Publicisztika
A leíró tudomány védelmében (Válasz Salamon János cikkére)
Gondolatgazdag cikk jelent meg a lap szeptember 13-i számában Salamon János filozófus tollából A nyelvromlás virágai; Modern Talking Back címmel. A cikk taglalja a nyelv filozófiai mibenlétét, beszél Wittgensteinról és követőiről, Isten, világ és ember viszonyáról, és a huszadik század közepén a filozófiában bekövetkezett ún. "nyelvi fordulatról". Nem is volna hozzáfűznivalóm, hiszen ezek a kérdések - miközben roppant érdekesek - nem tartoznak a nyelvészet tárgykörébe, ugyanúgy, ahogy az élet mibenlétének, céljának fejtegetése nem tartozik a növénytan tárgykörébe. Ám mivel a szerző több szokatlan megállapítást tesz a nyelvészetről és annak feladatáról, s a nevemet is többször említi (az alcímével is utalva ismeretterjesztő cikkeimre), néhány dolgot tisztáznom kell - már csak azért is, mert sok jelentős gondolkodó és filozófus (Marx, Nietzsche, Kant, Russell, Thoreau stb.) mellett én vagyok az egyetlen nyelvész, akit említ. Pirulva mondom: én nem vagyok ezekhez mérhető, jobban tette volna, ha a nyelvészet hasonló óriásait idézi velük szemben, nem engem. De hát ha kell, leszek muszáj Herkules.
