Zsugaparti szolidan – Vidnyánszky beszáll

  • L. T.
  • 2013.05.26 18:05

Színház

A Nemzeti direktora vasárnap délután kiült a Vörösmarty térre, hogy jegyeket áruljon színháza első előadására. Ott voltunk mi is.

A Nemzeti Színház utolsó előadásaira percek alatt elkapkodták a jegyeket, ahogy a Nemzeti Színház első előadásaira is elkapkodták volna. Ám úgy látszik, Vidnyánszky nem nagyon bízott a hálózsákos érdeklődők tömegeiben, így inkább rendezett egy ingyen előadást. A Vörösmarty téren saját kezűleg kezdte árulni az évadnyitó Tamási Áron-darabra a zsugát. A beharangozóban sztárvendégeket is ígért, így benne volt a csomagban egy jó kis vásári komédia is.

false

 

Fotó: Legát Tibor

Mi tagadás, a műsorra érkeztünk, azt hittük, hogy a jegyárusítás egyúttal performansz lesz vagy demonstráció, kicsit arra is számítottunk, hogy megérkezik a békemenet, Széles Gábor mindjárt két páholyt is vásárol magának. Hajrá Vidi! Ne hagyd magad!

Ám legnagyobb sajnálatunkra a műsor elmaradt: a Gerbeaud előtt felállított sátortól az oroszlános kútig kígyózott a főleg idősekből álló reménybeli közönség – s ahogy türelmetlenségnek, tolakodásnak, úgy annak sem volt nyoma, hogy bárki is késztetést érezzen egy Vivát Vidnyánszky!-ra, esetleg némi szolidáris buzizásra.

false

 

Fotó: Legát Tibor

Aki a nyolcvanas évek Kelet-Berlinjében járt, ott láthatott ilyet. Csend, rend, fegyelem, ám amíg ott gyarló fogyasztási javakért tekeredett a kígyó, itt a templomba bocsátásért, a főpappal esedékes személyes találkozóért – mégis a sorban csupán egyetlen kérdés keringett: „Mennyiért van a legolcsóbb?”

A sátorban ülő Vidnyánszkynak mindenkihez volt egy kedves szava, lejattolt az összes jegyvásárlóval. Nem nagy ügy, hiszen amíg ott voltunk, csupa drukkert láthattunk, sehol egy provokátor.

A jegyvásárlók kérdésünkre mintha betanított szöveget feleltek volna: nem voltak, nem is mentek volna az Alföldi-féle Nemzetibe, ide viszont muszáj, mert ez biztosan jó lesz… Ja, biztosan. S mondták még azt is, hogy a Nemzeti szeptembertől valóban a nemzet színháza lesz, nem olyan torz szemléletű, mint eddig. Tamási Áron pedig „olyan magyar, amilyenek mi vagyunk” – tette hozzá egyikük, kínosan kerülve a szalonképtelen kifejezéseket.

Összegzésként tehát szolid összejövetel volt, a főhős Vidnyánszky borzasztóan elégedettnek tűnt, ám, ha nem csalódtunk, ennél azért nagyobb csődületre számított.

Neked ajánljuk