Tíz évvel ezelőtt énekeltük meg a Bagolyvár éttermet, inkább pacsirtaszó volt, mint zordon huhogás, amire még ráerősített az újdonság varázsa és persze a májusi napfény. Most azonban nem virágzik az orgona, hideg eső hull, vajon reménytelen az évtizedes kertész lest beltéri megfigyeléssel kiváltani?
A kapuban nemcsak étlap, de egy elegáns mappában elhelyezett figyelmeztetés is olvasható a tilosban parkolás veszélyeiről, ám nincs időnk végigolvasni. Egy kedves asszony lép ki a házból, hogy segítségünkre siessen. "Persze, ebédelni jöttünk." Nem tudjuk, volt-e valamiféle felújítás az elmúlt tíz évben, mert ha nem, akkor biztosan igen kíméletesen bántak az egyébként "nagypolgárias" - ám mégsem egy antik bútorraktárt idéző - berendezéssel. Ahogy illik, van ruhatár, és dohányozni is csak itt, az előtérben elhelyezett asztalnál lehet.
Tíz éve, májusban nem tűnt fel, hogy hiába nagyobb jóval az átlagosnál a Bagolyvár, ennek ellenére egyterű. Ha csak métereket számolnánk, hodálynak mondanánk, de a berendezés, illetve a látható siker - ez az óriási tér vasárnap, ebédidőben csordultig tele - eszünkbe se juttatja a pejoratív jelzőt.
A korábbi látogatáshoz hasonlóan férfit most sem látni a személyzet tagjai között, amit anyáskodásnak vagy inkább nagymamáskodásnak is gondolhatnánk - a Bagolyvár a "hazai ízekkel" csábít -, de ez csak a látszatra adás, sokkal fontosabb, hogy jól kiképzett szakemberek végzik a dolgukat a küzdőtéren. A vadkrémleves (1030 Ft) után a szakácsról sem mondhatunk mást. A parajos harcsa (2950 Ft) viszont a nagymamaérzést erősíti, eddig ugyanis kizárólag magánházaknál találkoztunk a spenót efféle, tejes-fokhagymás feldolgozásával. Sajnos a harcsa már nem ennyire eredeti, leginkább "olyan semmilyen", ami csak azért nem igaz, mert hirtelen gombostűnyi szálkába botlunk. (Ne feledjük: a harcsa ragukiszerelésben érkezett!)
Ellenben a nyárson sült, baconbe csavart pulyka (3350 Ft) aranyérmet ér, a hozzá mellékelt csípős-gyümölcsös mártás meg még kettőt, raádasul a szálkával esett csorbát a mézes krémes (980 Ft) tovább köszörüli. Távozásunkkor nem mondhatunk mást: a Bagolyvár nem véletlenül tartozik a legnépszerűbbek közé tíz év után is.
