Balogh Anti útja a Györe-padtól hazáig már sima ügy volt, bár sietnie kellett, ha el akarta érni a délután kezdődő vb-döntőt. Sárkányék előtt kapaszkodott föl a főútra, a sárga Wartburg kinn állt a bejárón. Jobbra a szódás, majd Gerzsei Jóska karosszériaműhelye, balra előbb a "kisutca" (ki gondolná: Klapka György), onnan jött mindig Troché és Sztupa, aztán a Kocsis-bolt, ami azelőtt Fischli-bolt volt, kiírva: Vegyesbolt. Mellette laktak Kollárék, szemben a Miklós Jani, ott Májzinak hívták a fekete kutyát. Mellettük a tanító úr háza; a tanító néni délutánonként németórákat adott a falu igyekvőbb családokból odaparancsolt ifjainak, délutánonként jöttek a széplányok, a Mindenszky Klári, a Váncsodi Éva, de a legszebb a Csuprik Vera volt és a Solymos doktorné. Egy kerekes kút, följebb törpe vízierőmű, Pali bácsi és Rozi néni mellett Czékusék. A paprikás Gerzseiék előtt már szaladt a Balogh Anti, pedig a padon az öregnek vonzósan horrorisztikus és/vagy pornográf első világháborús történetei voltak, kicsit flúgos volt, mondták is, légnyomást kapott az Isonzónál. De most Anti nem ért rá, sietnie kellett, hogy bekapcsolja a tévét. Persze mi is így vagyunk vele.
A pénteki (11-i) műsor miatt persze nagyon nem kéne rohannunk, mert drága lesz az, elő kell fizetnünk az HBO-ra, ahol kora este, háromnegyed hétkor a Johnny Cash énekes sztorijából készült filmet, A nyughatatlant tolják, aminek az az oka alighanem, hogy a rendező, bizonyos Mangold valamivel megint jelentkezik a pesti mozikban, konkrétan egy western remake-jével, nálunk az eredeti Ben Wade és a farmer címmel volt száz éve a moziban. Az új meg Börtönvonat Yumába lesz. Névvel nem viccelünk, a mángold mindenesetre valami spenótízű cékla a répák családjából - a Naphegyen kérdeztem, nem termelnek ilyet, valaki bizonytalanul azt mondta: "tán vidéken". Ha már befizettünk, maradjunk éjfélig, mert lesz egy mérsékelten vérforraló John Le Carré-adaptáció is a közelmúltból: Az elszánt diplomata. Helyesebb lenne tán elszánt tévénézőkről beszélni.
Szombaton azonban minden másképpen leszen: sokkal több rossz filmet lesz szerencsénk megtekinthetni este. Szólok is előre: akkor inkább a diszkó. Bár. Én simán megnézem a Filmmúzeumon fél kilenckor a Fantozzi tovább tűrt, mert az vagyok én. Maradván a csatornán, fél tizenegykor kezdődik a Zenekari próba - egy okkal hanyagolt Fellini, de én bírom. Mármost olyan időpont nincsen, hogy 22.59, még a nyári időszámításban sem. Teljesen nyilvánvaló, hogy épp ezért adják ekkor az m2-n Emir Kusturica híres, ám közepes leiratát, melyben A papa szolgálati útra ment. 23.40-kor a Dunán egy spanyol film az alsó kutyák szerelmi életéről: Dolgok, amelyekért érdemes élni. Élni még csak-csak, de fönnmaradni 1-ig? Éjfélkor a tv2-n Martin Scorsese számos tévedéseinek legdrágábbika, az Aviátor, délután 4 előtt pár perccel volt ezen a csatornán egy Timothy Dalton-os James Bond is, kenjék a hajukra.
Vasárnap teljesen bizonyosan a Lipót bezárása miatt Dennis Hopper-napot tartanak a tévék, melynek során 15.25-kor az RTL Klub nyom vele valami sorozatot, már a címe is milyen hülye: Titkos küldetés. De ezzel nem érik be, este nyolckor a retardált komikusok úgy próbálnak motorozni a Starsky és Hutch moziváltozatában, mint Dennis meg Péter (minden stimmel, motor, jelmez: van kép róluk a rádióújságomban). A tv2 rafináltan megvárja, míg a konkurencia lehasad a csávóról, aztán 22.20-kor beveti Az orvlövészt a debiltől. Felőlem jól van, 23.55-kor ugyanitt Volt egyszer egy Amerika - kétségkívül vannak ennek is rajongói, még itt, a redakcióban is. Én persze már huszonöt perce nézem az m2-n Ken Loach Még egy csókját, no, akkor ennyi elég lesz belőle, mármint 25 perc és még egy csók, fáj a fejem, bocs.
Hétfőn rádöbbenek, hogy a múlt heti pampogásom Jugoszlávia-tárgyban hülyeség volt, mégsem egyesült újra, hanem valami Ljubisa Samardzic-Purisa Djordjevic (utóbbi a rendező) közös sorozat van az m1-en, mert 23.50-kor a Dél című 1968-as kövületet adják. Nem nekem, nyilván.
Kedden egy Karinthy-adaptáció Révész György tollából a Dunán este hétkor: Utazás a koponyám körül. Ne is kérdezzék!
Szerdán Gárdos Péter talán első, de egészen biztosan legjobb vagy leghangulatosabb filmje, az Uramisten 22.25-kor kezdődik az m2-n. Ez az, amiben Dörner bokszol egy kenguruval, Eperjes meg Feleki Kamill azon titkát szeretné, amivel még Houdinit is lemosta a veterán artista, aki a Nemzetiben lakik a Blahán, vagy valami ilyesmi. Mást nem is üzenhetnénk nekik: Jó napot, told meg a csónakot!
Csütörtökön elkezdem nézni 21.10-kor a Szajré c. minősíthetetlen marhaságot Marlon Brandóval, Robert de Niróval és Edward Nortonnal - ez ilyen szakmázós-betörősös izé, amiben fél óráig roppant precízen fúrnak föl egy mackót, láttak már ilyet, szörnyű. De sajnos csak 22.20-kor kezdődik az m2-n David Lynch Lost Highway - Útvesztőben című fércműve. Már úgy értem, hogy az sajnos, hogy egyáltalán elkezdődik. Nem lehetne inkább hagyni a francba? Hisz olyan nagyképű majomkodás az egész, annyira ciki. Épp, mint tévézni. Hát, úgy csinálják maguk is!
