Színház

Kicsit csalódott vagyok már a kezdet kezdetén, mikor azt látom, hogy a máskor bezzeg dugig tele Átrium most a k2-re, erre a tehetséges, ifjú csapatra nem telik meg eléggé, bár tudom, hogy a kortárs művészet nehéz ügy marketingszempontból.

Az idei avignoni és pozsonyi premier után a múlt héten a budapesti Nemzeti Táncszínház is bemutatta a szlovákiai magyar társulat előadását. Hégli Dusan koncertkoreográfiája nemcsak valóságérzékünket tette próbára, de finomra hangolta hagyománytiszteletünket és nemzeti identitásunkat is.

Eltelik egy idő, mire megértem, hogy az amúgy valóban egyedi és olykor egyenesen szemkápráztató ruháknak mi az ironikus szimbolikája.

Sikeres szombathelyi évek után veti most bele magát a fővárosi színházi életbe. A kaposvári színészképzés körüli botrányokról, a színfalak mögötti mesékről és a rémálmairól is beszélgettünk.

Négy éve lett a Katona József Színház állandó tagja, 2013-ban elnyerte a legígéretesebb pályakezdőnek járó díjat, Az Olaszliszkaiban nyújtott teljesítményéért pedig az idei POSZT zsűrije mellett a Színikritikusok Céhe is őt ítélte a legjobb férfi mellékszereplőnek. Most megy a tévébe.

Üdén, pirospozsgásan és fürgén penderül a nézők elé Znamenák István, s már az előtérben izgatottan mesélni kezdi történetét.

A világ legmenőbb képzőművészeivel együtt kapta meg a Lennon–Ono-békedíjat, amit Yoko Ono adott át nemrég Reykjavíkban. Szerepel a New York-i MoMA gyűjteményében, de itthon mindkét oldalról gyanakodva nézik. Az izlandi égboltról, a QR-kódok költészetéről és a legnagyobb performer kifürkészhetetlen akaratáról beszélgettünk vele.

A Szikora János vezette teátrum szép csendben az ország egyik legsokoldalúbb színháza lett. Kérdés, hogy meddig maradhat ez így.

"Az előadásnak azonban az a tétje, hogy Tóth Ilona ártatlanságát mutassa fel, és ezzel egyfajta örökre rögzíthető igazságot hozzon létre."

„Ők gyűlölnek. Tálcán kínáljuk a humánus társadalmi rendet, azok pedig hihetetlen alattomosan, misztikus hittel és fanatizmussal orvul támadnak, ölnek!”, állítja az Újszínház színpadán egy NATO-tiszt, akiről kiderül, hogy „civil jelmezbe bújtatott terroristák” likvidálása a feladata. A férfi egy közelebbről meg nem nevezett, „más vallású” ország NATO-bázisáról érkezik haza meglepe­tés­szerűen, „európai” – közelebbről szintén meg nem nevezett – otthonába.