(2013-06-06)
Létezik olyan gazdaságpolitikai eszköz, amely nagymértékben csökkentené a mélyszegénységet, a társadalmi egyenlőtlenségeket, a szegregált csoportok kiszolgáltatottságát, ugyanakkor növelné a munkavállaló munkáltatóval szembeni alkupozícióját, a munkavállalásra való hajlandóságot és az egyén szabadságát.
Aki nem (csak) önmagáért szereti a demokráciát, az abban bízik, hogy szorgos működtetése jó szakpolitikai döntésekhez vezet. Miért lehet ebben bízni? Mert a parlamentben többségben ülő és a kormányt adó politikusok boldogítani akarják a népet, leginkább azért, mert újra akarják választatni magukat. A nép pedig arra szavaz, aki úgy kormányoz, ahogy az neki jó.
Egyfajta környezetvédelmi tiltakozó megmozdulással kezdődött: a zöld területekben egyébként is szűkölködő Isztambul központi terén - amennyiben egyáltalán beszélhetünk ilyesmiről Európa legnépesebb és részben már Ázsia területén fekvő városában - igyekezték megvédeni a fákat a kivágástól békés aktivisták.
Érdemes-e az ellenzéknek elindulnia a választáson, ha a választási szabályok durván a kormánypártnak kedveznek? Nem nyer-e többet a demonstratív távolmaradással? A választási bojkottot idén márciusban javasolta Tamás Gáspár Miklós a magyar ellenzéknek, mi most más országok tapasztalatai közt böngésztünk.
A temetkezésről szóló törvény tervezett módosításával a kormány az elhunyt hozzátartozóitól aktív közreműködést kér, és cserébe ingyen sírhelyet kínál. Miért morbid ez az ötlet?
Az első Orbán-kormány 4,7 milliárdot fordított, a második 2,7 milliárd forintot szán labdarúgópályák beléptetőrendszerének a kiépítésére. Az első tétel kidobott pénz volt, mivel a berendezéseit soha nem szerelték fel. Ezúttal a labdarúgó-szövetség menedzseli a stadionbiztonsági projektet, amelynek megvalósulását a jelek szerint nem az átláthatóság, az ésszerűség és a következetesség jellemzi.
Kiegyensúlyozottnak látja a magyar közmédiát, az utóbbi két és fél év botrányait pedig periferiálisnak és a szervezeti átalakítás velejárójának tartja. Úgy véli, a médiapiac pluralizmusát nem lehet jogszabályi úton elősegíteni, viszont elképzelhetőnek tartana egy állami normatívát a hazai print közéleti-politikai újságírás fenntartására.
Szőcs Petra Kétvízköz című kötete egyetlen eseményt jár körül: a beszélő által Tatának nevezett nagyapa halálát. A könyv feltűnő önállósága ellenére is társítható Kántor Péter Levél anyámnak című ciklusához, szerkezetéről pedig több pályakezdő is az eszünkbe juthat. Ciklusnak túl sok a költemény, kötetnek az elegánsan karcsúnál egy fokkal karcsúbb, de tény, hogy nem találni fölösleges verset, a füzér így egységes és zárt.
Architektúra és poézis - ritka párosítás, bár Térey János már régóta használja az építészeti képeket hol metaforikusan, hol pedig masszív valójukban. Korpánál vállalt a Térey-hatás, egyik versének mottója is tőle való, ám ez korántsem a Térey-féle tűpontos költészet, inkább hanyagul odavetett, szürreálisnak szánt képek átgondolatlan folyama.
Amellett, hogy bosszantóan kevés költői kísérletre vállalkozik, és szinte semmilyen kockázatot nem vállal, Fenyvesi Orsolya Tükrök állatai című kötete a magának kitűzött rutinfeladatokkal is nehézkesen birkózik meg.
A históriai kutatásokban régóta bevált és alkalmazott módszer a paleoklimatológia eredményeinek, a régmúlt korok éghajlati adatainak és változásainak számbavétele. Nyilvánvalónak tűnik, hogy a nálunknál rendre kiszolgáltatottabbnak elképzelt és zömmel a helyben megtermelt élelmiszertől függő eleink életében kevés dolog játszhatott fontosabb szerepet, mint hogy akkoriban mennyire volt meleg, mennyi eső esett, s mennyit sütött a nap. Brian M. Fagan régész, a Kaliforniai Egyetem professzora az utóbbi évtizedeket éppen annak szentelte, hogy tudatosítsa az olvasókban: a történelemkönyvek lapjairól már ismertnek vélt események magyarázatához elengedhetetlenül fontos a természeti környezet, mindenekelőtt az éghajlat és változásai tanulmányozása.
Egyedülállóan szép könyv, az utóbbi évek kiemelkedő prózai munkája. A szó minden elcsépelt jelentésében testes mű: két erdélyi orvos történetét meséli el az 1910-es évek elejétől a világháború és Trianon traumáin keresztül egészen boldog egymásra találásukig.
Az 1946-ban született francia történész könyve elején látszólag biztos kézzel húzza meg kutatási területének határait: "A pokol gondolat meszsze túlnő a keresztény tanítás keretein. Jóval a kereszténység előtt jelent meg, s annak visszaszorulása után is tovább él. Az egész emberiség tulajdona, hívőké és hitetleneké egyaránt.
A novellafüzérhez hasonló módon egymáshoz kapcsolódó történetekről mondhatnánk, hogy a szerelem problémakörét tárgyazzák, de még ez is túlzás lenne. Maradjunk annyiban: egy kamasz fiú naplójához hasonlító elbeszélés kapcsolatokról és viszonyokról.
Első magyarra fordított regényében, a Gyorslábú Achillében egyszerre jelenik meg az emberi kapcsolatok ereje és a politikai osztály romlottsága. Stefano Benni korábbi munkatársát, az olasz politikába komikusként betörő Beppe Grillót is élesen kritizálja, de a könyvfesztiválon folytatott beszélgetésünk során nem kímélte Orbán Viktort és Michel Houellebecqet sem.
"[Ez] a legelvetemültebb és egyben legostobább könyv, amely részét képezi a világirodalomnak" - írja a szerző a Malleus maleficarum, vagyis a Boszorkányok pörölye, mellyel minden boszorkány és az ő eretnekségük igen hathatósan eltiporható, a bennfentesek által röviden csak Boszorkánypöröly címen emlegetett középkori műről. Kijelentése részben saját regényére is igaz.
A pesti kabaré alapító hőse, irodalmár áldozata és első historikusa volt. Egy ma már nem létező színpadi mesterség, a konferálás meghonosítójaként emlékezünk rá, noha helye ott van a nagy magyar emlékírók sorában.
Noha első munkájuk, a Hammer testvérpár négykezese egyből az "utóbbi évek egyik legnagyobb dán könyvsikere" lett - hirdeti a borító. Mégis miért? - ezt már mi kérdezzük, amikor letesszük az utóbbi évek skandináv krimidömpingjének kissé fakó darabját.
Annak az "elveszett nemzedéknek" volt egyik kiemelkedő alakja, amelynek tagjai az első világháború idején értek illúziótlan felnőttekké. Ettől a kiábrándultságtól nem független, hogy a maga 44 megélt évével az illusztris amerikai írók egy másik csoportjába is bekerült: Poe-hoz vagy Jack Londonhoz hasonlóan az ő korai halálához is alkoholizmusa vezetett.
Minimum tizenegyes! a Magyar Narancs irodalmi sikerlistája - magyar irodalom
Nyolcvanegy levél és a bartóki életmű három nagy jelentőségű kompozíciója - távolról ennyi a Bónis Ferenc fordításában és szerkesztésében megjelent kötet summája.
Hatalmas várakozás, tizenhárom tétel, néhány kívülről fújt sláger és tölteléknek látszó darabok, markáns, azonnal felismerhető hangzásvilág - az ezt is el sokkal inkább látszhat hasonlítani egy popalbumhoz, mint egy átlagos kortárs magyar verseskötethez.
Tizenötezer csehországi zsidó gyereket deportáltak Terezínbe, majd Auschwitzba, akik közül csupán százan élték túl a holokausztot, köztük Helga Weiss.
Van valami vonzó, kukaborogató hevület abban, hogy az Építész Szakkollégium új, teljes egészében kétnyelvű magazinjának címe egyrészt az aktivizmus, a politikai engedetlenség, másrészt a csapás, rombolás képzeteit is felkelti.
Egy uniós projekt segítségével Magyarországon is egyszerűbbé válhatna a könyvek jogtulajdonosainak felkutatása, ezzel új lendületet kapna a digitalizálás is. A pályázat hazai koordinátora azonban áprilisban kiszállt a buliból. Mit vesztettünk és mit nyerhetünk?
Ezt is el című könyvét az év legjobban várt versesköteteként emlegetik, pedig még csak június van. A mindhárom műnemben, továbbá a gyerekirodalomban és tüntetések színpadain is tevékeny szerző arról próbált meggyőzni minket, hogy e ritkán látott népszerűség nem az ő érdeme, és hogy ez a fajta költészet folytathatatlan.
"Szokatlan és különös témát találtam, ez lesz a legzseniálisabb művem. Olyan operát komponálok, amely egészen könnyed és népszerű, nem igényel sem hőstenort, sem súlyos drámai szopránt, így színrevitele aligha okoz majd problémát." Ezekkel a szavakkal harangozta be kiadójának Richard Wagner A nürnbergi mesterdalnokok alkotói munkálatait, s habár többségi szavazással éppenséggel aligha lehetne a megszületett végeredményt, Wagner leghosszabb operáját "könnyed"-nek nyilvánítanunk, s persze a színrevitel problémátlanságára is rácáfolhatna egynémely személyes emlékünk, azért a nagy alkotó a saját mércéi szerint helytálló módon lőtte be majdani dalműve főbb paramétereit.
Bár én egy idő után már bizonyos fásultsággal pörgettem tovább az új Daft Punk-lemezről szóló híreket, vitathatatlan, hogy a Random Acces Memoriest felvezető nagyszabású és hosszadalmas, néhol már-már tömeghisztériába torkolló reklámkampány rendkívül hatékonynak (ugyanakkor persze rendkívül tenyérbemászónak) bizonyult.
A Crooks & Lovers - a Mount Kimbie duó első albuma 2010-ből, amely a posztdubstep mozgalom jelképe lett - nem öregszik.
Bár egy valódi remekművel azért továbbra is adós, az atlantai Deerhunter mégis megérdemelten lett az elmúlt néhány év egyik legfontosabb független gitárzenekara.
A 200 éve Lipcsében született és 130 éve Velencében meghalt Richard Wagner művészete mára vitathatatlan alapérték lett, és a két város neve plasztikusan érzékeltetheti az utat, amelyet példátlan akaraterővel szinte kitaposott magának: Németországtól az európai és egyetemes elismertségig.
A puritánul elnevezett trió eredetileg Elena Tonra énekes-gitáros egyszemélyes produkciójának indult, majd utóbb csatlakozott hozzá Igor Haefeli gitáros és Remi Aguilella dobos. Több figyelemre méltó EP megjelenését követően szerződtette őket a 4AD, és idei bemutatkozó lemezük egyáltalán nem lóg ki a kiadó retrospektíven is lélegzetelállító katalógusából.
Cecilia Bartoli annak ellenére az egyik legjelentékenyebb mai énekesnő, hogy többnyire csak árialemezeket ad ki. Felfedez, felfedeztet zeneszerzőket, hiszen megteheti: lemezei akkor is kelendőek, ha soha nem hallott nevekkel áll elő.
New Orleansban háromféle ember létezik: a becsületes bérgyilkos, a hónaljban izzadó korrupt zsaru és az aranyszívű-bombatestű tetoválólány. Akinek a valóságérzéke már most tiltakozna, arra a továbbiakban is nehéz percek várnak, mert a becsületes bérgyilkost úgy hívják, Jimmy Bobo, ami már önmagában egy megnyerhetetlen helyzet, de semmi ahhoz képest, hogy a rezzenéstelen arccal és hangtompítóval ölő Bobót Sylvester Stallone alakítja.
Hunyja be a szemét, lazuljon el, és képzelje azt, hogy.... Igen, bizony, Danny Boyle legújabb filmjében egy pszichológusi szakrendelésen vagyunk, s mint az ilyenkor általában lenni szokott, egy világszép terapeutát figyelhetünk munka közben.
Amikor Sztupa és Troché a gumimacik élén Vietnamba vonultak, az alakzat - különösen a hátsó fertályokon - olykor-olykor megbomlott. De ne szaladjunk ennyire hátra, hiszen a dolog valójában úgy festett, hogy csak Troché vonult a gumimacik élén, Sztupa nagyon is beékelődött közéjük, jobbról a harmadik volt a szélén, pont abban a menetoszlopban, amit Troché vezetett.
A sajtó szép, nagy és erős, a sajtóval nincsen semmi baj - nyolc héten át ezzel a lélekemelő és önbizalom-erősítő mantrával kelhetett fel a tévé mellől a Viasat3 nemes versengésének sajtómunkás nézője: elvégre szép lányok egész koszorúja vetélkedett a képernyőn azért, hogy valamelyikük végül odakerülhessen - a hot! magazin címlapjára.
Amikor bő húsz évvel ezelőtt először láttam Cristoph Marthaler-előadást (a Murxot a berlini Volksbühnén), a színpadon tizenegy színész-zenész ült-állt és mozgott kimérten az Anna Viebrock által tervezett, fával borított teremben.
A Csepeli Munkásotthonba érkező közönség buszra száll, fülhallgatót húz - és indulás után már nem érezheti magát biztonságban. Színházban ritkán leptek meg és bizonytalanítottak el ennyiszer. Ugyanis a játék tere és a szereplők köre bámulatosan tág, pontosabban behatárolhatatlan: voltaképpen minden és mindenki benne van, akit az ablakból látunk.
A gyereknek jót tesz a mozgás, a felnőttnek pedig kell a társaság. A játszóterekre még mindig inkább az anyák viszik a gyerekeket, a lézengő, padokon ücsörgő apák hozzájuk csatlakozhatnak be.
"Mindig bosszankodom, hogy az orosz filmekben állandóan csak borscsot és kaviárt esznek, pedig a konyhánk rendkívül változatos. Édesanyám például sok halat sütött, és levesből is rengetegféle készült. Például rasszolnyik, kovászos uborkával és gerslivel, vagy orosz halászlé: krumplival, babérlevéllel, tejföllel és pirított hagymával.
A mi kultúránkban tabu a rovarevés, a világ nagy részén passzió vagy éppen a népélelmezés nélkülözhetetlen eszköze. És megtörténhet az is, hogy egy idő után esszük, nem esszük, nem kapunk mást.
Tucatnyi szakember dolga és kötelessége, hogy megóvjon egy gyereket az őt veszélyeztető szülőktől. A gyermekvédelem rendszere néha indokolatlan szigorral lép föl, néha pedig a felelősök orra előtt halnak meg gyerekek. Az utóbbi kockázata különösen akkor nagy, ha a szakember és a kliensek világa közt átjárhatatlan szakadék húzódik.
A hulladékfém-kereskedelem januári szigorítása után tovább nehezítené az ebből élők helyzetét a kormány: lényegében minden hulladék eredetét hivatalos papírral kellene igazolni. Ez a változtatás kétségkívül fejfájást okozna a nagybani fémtolvajoknak és felvásárlóiknak - ami örvendetes -, ám egyúttal ellehetetlenítheti a hulladékfém-gyűjtésből élő szegények (hajléktalanok, romák) megélhetését is.
"Egy lépést se tovább, itt mérik a legkafább thai kaját" Az ígéret szép szó, de vajon megtartják-e? Az Ételhordó napszámosa Budapest egyik leginkább szennyezett pontjára merészkedett.
Nyomozós sorozat a Szívek Szállodája bizonyítottan népes rajongói körének - aztán hogy a krimifalók hogy vannak vele, az már egy másik kérdés, hiszen a nyomozás és a vérengzés helyett leginkább a bájos-bolondos exswatos főhős lelkivilágáért lehet aggódni.
