De önző ne legyek: az előadás természetesen gyerekeknek készült, akik pedig azért szerencsések, mert nem kell majd harminc év múlva töprengeniük okokon és következményeken, hanem itt és most tanulgatják: az élet szép. Akkor is, ha apa többször megy el otthonról, mint jön haza, vagy ha a nagypapa - történetesen az egyetlen, aki megért - itthagyja a földi életet.
Tengely Gábor rendező tisztán érti és beszéli a gyerekek - és az alapanyagul szolgáló, azonos című Kiss Ottó-kötet - nyelvét. A színpadon eltűnnek a bábok és mozgatóik közötti távolságok, a színészek egy testben élnek megejtően amorf figuráikkal (Sipos Katalin és Sisak Péter munkái), mintha az a kis plüsspárnaszerű dolog volna a lelkük, ami éjszaka, ha alszanak, körbeutazza a földet helyettük. A finomabb arckifejezéseket, gesztusokat természetes végtagként közvetítik az élettelen textilek helyett. A forgószínpad játszótér, amely bármikor lakóteleppé alakul, az ablakok a mászóka rácsai, és mozgatható alkatrészek segítségével a színészek alakítják ki benne a tereket. A színhelyeket, ahol két ma élő kisgyerek és két család élete alakul. Családi drámák, gyerekszerelem - és sok-sok humor, ami ezt a két csapást segít elviselni.
Vaskakas Bábszínház, Győr, január 26.
