Színház

Ady/Petőfi

  • - deres -
  • 2013. március 21.

Színház

A magyar kultúra napján ilyen című előadást nézni túlzás. De ha a Nézőművészeti Kft. is benne van: jó móka. Mert nem fáraszt nemzeti ikonjaink tankönyvszagú jellemzésével, nincs kötelező leckefelmondás. Nem köhögünk port. Scherer Péter rendezése a két költőt civilként veszi nagyító alá, sokszoros fénytörésben. Így látjuk Petőfit cikázó távgyaloglóként, vagy Ady furcsa, baljós, nagy szemeit.

A Nézőművészeti csapata már gyakorlott az ehhez hasonló igényes, problémaorientált tantermi előadásokban (lásd a korábbi Vakságot vagy A gyávát). A célközönség ideális esetben egy csapat tinédzser, két tanóra helyett vagy után. Hogy a kötelezőket hogyan lehetne vagányabbá tenni, de legalábbis közelebb hozni a jelenhez, nem először és vélhetően nem is utoljára kerül napirendre. Schererék megoldása elegáns: az életútvallomásokra, levelekre, versekre, ezoterikus jellemzésekre és dalbetétekre épülő, a közönséget finoman bevonó játék felvillant pár érdekes vagy vicces momentumot, mégis követ egyfajta kronológiát.

Hogy az egyszeri diák mindezek hatására elkezdi-e falni Az apostolt vagy a Léda-verseket, nem tudom. De ha a saját versét szavaló Petőfi udvarol az embernek, ott azért elindulhat valami. Valami, ami az elemző megértést az empirikus ráérzéssel cseréli fel. Katona László és Kovács Krisztián jelenléte intenzitásával hat, játszópartnerei a nézőknek, tíztől nyolcvanéves korig. És nemzeti nagyjaink ide vagy oda, a tanulság örök: a költőknek már akkor sem volt pénzük.

Nézőművészeti Kft.-Manna Kulturális Egyesület, Thália Színház, január 22.

Figyelmébe ajánljuk