Színház

Ady/Petőfi

  • - deres -
  • 2013. március 21.

Színház

A magyar kultúra napján ilyen című előadást nézni túlzás. De ha a Nézőművészeti Kft. is benne van: jó móka. Mert nem fáraszt nemzeti ikonjaink tankönyvszagú jellemzésével, nincs kötelező leckefelmondás. Nem köhögünk port. Scherer Péter rendezése a két költőt civilként veszi nagyító alá, sokszoros fénytörésben. Így látjuk Petőfit cikázó távgyaloglóként, vagy Ady furcsa, baljós, nagy szemeit.

A Nézőművészeti csapata már gyakorlott az ehhez hasonló igényes, problémaorientált tantermi előadásokban (lásd a korábbi Vakságot vagy A gyávát). A célközönség ideális esetben egy csapat tinédzser, két tanóra helyett vagy után. Hogy a kötelezőket hogyan lehetne vagányabbá tenni, de legalábbis közelebb hozni a jelenhez, nem először és vélhetően nem is utoljára kerül napirendre. Schererék megoldása elegáns: az életútvallomásokra, levelekre, versekre, ezoterikus jellemzésekre és dalbetétekre épülő, a közönséget finoman bevonó játék felvillant pár érdekes vagy vicces momentumot, mégis követ egyfajta kronológiát.

Hogy az egyszeri diák mindezek hatására elkezdi-e falni Az apostolt vagy a Léda-verseket, nem tudom. De ha a saját versét szavaló Petőfi udvarol az embernek, ott azért elindulhat valami. Valami, ami az elemző megértést az empirikus ráérzéssel cseréli fel. Katona László és Kovács Krisztián jelenléte intenzitásával hat, játszópartnerei a nézőknek, tíztől nyolcvanéves korig. És nemzeti nagyjaink ide vagy oda, a tanulság örök: a költőknek már akkor sem volt pénzük.

Nézőművészeti Kft.-Manna Kulturális Egyesület, Thália Színház, január 22.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."