Mindig tetszett a története, aztán el is olvastam angolul. Csak az volt a kérdés, hogy mikor fogom megvalósítani. Amikor bevillant Egyed Bea figurája, aki szerintem az egyik legerősebb női táncos itthon, már tudtam, hogy vele kell megcsinálnom, és Szitás Balázs-zsal, aki nagy karakter. Nem a vérszívó sztorija, hanem inkább az a vonal fogott meg belőle, ami a német expresszionista filmben a magányos és elesett, érzéseit kifejezni nem tudó figura. A Brothers már nehezebb volt az emberek összeválogatása szempontjából. T. Szabó Gyurit például nem ismertem. ' a harcművészetekben jártas valamennyire, és nagyon érdekes mozgása van. A Brad Pitt-féle zombifilm (a World War Z-t júniusban mutatják be Amerikában - a szerk.) forgatása alatt kerültünk közelebb, amelyben statisztáltunk. Sok szabadidőnk volt a forgatási szünetekben. El voltunk maszkírozva, iszonyatosan néztünk ki, és így kellett elütni az időt. Nagyon komoly maszkjaink voltak, három-négy óra alatt tették fel a nap elején. Maszkban mozogni meg nagyon inspiráló, meg is fogtak a Gyurka mozdulatai. Amikor elkezdtünk hülyéskedni, a többiek azt hitték körülöttünk, hogy ez valami koreográfia. A Brothers koncepciója így teljesedett ki. Az egyik ilyen hülyülésünkből komplett jelenet lett. Szitás Balázs is részt vett a filmben, de vele már dolgoztam együtt, ő színészetben erős. Dózsa Ákosra meg szükségem volt a darabhoz, a tánctudására is, vele csinálom a Tao-te előadást. Szeretem, ha alkotótársként vannak jelen a többiek, és közösen találunk ki az ötleteimre valamit, nem csak én adok instrukciót, ötleteket. Azt vettem észre, hogy akik sok iskolát végeztek, azok jobban szeretik, ha megmondják nekik, mit csináljanak. Alapvetően azt szeretem, ha a képei megvannak az előadásnak, a részletek összesimulnak később. Vizuálisan előre látnom kell az egészet.

MN: Sokat jársz külföldön, és veszel részt kinti versenyeken. Hogyan alakult ez így?

FF: Leültem az internet elé, és elkezdtem keresni. Így találtam ezt a legutóbbi, kanári-szigeteki versenyt is, ahol elég magas volt a nyeremény összege, sőt még tovább is utaztatták a beválogatott nyertes produkciókat. Négy másik, a szigetcsoporthoz tartozó szigeten is felléptünk ennek köszönhetően a Tao-tével. Már a pályám elején azt gondoltam, hogy ha valaki csinál egy jó produkciót, azt jól el lehet adni. Nem is értettem, amikor Juhász Anikóval egy csapat voltunk, hogy miért megy ilyen nehezen az egész. Évről évre több fellépésünk volt, de pénzünk nem.

MN: Mennyire érintenek téged az itthoni, független színházak támogatásának ügyei?

FF: Engem is érint, főleg ami az útiköltségek támogatását és a táncosok kifizetését illeti, mert itthon elég keveset kapunk a fellépésekért. Vannak ráfizetős előadások is. De nem panaszkodom, mert én itthon még nem játszottam annyit, mint ebben az évben fogok.

MN: Mi a te helyed a kortárs tánc hazai mezőnyében?

FF: Ott kezdődik, hogy ennél jobbat nem tudok csinálni, mint amit most csinálok. Ezért jó, hogy ebben a szakmában lehetek. Máshoz nem értek. Ezt szeretem, és ebből is élek meg. De bizonyos szintnél jobban nem mehetek bele az itthoni viszályokba, mert fölösleges. Megpróbálom megtartani az egyensúlyt, meg minél többet külföldön lenni, pusztán a józan ész miatt.

MN: Akkor a többiek miért nem erre törekszenek?

FF: Mert képtelenek leülni és szervezni. Ahogyan látom kinn, sok társulatnak közel sincs annyi támogatása, mint nekünk, és a saját pénzüket fektetik bele. Itt van működési támogatás, és egy-egy projektre külön támogatás is, amennyiben megkapják persze. Csak azt kívánom, hogy ennél ne legyen rosszabb. Ami még más, hogy olyan produkciókat tudnak létrehozni, válogatott táncosokkal, amit nálunk képtelenség megcsinálni. Pedig jó táncosok vannak itthon, csak a produkciók nem olyan jók. Talán mert más a felfogás. Ázsiába sokat járok, és hihetetlen, hogy ott miket megcsinálnak, hogyan ötvözik a táncstílusokat.

MN: Milyen munkáid akadnak a közeljövőben?

FF: Most megyek Sepsiszentgyörgyre, a színházi társulathoz koreográfiát készíteni Turay Péter felkérésére, a Kampf című darabhoz. Tetszik a feladat, és ezt is képekben gondoltam el, virtuálisan készülök fel rá. Aztán májustól turné, Zürichben, Mallorcán és Olaszországban több helyen fellépünk fesztiválokon, utána a Veszprémi Táncfesztivál, Miskolc, majd Birmingham.

MN: Társulatra nem vágytál sose?

FF: Nem tudom elképzelni, hogy többen legyünk, mint most. Van, aki Fehér Ferenc Company-nek írja, számomra Fehér Ferenc és ennyi. Ebben az a jó, hogy azt hívok meg, akit akarok. Nekem nagyon jó függetlennek lennem, ahogy szeretem a mindenféle kellék nélkül elkészített, csak a táncosok tudására alapozó darabokat. A Brothers óta tudom, hogy négy emberrel is mennyire nehéz utazni. A lecsupaszított helyzeteket szeretem.

Neked ajánljuk