Színház

Vecsei H. Miklós – Mihail Bulgakov: Iván, a rettenet

  • Adorjáni Panna
  • 2016. december 3.

Színház

A színpad közepén piciny, felénk kinyitott kocka, benne egy férfi ül. Tyimofejev másodmagával lakik ebben a fél szobában meg néha a feleségével, aki éppen most fogja holmi filmrendezőért elhagyni. De itt tartják a lakógyűlést is, amelynek főbb témái az állam középszerűsítési programja, a földszintes házba projektpénzből beépített lift belsejébe firkált férfi nemi szervek problémája, illetve a lakbér kifizetése. Hogy ez a rémálom vagy az, amikor szétválnak a piciny szoba falai, és az elénk táruló, villódzó, perspektivikus térben múlt és jelen egymásba átömlik, Rettegett Iván pedig szétveri a filmrendezőt, majd pedig a teljes társasházi lakóközösséget – nem lehet eldönteni. Ifj. Vidnyánszky Attila előadását nézve soha nem vagyunk benne biztosak, hogy elképesztően groteszk rajzfilmfigurák önfeledt baromkodását látjuk, vagy keserű iróniával átitatott, borúlátó társadalmi szatírát.

Különösen jó nézni, hogy a különféle gegek és poénok szétválaszthatatlanul összekapcsolódnak a történettel, vagyis humor és komorság nem oltja ki egymást. Az is rendkívül élvezetes, ahogy a Radnóti színészei eldobják az agyukat a meghívott alkotók és színészhallgatók között. Nem csak a bulgakovi sztori, de az egész színház kimozdul a helyéről: az előadás kezdete előtt pár pillanattal a telefonok kikapcsolására felhívó bejátszás félbeszakad az „áramszünet” miatt, a szolid vörös függöny alól kilógnak a szünetre ott felejtett hullák, a rendes díszletezők helyett a színészek rendezik át a teret és így tovább. De minden csintalanság ellenére ez mégis klasszikus színház, ami dekonstruálja Bulgakovot, kirobbantja helyéről a Radnótit, de mindvégig szelíd párbeszédben marad ezekkel a pretextusokkal. Az értelmezést és populáris utalásokat tekintve fiatal és friss, színházi nyelvében csudamód szófogadóan konzervatív, összességében szemtelenül helyes munka.

Radnóti Miklós Színház, október 30.

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.