étel, hordó - BAGOLYVÁR

  • .
  • 2009. december 10.

Trafik

Fülünkben régi sláger, a Summertime, a mikrofonnál Alvin Lee. Az Állatkert előtt állunk, és eszünkbe nem jutna messzebb menni a Ten Years Afternál.
A habos, gőzös ligeti emlékeket úgy dobjuk el, mint egy aktuális csillag az időtlenség mankóját; hol vagyunk már attól, hogy a XX. század hajnalának állatsereglete kísértsen itt - a Barroccaldi cirkusztól Madárfejű Lajcsikán át a Czája testvérekig -, különben sem múzeumba indultunk! De mivel még a rhythm and blues is túl messze van, inkább mi leszünk "ten years after", olyan még úgysem fordult elő, hogy visszatértünk volna az egykori tetthelyre.

Tíz évvel ezelőtt énekeltük meg a Bagolyvár éttermet, inkább pacsirtaszó volt, mint zordon huhogás, amire még ráerősített az újdonság varázsa és persze a májusi napfény. Most azonban nem virágzik az orgona, hideg eső hull, vajon reménytelen az évtizedes kertész lest beltéri megfigyeléssel kiváltani?

A kapuban nemcsak étlap, de egy elegáns mappában elhelyezett figyelmeztetés is olvasható a tilosban parkolás veszélyeiről, ám nincs időnk végigolvasni. Egy kedves asszony lép ki a házból, hogy segítségünkre siessen. "Persze, ebédelni jöttünk." Nem tudjuk, volt-e valamiféle felújítás az elmúlt tíz évben, mert ha nem, akkor biztosan igen kíméletesen bántak az egyébként "nagypolgárias" - ám mégsem egy antik bútorraktárt idéző - berendezéssel. Ahogy illik, van ruhatár, és dohányozni is csak itt, az előtérben elhelyezett asztalnál lehet.

Tíz éve, májusban nem tűnt fel, hogy hiába nagyobb jóval az átlagosnál a Bagolyvár, ennek ellenére egyterű. Ha csak métereket számolnánk, hodálynak mondanánk, de a berendezés, illetve a látható siker - ez az óriási tér vasárnap, ebédidőben csordultig tele - eszünkbe se juttatja a pejoratív jelzőt.

A korábbi látogatáshoz hasonlóan férfit most sem látni a személyzet tagjai között, amit anyáskodásnak vagy inkább nagymamáskodásnak is gondolhatnánk - a Bagolyvár a "hazai ízekkel" csábít -, de ez csak a látszatra adás, sokkal fontosabb, hogy jól kiképzett szakemberek végzik a dolgukat a küzdőtéren. A vadkrémleves (1030 Ft) után a szakácsról sem mondhatunk mást. A parajos harcsa (2950 Ft) viszont a nagymamaérzést erősíti, eddig ugyanis kizárólag magánházaknál találkoztunk a spenót efféle, tejes-fokhagymás feldolgozásával. Sajnos a harcsa már nem ennyire eredeti, leginkább "olyan semmilyen", ami csak azért nem igaz, mert hirtelen gombostűnyi szálkába botlunk. (Ne feledjük: a harcsa ragukiszerelésben érkezett!)

Ellenben a nyárson sült, baconbe csavart pulyka (3350 Ft) aranyérmet ér, a hozzá mellékelt csípős-gyümölcsös mártás meg még kettőt, raádasul a szálkával esett csorbát a mézes krémes (980 Ft) tovább köszörüli. Távozásunkkor nem mondhatunk mást: a Bagolyvár nem véletlenül tartozik a legnépszerűbbek közé tíz év után is.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.