chili & vanilia - Bundás kenyér álruhákban

Nem nagyon láttam még olyan háztartást, ahol mindig pont annyi kenyeret sikerül beszerezni, amennyire szükség van. Feltankolunk, s azon melegében elfogy a friss, puha fele, a száraz darabok meg csak gyűlnek, gyűlnek, és vagy valaki (általában ugyanaz a családtag) feláldozza magát, vagy kukában landol minden.

Hogy a szikkadt kenyér pedig második életszakaszában újult erőkkel tér magához, nos, azt a népi konyha mindig is tudta, sokszínűen is használja: morzsa, fondü, kenyérpuding, bundás kenyér, panzanella (toszkán paradicsomos saláta), Pa amb tomaquet (katalán paradicsomos pirítós), vagy panade (rusztikus francia tejes kenyérleves), hogy csak néhányat említsünk.

Az amerikai reggelizők nagy kedvence a francia pirítós (french toast), ami valójában nem más, mint a régi jó bundás kenyér, csak így sokkal elegánsabban hangzik a neve. Pedig se nem biztosan francia, se nem pirítós. Az eredetéről elég sok a ködös információ, egyes források szerint 17. századi amerikai szakácskönyv is említi, más teória szerint Joseph French találta fel. A leghitelesebbnek talán az tűnik, hogy már a középkori Európában szinte mindenütt létezett valamilyen formában, és innen kevergett a nagyvilágba. Franciául "pain perdu", azaz elveszett kenyér a neve (németül Armer Ritter, spanyolul torrijas). Az USA-ban az iraki háború kapcsán tanúsított francia magatartás miatt átkeresztelték "freedom toast"-ra.

A kísérletezés mindenesetre szabad: a fűszerezéssel, a bundával (kókuszreszelék, mandula, mogyoró), a belsejével (kenyér, kalács, briós, croissant) fantázia szerint variálhatunk, lehetőségeink végtelenek. Részemről desszertnek nehéznek gondolom, kiadós luxusreggeliként viszont semmi kifogásom ellene. Ízben a reszelt citromhéjra és a fahéjra esküszöm.

Édes, fahéjas bundás kenyér

Hozzávalók (2 adag)

4 szelet kenyér (vagy kalács)

2 tojás

1 dl tejszín

fél citrom reszelt héja

csipet őrölt fahéj

csipet só

5 dkg vaj

A kenyérszeleteknek levágjuk a héját, és kétujjnyi téglalapokra vágjuk (így mutatós, de természetesen hagyhatjuk egészben is). Mélytányérban felverjük a két tojást a tejszínnel, csipet sóval, fahéjjal és reszelt citromhéjjal (esetleg vaníliakivonattal). A szeleteket belemártjuk a tojáskeverékbe, megforgatjuk, picit benne hagyjuk, hogy megszívja magát a tojással, de megtartsa a formáját. Egy nagy serpenyőben felolvasztjuk a vajat, és amikor habzik, belehelyezzük a szeleteket. Közepes lángon mindkét oldalán aranyszínűre sütjük. (Ha két menetben kell sütni, az első után érdemes a serpenyőt kitörölni és friss adag vajon sütni a második adagot, mert a vaj hamar odakap.) Porcukorral megszórva, esetleg friss vagy karamellizált szezonális gyümölcsökkel tálaljuk.

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com