Visít a láncfűrész

Helmut Krausser: Bőrpofa – a VRRRRRÜMM láncfűrésszel

  • - ki -
  • 2012. január 24.

Színház

Helmut Krausser Bőrpofa című darabja A texasi láncfűrészes mészárlásból vette az ötletet, mely filmet 1974, a felbukkanása óta immár hatrészes sorozattá duzzasztotta a nézői igény (maga a cím a harmadik epizódéra utal). Mármint azoknak a nézőknek az igénye, akik moziban szeretik nézni az ilyesmit, esetleg otthon, DVD-n. Bizonyára vannak köztük nem kevesen, akik még el is játszanak a gondolattal: lennének ők is Bőrpofa, és lenne ötletük a láncfűrész találékony, eredeti rendeltetésétől némileg eltérő használatára. De alighanem nagyon kevesen vannak olyanok, akik a gondolatjátéknál tovább merészkednek.


Fotó: Dömölky Dániel

A Férfi – Helmut Krausser színművének horrorfilmrajongó főhőse – egy kicsivel azért tovább megy a gondolatnál: vesz egy láncfűrészt. És innen kezdve Krausser már rá is ül a leginkább „csehovi pisztoly” néven elhíresült dramaturgiai közhelyre: a láncfűrésznek láncfűrészelnie kell. Adva van két ember: a Férfi, aki leginkább otthon bíbelődik magvas gondolataival, költői ambícióival és gyermekded komplexusaival, és a Nő, aki pincérként keresi meg a Férfi álmodozására és a kettőjük életére valót – a darab kezdetén épp kirúgott pincérként. Önmagában, láncfűrész nélkül is problémás – ha nem is éppen drámai – helyzet, van mit rugózni rajta; kivált, ha a szerző, mint Krausser, flottul ír, dialógusaiból – ha nem is a zsenialitás, de – a profizmus rendre kiszól.

A Kamra színpadán egyszerű és nagyszerű Horgas Péter díszlete: a lakótelepi, egyterű lakás körül ott a lakótelep maga; látjuk a környező lakások fényeit, vagyis emberlakta tájon vagyunk. Lepukkant tájon ugyan. A Férfi – míg a Nő dolgozik – a Bőrpofa című horrorfilm képsoraival és a hozzá illesztett sajátos szerepjátékkal múlatja az időt, és teljesíti ki (be?) önmagát. Mondhatnánk: pszichiáter díványára való történet a véres kötényben, bőrmaszkban, visító láncfűrésszel celebrált vitustánc – de hát nem az. Mindössze eljátszik a fantázia és a valóság furcsa kevercsével. A Nő persze váratlanul hazaállít – és ezzel elkezdődhetne a komolyba forduló játék: mi lesz a láncfűrésszel, kit hogyan talál meg… Tét kéne ide, de komoly; és tét nincs, csak hablatyok vannak bizalomról és megértésről, párkapcsolati hoppokról és koppokról. Aztán amikor annak rendje és módja szerint a szerepjáték – legalábbis hangban – túlmegy a lakótelepi lakás papírvékony falain, belép a külvilág.

Dömötör András nemigen tudhatja feszültséggel megtölteni a feszültséghiányos opust, pedig jó színészeket választott. Kivált Mészáros Béla játéka szórakoztató: úgy váltogatja a gyermekdedség, líraiság és belső bizonytalanság színeit, hogy majdnem elhisszük, költő lakik benne. Csak amikor a barátnője, a Borbély Alexandra által játszott fiatal nő szemével nézünk rá, akkor derül ki, hogy mindössze pózok váltogatásáról van szó. És pózt – hozzáállást, hajlandóságot – váltani a Nő is tud. Amikor félelmetessé válhatna a játék, amikor fenyegetettség és valódi veszély lopakodna be a lakótelepi egyterűbe – akkor számonkérő, felnőtt nőből hirtelen játszótárssá válik, és már nemcsak tét, hanem izgalom sincsen.

Hiszen a külvilág a kisded játékokat sem tűri, ha azok filmbéli ötletek alapján a véres valóság látszatát öltik. És innen már csak néhány logikus lépés, míg kibontakozás helyett tompa fordulatokkal lecseng a Bőrpofa nagy alakítása.

A színészek tetszettek, meg az olykori vicces fordulatok. És a rengeteg piros festék is jól tette a dolgát.

A valóság persze produkál a mégoly fantáziadús filmeknél is meredekebb történeteket. Ezekből aztán vagy lesznek jó filmek, vagy nem. De egyirányú utcáról beszélünk – ezért okulhat, aki akar: sem a Bonnie és Clyde-ot, sem a Bőrpofát nem lehet visszagyökereztetni a hétköznapok világába; aki megpróbálja, úgy jár, mint ez a szegény Férfi. Hagyni kell, hogy a valóság kiforrja a maga új, mindent felütő saját történeteit.

Ez azért tanulságnak nem túl magvas, ugyebár.

Kamra, január 15.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.