És most hová?

Moliére: Dandin György

  • Csáki Judit
  • 2013. március 14.

Színház

Amikor Moliére "egytulajdonságú" darabjairól beszélünk (A fösvény, Képzelt beteg, Az úrhatnám polgár, de a zseniális Tartuffe is, és még sok más tartozik ide), a Dandin Györgyöt, a rangkórság komédiáját rendre kifelejtjük a sorból, pedig némi rendezői szabadossággal ez is tud "gumiból" lenni.

Aki látta például Ascher Tamás hajdani kaposvári rendezését, amelyben a nemesi rangot, az arisztokrata viselkedést az ötvenes évek magyar kitelepítettjei őrizték sajátos módon, az tudja, mennyire.

Rusznyák Gábor rendezésében először is bő száz évvel előre lökte a darabot: 1789 júliusa van, nagy nyári szárazság. Előbbi azért fontos, mert a fővárosban már igencsak fújdogálnak a francia forradalom viharának előszelei, utóbbi pedig azért, mert Dandin György, a paraszt-gazdálkodó birtokának egyik raktárában víztartályok állnak egymás hegyén-hátán, amelyek nemcsak az életet adó vizet, de egyben a gazdagság forrását és utánpótlását is rejtik.

És Dandin, ez a jóravaló középkorú ember, a környék népének kedves "Gyuri bácsija" ide, Khell Zsolt szokásosan beszédes díszletébe vonul el; egyrészt mert itt jobban érzi magát, mint a "kastélyban", másrészt itt adhatja ki dühét és fájdalmát, verheti fejét - nem a falba, mert az nincsen, de a kongó-zörgő vezeték egyik dobjába. Veri is, szorgalmasan, csak úgy döng az egész szerkezet.

Uborkafa nincs ugyan a környéken, de Dandin mégiscsak arra akart felkapaszkodni, amikor elvette feleségül a nagyon fiatal, ámde nagyon nemes kislányt, afféle gazdasági tranzakció eredményeként, vagyis a szó legszorosabb értelmében is nagy árat fizetett a nemességért. Amit egyébként a saját környezete képtelen megszokni, mindegyre "gyuribácsizzák", majd sietve "grófurazzák"; szóval Dandin György rajtuk is láthatja, hogy a művelet nemigen sikerült.

És a házasság sem, melyben szerelemről nemigen esik szó. Vagyis a férj kicsit sem megcsalt szerelmes, hanem egyszerűen rossz üzletet kötött. Méghozzá számos szempontból rosszat: először azért, mert nem olyan feleséget kapott a pénzéért, amilyenre vágyott volna; másodszor azért, mert a megvásárolt nemesség, pontosabban a külsőségei csak nyűgök számára, harmadszor pedig... de ezt legföljebb sejtjük, és csak az előadás végén derül ki.

Rusznyák igyekszik megtartani a komédiai vonalat, mind beszélt nyelvében, mind a formájában. Lehet is nevetni Gáspár Tibor Dandin-alakításán, bár - és ez nekem kicsit sincs ellenemre - inkább a szánalom és az együttérzés, majd pedig a dac igyekszik elnyomni a nevetést. Ezt a rendes, jóravaló marhát ugyanis senkik és semmik veszik semmibe. Anyósa és apósa, az Hule házaspár - Salat Lehel és Szirbik Bernadett plakátszerű, parodisztikus, kissé túlságosan is üzenős alakításában - maga a megtestesült üresség, a csóró forma. Lányuk, Angelique maga is áldozat - ezt egyébként könyörgő monológjában szépen mutatja meg Czakó Julianna e. h. -, az üzlet tárgya, a pénz ellentétele. (Ennek is lehetne drámai vetülete, de nemigen van.) Ez a majdnem gyereklány mit is kezdhetne az istállószagú "öregemberrel"? Vagyis szinte magától értetődő, hogy a Zayzon Zsolt által daliásra játszott, fiatal, jóképű és persze tőről- vagy honnan metszett arisztokrata királyi magtárnok ölelésére vágyik...

Dandin gigaprojektje, hogy a szülei előtt leplezze le felesége csalárdságát. Ezért aztán újra és újra nekifut a bizonyítási eljárásnak - és persze mindig kudarcot vall. Az ismétlődés egyszerre vicces és szomorú; Gáspár szépen játssza el, hogy mindinkább légüres térbe kerül.

A szokásos - mondhatni, szabványos - moliére-i cselédpáros gazdagon hozza a rá szabott komédiai vonalat: Kosik Anita e. h. szobalánya és Molnár Gusztáv idetévedt "melákja" abszolválja az összeboronálódás kodifikált állomásait. De Rusznyák rendezésében ez is fűszereződik némi megcsalással: a szobalány (sötétben persze) bele-beledől egy futó pillanatra az úrnőjét elcsábító délceg szomszédba, aki ugyancsak lelkesen viszonozza a tévesztést. Szóval csak borul némi só a bőven cukrozott édességbe...

A tempó olykor döccen; vontatottság is van, üresjárat is, színészi hiányok is. A zene - amiért Angelique, az ifjú nej annyira odavan, férje nagy bosszúságára - a helyzetet is jellemzi, az előadást is segíti; valamint az sem rossz poén, hogy a fejük fölött ott lóg a pianínó. Az össze nem illő elemek disszonanciája a jelmezeken is látszik: Zeke Edit tervező mutatja a parókás-rizsporos világ csupasz kellékeit, amelyek lazán összeférnek az öngyújtóval, valamint a többjelentésű szivarvágóval: célszerszám mind, noha az előbbi látszatokat, utóbbiak megoldást szolgálnak.

Ezen a színpadon nem a fegyver sül el, hanem egy, még az előadás elején a szülők által ajándékba hozott különleges ingaóra; ez juttatja el a szereplőket és a nézőket az alaposan átírt végkifejletig, melynek lényege, hogy Dandin egyedül marad a birtokán. És amikor a Lukács Gábor játszotta mindenes hajtókáján felvillan a francia trikolór, és Gilbert Bécaud Et maintenant ("és most hová?...") című dala harsog, már tudjuk: ez a frissen keletkezett grófság is csak bajnak szakadt Dandin nyakába...

Miskolci Nemzeti Színház, Thália Színház, február 6.

Neked ajánljuk

Grandiózus pamparamm

Raffaello 1514-ben befejezett freskóján I. Leó pápa és Attila néz farkasszemet egymással. Míg az egyházfő felett Szent Péter és Szent Pál levitál, a hun lovak riadtan szökellnek hátra, a barbár küldöttség pedig megretten a keresztény Isten jelenlététől.

Vivát!

Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztá­lyo­kat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.

Bármilyen szakos

Az elmúlt napokban több felől hallottuk rebesgetni – és nemcsak tanároktól, szülőktől, hanem tankerületi szakelemektől is –, hogy a kormány az ősszel a koronavírus-járvány újabb hullámára hivatkozva online oktatást rendel el. Néhány nappal ezelőtt Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is erről posztolt a közösségi oldalán, mi több, szerinte már „főispáni hivatalból” is érkezett ilyen értelmű szóbeli jelzés. A képviselő „teljesen életszerűnek” nevezi e lehetőséget, ámbár némi kétkedés is kiérződik soraiból.

Nadrágszíj a függönyre

Nem hirtelen támadtak és nem is múlnak el egyhamar a színházi szakma gazdasági nehézségei. A független, az önkormányzati és az állami fenntartású teátrumok növekvő rezsiárakkal és csökkenő nézőszámmal számolnak, de a jegyárakon senki sem mer nagyot emelni.

„Ha nem dicsérnek”

Urbán András előadásaiban láthattuk először itthon, aztán egyre több darabban tűnt fel. Nagyabonyi Emese újvidéki színésznővel a hazai és vajdasági színjátszás közötti különbségekről, a pálya nehézségeiről és a megtett útról beszéltünk.

A pimasz légy

A nemzetközi jog alapja az államok szuverén egyenlősége. Ebből adódóan bármely állam nemzetközi kapcsolataiban szinte semmi sem történhet annak kifejezett hozzájárulása, azaz szavazata nélkül. Kende Tamás írása az uniós magyar vétók margójára.

Haptákban

A kormány 52 milliárdos bérfejlesztést jelentett be, amelyből a rendőrök is részesülnek. Ez komoly emelés, de kérdés, hogy hosszú távon megállítja-e az állomány csökkenését.