Színház

A Csillagszedő Márió

  • Sisso
  • 2013. március 7.

Színház

A Csillagszedő Márió című mesejátékban mások szép gyerekkori traumáit éljük újra terápiásan. De persze leginkább a sajátjainkat, még ha apró sérelmek is csak, mint az idióta kötelező délutáni alvás; vagy hogy szerelmünk tárgya tudomást sem hajlandó venni rólunk, mert nem hordunk masnit és szoknyát, mint a többi lány.

De önző ne legyek: az előadás természetesen gyerekeknek készült, akik pedig azért szerencsések, mert nem kell majd harminc év múlva töprengeniük okokon és következményeken, hanem itt és most tanulgatják: az élet szép. Akkor is, ha apa többször megy el otthonról, mint jön haza, vagy ha a nagypapa - történetesen az egyetlen, aki megért - itthagyja a földi életet.

Tengely Gábor rendező tisztán érti és beszéli a gyerekek - és az alapanyagul szolgáló, azonos című Kiss Ottó-kötet - nyelvét. A színpadon eltűnnek a bábok és mozgatóik közötti távolságok, a színészek egy testben élnek megejtően amorf figuráikkal (Sipos Katalin és Sisak Péter munkái), mintha az a kis plüsspárnaszerű dolog volna a lelkük, ami éjszaka, ha alszanak, körbeutazza a földet helyettük. A finomabb arckifejezéseket, gesztusokat természetes végtagként közvetítik az élettelen textilek helyett. A forgószínpad játszótér, amely bármikor lakóteleppé alakul, az ablakok a mászóka rácsai, és mozgatható alkatrészek segítségével a színészek alakítják ki benne a tereket. A színhelyeket, ahol két ma élő kisgyerek és két család élete alakul. Családi drámák, gyerekszerelem - és sok-sok humor, ami ezt a két csapást segít elviselni.

Vaskakas Bábszínház, Győr, január 26.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.