Színház

Úgy elröppent ez az öt év, mintha csak aludtunk volna egyet. És újra a Gothár Péter rendezte Amphitryonra ébredünk - csak most nem Kaposváron, hanem a Nemzetiben. Nincs új koncepció, csak más színészek és más kontextus. Az is elég.

A Krétakör feloszlása után rengeteg független előadásban játszott, két éve pedig leszerződött a Nemzeti Színházba. Vidnyánszky Attila nem látja a helyét a társulatban. A távozásról, szobaszínházi előadásokról, nagyszínpadi bukásról beszélgettünk vele.

"Ha egy kicsit jobb lett volna a POSZT, nem kellett volna létrehozni" - mondja a Színházi Kritikusok Céhének elnöke a Hungarian Showcase-ről, amelynek keretében március 2. és 9. között húsz budapesti, független és kőszínházi előadást mutatnak be a világ harminc országából érkező, százhúsznál több színházi szakembernek.

Legizgalmasabb konceptualista koreográfusunk, Hód Adrienn ismét a határokkal foglalkozik. Rendületlenül kordont bont, hogy újabb korlátokat találjon. Díszlet és jelmez nélkül, csupasz térben helyezi el táncosait, akik maguknak kénytelenek megteremteni az intim teret, miközben meg kell találniuk egymással és a közönséggel is az intenzív kapcsolatot.

Zenés-bábos pszichothriller 13 éves kortól: a dán írónő Semmi című, felkavaró regényét Quimby-dalokkal kísérve állították színpadra. Kritikusunk szerint félelmetes eredménnyel.

Este jó, este jó... címmel készített előadást Tóth Artin dokumentumfilmes és alkalmi társulata, hogy a Woman Respect 2013 alkalmából felhívják a figyelmet a nők bántalmazásának egyéni és társadalmi következményeire. Meg eleve a jelenségre, már ha valaki nem hallana nap mint nap a hírekben "szerelemféltésből" elkövetett gyilkosságokról és erőszakról.

A magyar kultúra napján ilyen című előadást nézni túlzás. De ha a Nézőművészeti Kft. is benne van: jó móka. Mert nem fáraszt nemzeti ikonjaink tankönyvszagú jellemzésével, nincs kötelező leckefelmondás. Nem köhögünk port. Scherer Péter rendezése a két költőt civilként veszi nagyító alá, sokszoros fénytörésben. Így látjuk Petőfit cikázó távgyaloglóként, vagy Ady furcsa, baljós, nagy szemeit.

Magyarország miniszterelnöke álmot látott, és miután felriadt, turulszárnyakon körözött a nézőtér felett. A hálátlan nézők pedig nevettek, míg meg nem haltak. Így történt az eset, amikor Parti Nagy Lajos népmesei hősei színházba mentek.

Amikor Moliére "egytulajdonságú" darabjairól beszélünk (A fösvény, Képzelt beteg, Az úrhatnám polgár, de a zseniális Tartuffe is, és még sok más tartozik ide), a Dandin Györgyöt, a rangkórság komédiáját rendre kifelejtjük a sorból, pedig némi rendezői szabadossággal ez is tud "gumiból" lenni.

A Csillagszedő Márió című mesejátékban mások szép gyerekkori traumáit éljük újra terápiásan. De persze leginkább a sajátjainkat, még ha apró sérelmek is csak, mint az idióta kötelező délutáni alvás; vagy hogy szerelmünk tárgya tudomást sem hajlandó venni rólunk, mert nem hordunk masnit és szoknyát, mint a többi lány.

II. Edwardnak volt olyan pechje, hogy a Plantagenet uralkodói házba született bele, ezért uralkodnia kellett, holott sem kedve, sem tehetsége nem volt hozzá. Életének középpontjában a szerelem állt: Gavestonba, egy alacsony származású fiatalemberbe szeretett bele, aki viszonozta érzelmeit, és a szenvedély, annak rendje és módja szerint, mindkettejük halálát okozza, és a tetejébe még polgárháborút is. (Mindazonáltal teljesítette uralkodói kötelességét: a valóságban négy, a drámában egy gyermeket nemzett Anna királynénak.)

Mit cenzúrázna a Katona József Színház színésze, a Valami Amerika-filmek, az Aglaja vagy a Jadviga párnája szereplője? Mit pakol be elsőként a bőröndjébe a Balatonra indulva? És mire elég a karnyújtásnyi távolság Jack Nicholsonnal? Ónodi Eszter hét kérdésünkre válaszolt.

A Bethlen Téri Színházban működő legrégebbi kortárs táncszínház is a megszűnés szélén bokázik. Próbálnak előremenekülni, új programokkal, szélesebb célközönséggel. De mikor beszélgettünk, még tartott az egy hónapos szénszünet.