Színház

A világ talán legrangosabb színházi fesztiváljára őt és Nagy Józsefet hívták meg – más magyar nincs. A svájci színművészeti egyetem provokatív előadásának bemutatója után beszélgettünk vele az itthoni színészképzés problémáiról és a magyar politika vakságáról.

A múlt héten rendezték Dunaújvárosban a Börtönszínházak Országos Találkozóját. Nem volt még hasonló Magyarországon: hat büntetés-végrehajtási intézet színjátszó köre versengett egy igazi színházban.

"Mikor, milyen módon és hova jutunk, ha távozunk a Földről, és mi van az Élet után... Titkok... rejtélyek... találgatások..." - a műsorlap szövege a végső titkok feszegetését ígérte a Ghost egészen friss, 2011-es musicalváltozatának hazai bemutatója előtt, ám aligha tévedünk nagyot, ha megkockáztatjuk: nem ez garantálja a londoni West Enden számottevő, míg a Broadway-n mérsékelt sikert aratott musical hosszú budapesti szériáját.

Két héttel az első kaposvári Kortárs Felolvasó-színházi Fesztivál után, Pécsen, a POSZT idején huszonkilencedik alkalommal rendezett Nyílt Fórum néven felolvasó-színházi sorozatot a Színházi Dramaturgok Céhe. Mindkét helyen telt házak. De miért?

Jeles András szombathelyi Félkegyelműje bekerült a pécsi találkozó versenyprogramjába, és ez a tény - noha semmilyen módon nem ellensúlyozza a válogatás hiányosságait és szakmaiságának hanyatlását - akkor is üdvözlendő, ha fogadtatása nem egyértelmű. Jeles színháza ugyanis - aki emlékszik a réges-régi produkcióira, az tudja - mind keletkezésében, mind végeredményében elüt a fősodortól, ezért befogadása nyitottságot, empátiát és kíváncsiságot igényel, ezek pedig mostanában a kőszínházi szférában, valamint a hatalom által preferált viszonyulási módozatok között nem trendik.

"Akkor a boltban itt-ott beleolvastam, és éreztem valami szédületet. Gyorsan fizettem, pánikszerűen menekültem ki a boltból. Aztán a frissen zsákmányolt könyvet olvastam a villamoson, a buszon, a folyosón. A vásárlástól számított néhány óra alatt, ha jól emlékszem, el is olvastam, mohón és türelmetlenül. Aztán még többször." Így számol be a Kaddissal való találkozásáról nagyszerű esszéjében Borbély Szilárd, és én sem tudnék mást mondani arról a kísérteties tapasztalatról, amikor először szippantanak be ezek az örvénylő mondatok.

Világsztárok, kíméletlen radikalizmus, átgondolt összművészeti koncepció, mindez a helyi közönség és az európai szakmai elit figyelmétől kísérve. Tulajdonképpen miért is nincs nálunk ilyen?

Volt vasúti dolgozó, író és filmszínész, aztán 2003-ban többedmagával megalapította a Dumaszínházat. Badár Sándorral indulásáról, a magyar stand-up helyzetéről, valamint műhelytitkokról beszélgettünk.

A Csepeli Munkásotthonba érkező közönség buszra száll, fülhallgatót húz - és indulás után már nem érezheti magát biztonságban. Színházban ritkán leptek meg és bizonytalanítottak el ennyiszer. Ugyanis a játék tere és a szereplők köre bámulatosan tág, pontosabban behatárolhatatlan: voltaképpen minden és mindenki benne van, akit az ablakból látunk.

Amikor bő húsz évvel ezelőtt először láttam Cristoph Marthaler-előadást (a Murxot a berlini Volksbühnén), a színpadon tizenegy színész-zenész ült-állt és mozgott kimérten az Anna Viebrock által tervezett, fával borított teremben.

A Nemzeti Színház társulata gálaesttel búcsúzott el a közönségtől. A műsorra nem sikerült bejutnunk, a Bajor Gizi parkban összegyűlt hatalmas tömegben tekintettük meg, a színház előtti óriáskivetítőn.

A kormány inkompetenciáján múlott, hogy nem kapott új színházat Alföldi Róbert, a Nemzeti Színház ma leköszönt vezetője – derült ki az igazgató utolsó sajtótájékoztatóján, ahol sok más mellett szóba került az is, hogy mit gondol az elmúlt hetek buzizásairól.

Ha sokan ásatag műfajnak vélik is, azért az opera és világa egész jól elvan mindmáig, s olykor (lásd a Met-világközvetítések sikerét) kimondottan ügyesen boldogul a technológia által felkínált új lehetőségekkel. Így aztán a legkevésbé sem meglepő, hogy egy olyan operai világsztárnak és szexszimbólumnak, mint amilyen a szoprán Anna Netrebko, helyre és letisztult stílusú személyes honlapja van, obligát rovatokkal.