A dokumentumok alapján színre írt, igazi multimediális előadás valahol a tézisdráma és az illusztráció között mozog, az alkotók szándéka szerint középiskolákban és más külső helyszíneken játszanák tovább, hiszen az efféle alkotások célja nem lehet pusztán az esztétikai élvezet.
A Valentin-napra készült szívbéli produkció címe Zelk Zoltán atmoszferikus gyerekversét idézi, baljós és álomszerű. A színpadon vihar előtti csend: kényelmesen berendezett térben, családiasan teázik a közönség. Ünneplőben érkezik Nyakó Juli és Horváth Lajos Ottó, házaspár egy fogadáson. A férj az első pillanattól keresi a lehetőséget, hogy belekössön feleségébe, aki "kiöltözött". Innentől aztán minden tipikus féltékenységi helyzet előfordul, a korlátozástól a fizikai erőszakig. Utóbbi csak jelzésszerű persze, de így is pont elég. Mindenféle rémes képek nélkül is tortúrának éljük meg a helyzetet. Amikor elkezdünk azon gondolkodni, hogyan ússzuk meg, vagy hogyan szólhatnánk bele, akkor kezd el működni a hatás. A férfi előző, ugyancsak bántalmazással töltött házasságának bizonyos részleteiről filmen értesülünk, Söptei Andea (az exfeleség) és Elek Ferenc (a tétova rendőr) szintén érzékletesen adja elő a sematikus helyzeteket.
Az előzmények és a jelenlegi helyzet ismeretében már jól el tudjuk képzelni a végkifejletet. Amikor megszakad a játék, és megszólalnak a gyerekeket ábrázoló papírmasé figurák.
Stúdió K, február 14.
