Ozzy bácsi, a postás

Óz! Varázsló!

  • - oil -
  • 2012. április 11.

Színház

Az Örs vezér téren túl, még a Körvasút-soron is túl, de a Szilas-patakon innen van egy hely, a Holdvilág. Koltai Judit társulatának az utóbbi időben a szokásosnál is keményebben kell küzdenie a fennmaradásért, hasonlóan alternatív társaihoz. Pedig itt aztán, a kertváros közepén közel s távol nincs alternatíva. A néhai Világ moziban több mint másfél évtizede működő színház jelentős helyi kulturális erőt képvisel, a klasszikus gyerekdarabok mellett felnőttelőadásokat is műsorra tűznek. Családias a hangulat, a környékbeli óvodás- és iskoláscsoportok bérlettel érkeznek, az igazgató pedig előadás előtt beül a pénztárba.


Fotó: Becker Róbert

A legújabb bemutató zenés mesejáték. Albert Péter eredeti módon írta át a számtalan feldolgozást megért történetet: Dorka születésnapja a keret, ez adja az apropót a társadalmi szatírához, amelyben felvonulnak a 30-as évekbeli, isten háta mögötti kansasi farm lakói, akik azonban kis magyar valóságunkból is ugyancsak ismerősek, és a későbbiekben, a "viharos álomban" saját karakterüknek megfelelő szerepben térnek vissza. A helyi tanítónőből jóságos Keleti, a szomszéd némberből Nyugati boszorkány lesz, a Nagy varázslót pedig Ozzy bácsi, a postás - szabadidejében bűvész - alakítja. Tóth Vivien Krisztina remekül viszi Dorka szerepét, Tóth Tamás zenéje tökéletesen megfelel a célnak, az énekesi erőfeszítés tiszteletre méltó, a vetített hátterek kreatívan hidalják át a forráshiányt. Külön pont jár azért, hogy nem hagyták ki Puttó (aka Totó) kutyát, sem a felnőttek számára kínálkozó poénokat és politikai áthallásokat.

Holdvilág Kamaraszínház, március 25.


Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.