Oroszország akkori és mostani legjelentősebb színházi tehetségeiről van szó. Mindkét rendezőt koholt vádak alapján tartóztatták le; Mejerholdot kivégezték, Szerebrennyikov jelenleg házi őrizetben van, az erről szóló döntés szerint október 19-ig. A most 47 éves művészt éjszaka tartóztatták le Szentpéterváron, ahol filmet forgatott, onnan szállították Moszkvába. A módszer a megfélemlítést, a lejáratást célozza; a Frankfurter Allgemeine Zeitungban megjelent cikkében az ismert litván író-filmrendező, Marius Ivaškevičius, akivel Szerebrennyikov letartóztatása előtt két nappal még dolgozott, így fogalmaz: „Az orosz erőszakszervezetek szándékosan vonnak párhuzamot és rendeznek meg egy olyan nyilvános előadást, amely a sztálini múltat idézi.”
Virág elvtárs, ez az ítélet!
A színházigazgató-rendezőt most azzal vádolják, hogy 2011 és 2014 között elsikkasztott 68 millió rubelnyi (1 millió dollár) költségvetési forrást. Ám az ügynek számos előzménye van.
Többen emlékeztetnek, hogy a rendező elleni hadjárat 2015-ben kezdődött, amikor „hazafias” aktivisták feljelentették az általa igazgatott színházat, a Gogol Központot „perverz” és hazafiatlan tevékenységért. Idén májusban a színházban, valamint Szerebrennyikov és mások lakásában házkutatást tartottak. A színház ügyvezető igazgatóját, Alekszej Malobrodszkijt, továbbá még két embert letartóztattak, jelenleg is előzetesben vannak. A történet nagy ijedelmet keltett az orosz művésztársadalomban, a nyugati sajtóban is megjelent a hír. Májusban kihallgatták a rendezőt is – akkor még csak tanúként. A májusi események után Marina Davidova, az egyik legjelentősebb színikritikus, a Tyeatr folyóirat főszerkesztője úgy nyilatkozott, mindez a színházra és a rendezőre gyakorolt politikai nyomás. Szerebrennyikov legutóbbi kihallgatásán az előzetesben lévő Malobrodszkij elismételte: immár a hetedik kihallgatáson vesz részt, és semmiféle bizonyíték nincs ellenük, „csak hazugság és megfélemlítés”.
Putyin szeptember 5-én kommentálta először a Szerebrennyikov-ügyet, leszögezve, hogy nem Szerebrennyikov az egyetlen művész, aki eljárás alatt áll. „Szabadon kéne bocsátani csak azért, mert a kultúra területén működik, vagy mi?” – kérdezte cinikusan. A hatalom nem korlátozza a művészi munkáját, sőt az, hogy állami pénzeket kapott, azt mutatja, hogy semmiféle cenzúra vagy nyomás nincs, tette hozzá. Korábban a Kreml szóvivője csak annyit közölt, hogy mivel nagy visszhangot váltott ki Szerebrennyikov letartóztatása, figyelemmel követik az ügy fejleményeit. Májusban, Szerebrennyikov kihallgatása és a színházban végrehajtott sorozatos házkutatások után Jevgenyij Mironov, aki állítólag Putyin kedvenc színésze, egy állami kitüntetés átvételekor átadott egy levelet személyesen Putyinnak a rendező védelmében; ez a gesztus az orosz viszonyok ismeretében kivételesen bátornak minősül.
Nyáron a Bolsoj, a moszkvai nagyszínház az utolsó pillanatban „lemondta” a világhírű orosz balett-táncosról, Nurejevről szóló életrajzi előadását, amelyet Szerebrennyikov vitt színpadra. A színház vezetősége nem adott ki közleményt, lépését szűkszavúan azzal indokolta, hogy nincs kész a mű. A darab állítólag meglehetősen konkrétan mesél Nurejev homoszexuális életéről. Bizonyos források szerint Vlagyimir Megyinszkij kulturális miniszter „aggodalmát fejezte ki” a nyílt homoszexuális propaganda miatt; az ilyen elleni fellépés az orosz cenzúra egyik sarkalatos pontja. Bár a minisztérium természetesen tagadta az adminisztratív letiltást, azt elismerték, hogy a Bolsoj igazgatója és a miniszter között hosszas tárgyalások folytak. Az igazgató szerint jövő májusban megtartják a bemutatót. Szerebrennyikov (tanúként való) kihallgatása és a darab leállítása időben követték egymást. Előadások betiltása, leállítása nem ritka Oroszországban: az egyház tiltatta be tavaly a novoszibirszki operában a Tannhäusert, illetve Andrej Zvjagincev Leviathan című filmjét (erről és az orosz kultúrpolitikáról lásd: Hozzá lehet szokni?, Magyar Narancs, 2015. június 4.).
A politikai üldözésben nehezen megragadható motívum Szerebrennyikov állítólagos homoszexualitása; ez a történet olyan légkörben bontakozik ki, amelyben a homofóbia növekvő állami, egyházi támogatást kap.
Mártírok
Szerebrennyikov ma külföldön is a legismertebb orosz színházi rendező a középnemzedékből, Európában is sokfelé dolgozik, a nagy nyugati fesztiválok, színházak és operaházak rendszeres vendége. Avignonba például – ahol korábban bő másfél évtizedig nem szerepelt orosz előadás – 2015-ben és 2016-ban is meghívták. Stílusát Davidova úgy jellemzi, mint a populáris és művészszínház ritka keverékét; Szerebrennyikov nagyszínpadon dolgozik, olykor sztárokkal. Az általam két éve Moszkvában látott Mártírok (amelyből filmet is rendezett, magyar mozikban is futott) a radikalizálódás, a fanatizmus lélektanát vizsgálja egy feszített tempójú, kemény, politikai áthallásoktól sem mentes, antiklerikálisnak is nevezhető előadásban. Fő műfajának a társadalmi burleszket nevezi Davidova; a társadalomkritikus, politikus látásmód meghatározza pályáját. Az általa vezetett Gogol Központot Moszkva egyik legjobb teátrumának tartják, az intézményt ő támasztotta és újíttatta fel állami/városi pénzen, és csinált belőle fontos helyet, egy hubot, étteremmel, könyvesbolttal és szellemileg új, gyakran nyugatosnak bélyegzett színpadi profillal. A rendező nemcsak előadásaiban, hanem nyilvános szakmai megszólalásaiban is keményen fellépett a cenzúra, a megfélemlítés ellen.
Különös egybeesés, hogy letartóztatása előtt tíz nappal ítélték neki a legnagyobb európai színházi díjat, a Europe Prize New Theatrical Realities nevűt. „Most van a nemzetközi és fesztiválkarrierje csúcsán” – írta Davidova.
A letartóztatás híre megrázta az orosz és nemzetközi művészvilágot: az Európai Filmakadémia a szabadon engedését követelte, Cate Blanchett nemzetközi tiltakozásra szólított fel, Thomas Ostermeier, a berlini Schaubühne igazgatója petíciót indított. De Oroszországban is kiállt mellette a Bolsoj igazgatója, a színházi szövetség elnöke és seregnyi nagy művész.
Legfrissebb fordulatként megjelent egy hamis levél, amelyet állítólag Szerebrennyikov hagyott hátra a barátainál. A levelet Lars Eidinger német színész publikálta az Instagramján angolul, de rövidesen kiderült, hogy két ismert orosz troll, Alekszej Sztoljarov és Vlagyimir Kuznecov a szerzők: ők ezt az állami televízióban el is ismerték. Szerebrennyikov ügyvédje provokációnak nevezte a levelet. Az állítólagos búcsúlevélben az szerepel, hogy Porosenko ukrán elnök ajánlatot tett a rendezőnek, hogy Ukrajnában vezessen színházat és forgasson – nyilván oroszellenes – propagandafilmet állami pénzen. Eidinger és Szerebrennyikov egyszerre képezik a lejáratás tárgyát ebben az akcióban. A német színész azért érdekes, mert ő játssza II. Miklós szerepét a Matilda című, nagy vitát kiváltó orosz filmben. Alekszej Ucsityel filmje a szentté avatott orosz cárt egy szerelmi történet szereplőjeként mutatja be, ami kiváltotta az orosz „egyházi” szélsőségesek dühét. A The Guardian szerint a két troll az orosz kormány támogatásával működik, és a szálak egyenesen az orosz titkosszolgálatig vezetnek. Mindenesetre a levél az orosz–ukrán konfliktus gerjesztését is szolgálja.
„Azt a mantrát, hogy »engem nem érdekel a politika«, színházi közegben már csak egy gazember mondhatja” – írta Marina Davidova. A kihallgatáson, rácsok mögött lévő művész a fotókon drámaian megtörtnek tűnik. Történetének még messze nincs vége.
