Színház

Ady/Petőfi

  • - deres -
  • 2013. március 21.

Színház

A magyar kultúra napján ilyen című előadást nézni túlzás. De ha a Nézőművészeti Kft. is benne van: jó móka. Mert nem fáraszt nemzeti ikonjaink tankönyvszagú jellemzésével, nincs kötelező leckefelmondás. Nem köhögünk port. Scherer Péter rendezése a két költőt civilként veszi nagyító alá, sokszoros fénytörésben. Így látjuk Petőfit cikázó távgyaloglóként, vagy Ady furcsa, baljós, nagy szemeit.

A Nézőművészeti csapata már gyakorlott az ehhez hasonló igényes, problémaorientált tantermi előadásokban (lásd a korábbi Vakságot vagy A gyávát). A célközönség ideális esetben egy csapat tinédzser, két tanóra helyett vagy után. Hogy a kötelezőket hogyan lehetne vagányabbá tenni, de legalábbis közelebb hozni a jelenhez, nem először és vélhetően nem is utoljára kerül napirendre. Schererék megoldása elegáns: az életútvallomásokra, levelekre, versekre, ezoterikus jellemzésekre és dalbetétekre épülő, a közönséget finoman bevonó játék felvillant pár érdekes vagy vicces momentumot, mégis követ egyfajta kronológiát.

Hogy az egyszeri diák mindezek hatására elkezdi-e falni Az apostolt vagy a Léda-verseket, nem tudom. De ha a saját versét szavaló Petőfi udvarol az embernek, ott azért elindulhat valami. Valami, ami az elemző megértést az empirikus ráérzéssel cseréli fel. Katona László és Kovács Krisztián jelenléte intenzitásával hat, játszópartnerei a nézőknek, tíztől nyolcvanéves korig. És nemzeti nagyjaink ide vagy oda, a tanulság örök: a költőknek már akkor sem volt pénzük.

Nézőművészeti Kft.-Manna Kulturális Egyesület, Thália Színház, január 22.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.