Arról van szó ugyanis, hogy egy napon, mégpedig szeptember 29-én egyrészt Beethoven Missa solemnis című - emberfölötti nehézségei miatt koncerten csak nagy ritkán hallható - miséje hangzik fel Fischer Ádám vezényletével (Zeneakadémia, 19.30); másrészt pedig Verdi A végzet hatalma című csodálatos operája látható félig szcenírozott előadásban, olyan világhírű énekesekkel, mint Lado Atanelli, Michel Crider, Thomas Konieczny, dirigál Kovács János (MűPa, 19.00). Persze hamar kiderül, hogy ez csak Gozzi egyik alesete voltaképpen, mivel egyenlők versengése per definitionem nem is létezhet, hiszen két egyenlő dolog közt nem lehet vetélkedés, éppen mivel egyenlőek; ráadásul Beethoven főművével még a mesés Verdi sem léphet egy küzdőtérre, azaz voltaképpen itt is egyenlőtlenek versengéséről van szó. Quod erat demonstrandum, mondhatná a látomásainkban még élénken élő Fizetőpincér, amikor belekötöttünk, azt állítva, hogy csak hat fröccsöt és két vodkát ittunk, nem pedig nyolcat és hármat.
Nemcsak Adorno (lásd az Elidegenített főmű című esszéjét), hanem maga a Mester szerint is a Missa solemnis volt legnagyobb alkotása; persze Beethoven ezt mindenekelőtt azokban a leveleiben hangoztatja, melyeket Európa különféle uralkodóházaihoz intézett, hogy azokra jó pénzért (egész pontosan 50 aranydukátért) rásózza a Missa kéziratát. Beethoven ekkor a 30-as számú ("Nagyratörő becsvágy"), illetve a 7., azaz a "Kiszolgáltatottság" című drámai helyzetekben leledzett.
Nincs kérdés, sem helyzet október 3-án. Ekkor a 125 éve született Igor Stravinsky emlékére rendeznek hangversenyt (Zeneakadémia, 19.30), melyen lapunk egyik régi, ám mostanában nálunk fájdalmasan keveset publikáló szerzője, a zenetudós Wilheim András dirigál; a felhangzó Stravinsky-művek közül az egyik, a kései korszakból származó Threni magyarországi bemutató. Ehhez nem írt ütemvonalakat az orosz zseni, aki erről úgy nyilatkozott, hogy a taktusbeosztást a karmesternek kell kiszámolnia. Hajrá, kedves Wilheim úr, drukkolunk innen is!
