csontzene - Hiába itt Cicero?

  • .
  • 2008. április 10.

Trafik

A múltkor a fizetőpincér Quintilianuson nevelkedett szóáradata miatt nem volt alkalmunk elmondani az új ceterum censeót, most gyorsan az elején sort kerítünk rá: azonnal tegyenek ki hamutartókat a Zeneakadémia hátsó bejáratához, ahol ezek hiányában a dohányzó úri közönség kénytelen telerondítani az utcát!

A múltkor a fizetőpincér Quintilianuson nevelkedett szóáradata miatt nem volt alkalmunk elmondani az új ceterum censeót, most gyorsan az elején sort kerítünk rá: azonnal tegyenek ki hamutartókat a Zeneakadémia hátsó bejáratához, ahol ezek hiányában a dohányzó úri közönség kénytelen telerondítani az utcát!

Mert bizonyára Bogányi Gergely április 10-én rendezendő hangversenyén is dohányozni fogunk az első rész után, amelyen többek közt elhangzik Balakirev (1837-1910) Islamey című fantáziája, sokak szerint a pianista repertoár technikailag legnehezebb darabja - még a kiváló zongorista hírében álló szerző sem vállalkozott előadására. Bogányi műsora egyébként is döbbenetes, Stravinsky: Petruska, Debussy: Suite bergamasque, és a végén még a Schumann C-dúr fantázia is; elképesztő, reméljük, győzi erővel. Maga Milij Alekszejevics mára meglehetősen elfelejtett szerző, pedig fénykorában ő volt az orosz zene cárja, az Ötök iskolájának főnöke, ahol olyan nagyok, mint Muszorgszkij és Rimszkij-Korszakov voltak a beosztottjai. Az őt még személyesen ismerő Stravinsky szerint Balakirev "nagydarab kopasz ember volt kalmük fejjel, ravasz és éles tekintettel" (lásd képünkön). Egy másik jeles zongoristánk, Csalog Gábor se adja sokkal alább, Liszt, Debussy, Szőllősy András darabjai mellé még hozzácsapja a zeneirodalom egyik ormát (Beethoven: B-dúr szonáta, op. 106) a Magyar Rádió Márványtermében (április 14., 18.00), és csak imádkozzunk, hogy e nagyralátó koncertek után ne Nietzsche jusson eszünkbe, aki azt mondta: "Azt hiszem, a művészek gyakran nem tudják, miben a legjobbak, mert túlságosan hiúak ehhez, és érzéseik valami büszkébbre irányulnak, mint ama kis növénykékre, melyek újak, különösek és szépek, és teljes tökélyükben fejlődhetnek ki a veteményeskertjükben. A saját ültetvényük és szőlőjük végső javát alábecsülik, és szeretetük, valamint belátásuk nincs azonos nívón."

Na de erre az újabban Quintilianus-rajongóvá vedlett fizetőpincérnek is megvan a maga hozzáadnivalója, mégpedig ez: "Az is hiba, ha valaki túlságosan aggályoskodik, és a legapróbb részletekért is küszködik. Sugározzon hát a szónok önbizalmat, és mindig úgy beszéljen, mintha a legjobb véleménnyel lenne ügyéről. Ez az erény megvolt Ciceróban." Hogy egy kávéházban a legapróbb részletek közé ítélhető-e, ha a vendég (a Zenegyűlölő) folyamatosan küzd azért, hogy rendszeresen cseréljék ki előtte a hamutartót, és hogy ezért Cicero ékesszólásával kell-e bírnia, az már a megvitatható nagyobb részletek körébe vág. És akkor most lásd e heti felszólamlásunk elejét!

Figyelmébe ajánljuk