Színház

A TÁP Színház Jövedelmező állás

  • Nagy Gergely Miklós
  • 2013. március 14.

Színház

című előadása sokban idézi az együttes korábbi produkcióit: a 19. századi orosz bürokrácia korrupt bugyraiban játszódó Osztrovszkij-darab fő cselekményszálát megtartó, ám a dialógusokat a mához illesztő dramaturgia ezúttal is úgy épít a klasszikus cselekményre, hogy közben folyamatosan el is idegeníti tőle nézőjét vetítésekkel, zenével (színpadon a Puszi együttes), songokkal és kiszólásokkal.

De ezúttal nem csak arról van szó, hogy az egyedi hangon beszélő társulat hozza a saját abszurd, nonszensz világát - új szintre lépett a TÁP által korábban kidolgozott színpadi játék minősége. Legfőképpen azért, mert kilépett eddig jellemző szubkulturális közegéből - miközben ennek báját egy pillanatra sem veszti el -, és átgondolt, remek színészi alakításokkal tűzdelt, egyenletes színvonalú, komoly téttel játszó összművészeti előadást készített. Amely rendezői inspirációit hangsúlyosan a nem realista gyökerekből, az abszurdból, az avantgárdból, no és Brechtből szívta magába. Amellett pedig, hogy flottul működik az előadás több rétege (zene, kép, szöveg), a rendező, Vajdai Vilmos munkájának nívóját jelzi, hogy milyen egységes hangon játszanak együtt a legkülönbözőbb helyekről érkező színészek. Gera Marina, Gergely Katalin, Hegedűs D. Géza, Kovács Krisztián, Lázár Kati, Szabó Simon és Thuróczy Szabolcs viszi a produkciót, a hagyományos karakterábrázolásba oltva a túlzást, a geget, az önparódiát - ez a kettősség pedig lüktető életet lehel a kissé elfeledett orosz szerző amúgy önmagában is figyelemre méltó darabjába, melynek eredeti kontúrjait a kortárs színház eszközei ezúttal nem csorbítják.

A megkent hivatalnokok és a közülük kitörni képtelen fiatalember százötven évvel ezelőtti történetét a magyar valóság keretezi: a jelenből indulunk egy kenőpénzes videóval, és a mába is érünk viszsza. Az előadás végén a színházterem ajtajában gárdisták búcsúztatnak minket.

Trafó, február 6.

Neked ajánljuk

Grandiózus pamparamm

Raffaello 1514-ben befejezett freskóján I. Leó pápa és Attila néz farkasszemet egymással. Míg az egyházfő felett Szent Péter és Szent Pál levitál, a hun lovak riadtan szökellnek hátra, a barbár küldöttség pedig megretten a keresztény Isten jelenlététől.

Vivát!

Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztá­lyo­kat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.

Bármilyen szakos

Az elmúlt napokban több felől hallottuk rebesgetni – és nemcsak tanároktól, szülőktől, hanem tankerületi szakelemektől is –, hogy a kormány az ősszel a koronavírus-járvány újabb hullámára hivatkozva online oktatást rendel el. Néhány nappal ezelőtt Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is erről posztolt a közösségi oldalán, mi több, szerinte már „főispáni hivatalból” is érkezett ilyen értelmű szóbeli jelzés. A képviselő „teljesen életszerűnek” nevezi e lehetőséget, ámbár némi kétkedés is kiérződik soraiból.

Nadrágszíj a függönyre

Nem hirtelen támadtak és nem is múlnak el egyhamar a színházi szakma gazdasági nehézségei. A független, az önkormányzati és az állami fenntartású teátrumok növekvő rezsiárakkal és csökkenő nézőszámmal számolnak, de a jegyárakon senki sem mer nagyot emelni.

„Ha nem dicsérnek”

Urbán András előadásaiban láthattuk először itthon, aztán egyre több darabban tűnt fel. Nagyabonyi Emese újvidéki színésznővel a hazai és vajdasági színjátszás közötti különbségekről, a pálya nehézségeiről és a megtett útról beszéltünk.

A pimasz légy

A nemzetközi jog alapja az államok szuverén egyenlősége. Ebből adódóan bármely állam nemzetközi kapcsolataiban szinte semmi sem történhet annak kifejezett hozzájárulása, azaz szavazata nélkül. Kende Tamás írása az uniós magyar vétók margójára.

Haptákban

A kormány 52 milliárdos bérfejlesztést jelentett be, amelyből a rendőrök is részesülnek. Ez komoly emelés, de kérdés, hogy hosszú távon megállítja-e az állomány csökkenését.

Lombjuk se rezzen

A közelmúltban a mindenféle szükséghelyzetre hivatkozva született, s nagy szakmai felháborodást kiváltó kormányrendelet az egyéb szempontból is sérülékeny erdőállományban könnyítené meg a fakivágást. Nem véletlenül.

„Ötven százalék!”

Évek óta 25 ezer szakdolgozó hiányzik a magyar egészségügyi rendszerből, és ha nem jön érdemi változás, 2023 januárjára ötszörös lesz a különbség az orvosok és a szakdolgozók bére között. A MESZK javaslatcsomagot küldött az államtitkárságnak, és bízik a párbeszédben, a mielőbbi béremelésben.

Nagykapu

Aj Vej-vej következetesen és mindenáron, minden megnyilatkozásával, ideértve a műalkotásait is, az emberi szabadságról, mint alapvető jogról beszél. Nála nincs kiskapu és mellékzönge: az üzenet a kezdetek óta ugyanaz. A kifejezési formák változtak, azok is szervesen egymásból építkezve.