Molnár Csaba Az ökör című koreográfiáját különféle európai támogatásoknak köszönhetően Prágában mutatták be először, a Ponec Theatre színpadán, de nem emiatt nemzetközi színvonalú az előadás. Legtehetségesebb kortárs koreográfusaink egyike a jó produceri háttéren kívül nála nem kevésbé „gátlástalan” alkotótársainak köszönheti az immár két éve (a Nyúzzatok meg! óta) meredeken felfelé ívelő pályáját. Molnár Csaba máris stílust teremtett az emberi „ökörségből”. Semmiségeinket, felületességünket, önbizalomhiányunkat és egyéb defektjeinket olyan végtelen megértéssel és humorral mutatja be, hogy teljesen odaleszünk magunkért. Döbbenten nézzük a kreativitás határtalanságát, amely valahogy mindig a paralitikus tehetetlenségből indul ki. Egy hagyományos dzsessz-tánc elemből néhány csillámló pompon segítségével átváltozóshow kerekedik. Vadas Zsófia Tamara privát hisztijéből extatikus kabaré lesz, Cuhorka Emese kortárs táncos kirekesztettségi vitustáncából drámai opus, Vavra Júlia szertelennek tűnő végtagjaiból és dobszólóiból metafizika, Szeri Viktor tünékenységéből pedig szigorú jelenlét, vihogásából természeti katasztrófa. Egyszerű játszmák válnak színházi szituációkká szavak nélkül, de fel is oldódnak az iróniában. Nem csak tánc, de koncert, csinn-bumm cirkusz, no meg dráma, Tarantino-film és balettos bakiparádé zajlik egyszerre a színpadon. Molnár Csaba pedig énekel a fináléban, Nancy Sinatra Bang Bang című slágerét, kifacsarva.
A popvilágot fordítja ki a sarkainál fogva, miközben Disney-figurás, flitteres pólóban mozdulnak rá a többiek. Kiborító, felemelő ökörködés.
Trafó, október 28.
