Vagány beszéd

PanoDráma: Szóról szóra

  • Kristóf Borbála
  • 2012. március 6.

Színház

„Azért egy dramaturg, az nem ártott volna” – állapítja meg a Szóról szóra utolsó előadásának vége után pár másodperccel a mellettem ülő, gyorselemző néző. Ilyesfajta gondolatok az előadás készítőinek fejében is megfordulhattak: talán ezért dolgozott – a produkciót vezető Lengyel Annával együtt – öt dramaturg is az előadáson. Tájékozatlan szomszédom valamit azért megérzett a lelkiismeretes kutató- és terepmunkára épülő dokumentumszínházi előadás ellentmondásos szerkesztési elveiből. A Szóról szóra ugyanis több szempontból pengeélen táncol: színházat csinál, ugyanakkor színházidegen is kíván lenni; dramaturgiailag pontosan szerkesztett, miközben dokumentarista szárazságot és esetlegességet sugall; a színészek játéka pedig egyszerre épít az illusztratív helyzetfelmutatás és a naturalista szerepformálás technikáira.


Fotó: Klacsán Margó

A cigánygyilkosságok dokumentarista feldolgozását a nyolc színész több, általában töredékes cselekményszálon keresztül valósítja meg. Vetített interjúrészletek és színházi jelenetek váltják egymást, szívszorítóan tárgyilagos és ijesztően hétköznapi mondatok keverednek az utca emberének és a magyarországi cigányság tagjainak beszédében. A színpadra helyezett tévék, a vászonra vetített képek és szövegek, a színészek jelenléte, illetve a kezükben tartott kamera felvételei különböző világokat, lehetséges történeteket és nézőpontokat villantanak fel – amelyek nem állnak össze feszes szövetté. A multimedialitás és a történeti töredezettség következtében pedig a cigánygyilkosságok eseményei, társadalmi környezete hiányos mozaikként jelenik meg előttünk. A néző – akárcsak a tévéhíradók jeleneteiből, újsághírek félinformációiból – maga rakja össze történetét: tudatosan van magára hagyva az információs romhalmazban. Ez műfajilag és tematikusan indokolt, de nem mindegy, miként történik: jobb lenne, ha pontosabban, határozottabban jelölnék ki azt a teret, amelyben aztán magunkra maradunk.

A Szóról szóra nem túl lendületes, de jól kimért pofon a kollektív struccpolitikának. Helyenként megtorpanó, de tétovaságaival együtt is vagány beszéd a társadalomról, a társadalomhoz: közbeszéd a közbeszédről és a mellébeszélés vagy nem-beszélés következményeiről, (köz)felelősségéről. A közéleti bevállalósság és a politikai szókimondás hiánycikk, a PanoDráma pedig fórumot nyit, beszédmóddal, attitűddel kínál meg.

Trafó, február 29.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.