Színház

Színházban debütál a sikeres mozifilm, a Viharsarok rendezője, ráadásul rögtön két előadással. A Rózsavölgyi Szalonban Freud egyik revelatív találkozása a témája, míg a Szkénében egy vallásinak tűnő, de sokkal inkább önismereti szeánszra invitál.

Hajdan sokat emlegetett színházi közhely szerint a magyarok a világ legjobb színészei. Ennek bizonyítása ugyan roppant nehéz lenne, ám néhány magyar születésű művész valóban nemzetközi hírnévre tett szert már a 19. században is.

Kirill Szerebrennyikov orosz rendező történetét ma sokan nagy elődjéhez, Mejerholdéhoz hasonlítják. Mejerhold letartóztatását Sztálin rendelte el, Szerebrennyikovét pedig idén augusztus 22-én maga Putyin, állítják többen. A rendező lefogását a The Moscow Times szerzője politikai kirakatpernek nevezte, a nálunk is ismert Borisz Akunyin író pedig kijelentette: új korszak kezdődött Oroszországban.

A minap, egy hétköznapi beszélgetésünk során édesanyám száján kiszaladt ez a sor az Ágnes asszonyból.

A rendező azután szólalt meg, hogy felesége kitálalt az őt ért zaklatásról.

Egy sereg nyugtalanító kérdéssel hagy ott az előadás. Ez jó. Részben jó. Mert van, ami valódi kérdésként marad velem, olyasmiként, amire Rilke azt mondja: maradjunk most a kérdésekkel, majd lassanként, egy távoli napon az életünk belenő a feleletbe. De van, ami inkább színházi eldöntetlenség.

Máté nőügyeiről ír és rendez darabot Pintér Béla a Katonában; az Ascher Tamás Háromszéken című bemutatójukról, a Vidnyánszky Attilával közös beszélgetésekről és arról is beszélgettünk, hogy mire képes egy jó paródia.

Három fiatal kritikus egy hirtelen ötlettől vezérelve produkciós céget alapít és hitelből belevág a színházcsinálásba. Kettőt pislognak, és máris a legnagyobb nevekkel ülnek egy tárgyalóasztalnál, aztán jönnek a sikerszériák. Szeptembertől már ők üzemeltetik az Átriumot.

Hangterelés, világítás, kényelem.

Máté Gábor nőügyeiről készít darabot Pintér Béla a Katonában. Volt-e erdélyi nője Máténak, és hogy jön ide a Heti Válasz?