Színház

Puhán a semmibe

A Voks a magyar társadalom régi-új nekrológja; aktuális, sőt esszenciális, mindennapi megfontolásra érdemes kérdéseket feszeget - kár, hogy a kelleténél langyosabban teszi.
  • Kristóf Borbála
  • 2012. február 8.

"Attól félek, hogy nincs igazam"

1996-ban mutatták be első drámáját, a Kokainfutárt; azóta nincs évad, amelyben ne kerülne színre új darabja vagy adaptációja. Legutóbb az East Balkán című, a fiatalok éjszakai életéről szóló darabját mutatták be a Bárkában.
  • Kovács Bálint
  • 2012. február 4.

Szombat esti láz

Aki tudja, hogy Shakespeare kire-mire utalt - de az is elég, ha annyit tud, hogy utalt valakire-valamire -, amikor megírta a III. Richárdot, az tudja, hogy a színház a jelen idő művészete. És anyaga, az úgynevezett kortárs dráma megannyi Zeitstück. Aztán olyik fennakad az öröklét szitáján.
  • Csáki Judit
  • 2012. február 3.

Kvittek vagyunk

Amikor 1993-ban a kaposvári színházban Mohácsi János megrendezte a Csárdáskirálynőt, még más világ volt. A rendszerváltás eufóriájából éppen ébredő ország, mármint annak színházszerető és tévénéző népe Mohácsi szemüvegén át nézett rá operetthagyományunk e legfőbb ikonjára, és ha jól nézett, hát döbbenetes dolgokat látott: evidenciákat.
  • Csáki Judit
  • 2012. február 2.

Terített betli – Búcsú az Új Színháztól

"Egy ilyen műsorterv önmagában is elég lenne egy futó „köszönöm” kíséretében történő főpolgármesteri visszakozásra – de a mi cinikus-öntelt, második dackorszakát élő főpolgármesterünk szocializációjából ez a terep sajnálatosan kimaradt."
  • 2012. február 1.

Lang Toi, a falum

A Nouveau Cirque Du Vietnam előadása a Trafó egyedülálló Új cirkusz sorozatának legutóbbi állomása. A világ egyik legvirulensebb szórakoztató műfaja szemléjének minden darabját érdemes megnézni, mert a színházként is felfogható előadások olyan távol eshetnek egymástól stílusban, mint a csillagok.
  • - sisso -
  • 2012. február 1.

Diliházban

A levágott testrészek, az elrohadt arcbőr, a gyújtogatás, a szinte nyílt színi megerőszakolás és hasonló brutális szcénák mögött és fölött egy szinte éteri szkepszis és rezignáció ölt testet.
  • Csáki Judit
  • 2012. január 31.

Tömegsír és játszótér

Hét a hétben - ez a címe annak a projektnek, amely hét színházi eseményen keresztül próbálja megmutatni a régi pesti zsidó negyed múltját és jelenét, a Klauzál tértől a Terror Házáig. Az első két darab felolvasó színházi bemutatóját az év végén láthatta a Negyed6 Negyed7 fesztivál közönsége.
  • Urfi Péter
  • 2012. január 28.

„Fogom a kezét, bőgünk”

Február 1-jétől Dörner György vezeti az Új Színházat. A váltás előtt néhány nappal a színház művésznőjét kérdeztük arról, milyen az élet most a kulisszák mögött, hányan mennek és hányan maradnak, és mi várható a jövő hónaptól.
  • Kovács Bálint
  • 2012. január 27.

Színház

A folyóirat januári lapszáma tágabb kontextusba helyezi az Új Színház ügyét.
  • Nagy Gergely Miklós
  • 2012. január 26.

Közepes alattvalók

Amikor Schiller a Don Carlos címet adta a Don Carlos című darabjának, alighanem helyre akarta ütni azt a csorbát, amit az ifjú hősön ütött: legalább címszereplő legyen, ha már nem ő a főszereplő.
  • Csáki Judit
  • 2012. január 25.

"Az én szakmám nem megvezethető"

Csaknem negyven éve megszakítás nélkül a Vígszínház társulatának tagja. Elnöke a MASZK Országos Színészegyesületnek, a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektorhelyettese, és tagja a tavaly év végén a minisztérium által életre hívott Nemzeti Előadó-művészeti Érdekegyeztető Tanácsnak. Az év végén mutatta be A pestis monodráma-változatát - mindezekről beszélgettünk vele.
  • Kovács Bálint
  • 2012. január 22.