Zsugaparti szolidan – Vidnyánszky beszáll

  • L. T.
  • 2013. május 26.

Színház

A Nemzeti direktora vasárnap délután kiült a Vörösmarty térre, hogy jegyeket áruljon színháza első előadására. Ott voltunk mi is.

A Nemzeti Színház utolsó előadásaira percek alatt elkapkodták a jegyeket, ahogy a Nemzeti Színház első előadásaira is elkapkodták volna. Ám úgy látszik, Vidnyánszky nem nagyon bízott a hálózsákos érdeklődők tömegeiben, így inkább rendezett egy ingyen előadást. A Vörösmarty téren saját kezűleg kezdte árulni az évadnyitó Tamási Áron-darabra a zsugát. A beharangozóban sztárvendégeket is ígért, így benne volt a csomagban egy jó kis vásári komédia is.

false

 

Fotó: Legát Tibor

Mi tagadás, a műsorra érkeztünk, azt hittük, hogy a jegyárusítás egyúttal performansz lesz vagy demonstráció, kicsit arra is számítottunk, hogy megérkezik a békemenet, Széles Gábor mindjárt két páholyt is vásárol magának. Hajrá Vidi! Ne hagyd magad!

Ám legnagyobb sajnálatunkra a műsor elmaradt: a Gerbeaud előtt felállított sátortól az oroszlános kútig kígyózott a főleg idősekből álló reménybeli közönség – s ahogy türelmetlenségnek, tolakodásnak, úgy annak sem volt nyoma, hogy bárki is késztetést érezzen egy Vivát Vidnyánszky!-ra, esetleg némi szolidáris buzizásra.

false

 

Fotó: Legát Tibor

Aki a nyolcvanas évek Kelet-Berlinjében járt, ott láthatott ilyet. Csend, rend, fegyelem, ám amíg ott gyarló fogyasztási javakért tekeredett a kígyó, itt a templomba bocsátásért, a főpappal esedékes személyes találkozóért – mégis a sorban csupán egyetlen kérdés keringett: „Mennyiért van a legolcsóbb?”

A sátorban ülő Vidnyánszkynak mindenkihez volt egy kedves szava, lejattolt az összes jegyvásárlóval. Nem nagy ügy, hiszen amíg ott voltunk, csupa drukkert láthattunk, sehol egy provokátor.

A jegyvásárlók kérdésünkre mintha betanított szöveget feleltek volna: nem voltak, nem is mentek volna az Alföldi-féle Nemzetibe, ide viszont muszáj, mert ez biztosan jó lesz… Ja, biztosan. S mondták még azt is, hogy a Nemzeti szeptembertől valóban a nemzet színháza lesz, nem olyan torz szemléletű, mint eddig. Tamási Áron pedig „olyan magyar, amilyenek mi vagyunk” – tette hozzá egyikük, kínosan kerülve a szalonképtelen kifejezéseket.

Összegzésként tehát szolid összejövetel volt, a főhős Vidnyánszky borzasztóan elégedettnek tűnt, ám, ha nem csalódtunk, ennél azért nagyobb csődületre számított.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.