étel, hordó - BAGOLYVÁR

  • .
  • 2009. december 10.

Trafik

Fülünkben régi sláger, a Summertime, a mikrofonnál Alvin Lee. Az Állatkert előtt állunk, és eszünkbe nem jutna messzebb menni a Ten Years Afternál.
A habos, gőzös ligeti emlékeket úgy dobjuk el, mint egy aktuális csillag az időtlenség mankóját; hol vagyunk már attól, hogy a XX. század hajnalának állatsereglete kísértsen itt - a Barroccaldi cirkusztól Madárfejű Lajcsikán át a Czája testvérekig -, különben sem múzeumba indultunk! De mivel még a rhythm and blues is túl messze van, inkább mi leszünk "ten years after", olyan még úgysem fordult elő, hogy visszatértünk volna az egykori tetthelyre.

Tíz évvel ezelőtt énekeltük meg a Bagolyvár éttermet, inkább pacsirtaszó volt, mint zordon huhogás, amire még ráerősített az újdonság varázsa és persze a májusi napfény. Most azonban nem virágzik az orgona, hideg eső hull, vajon reménytelen az évtizedes kertész lest beltéri megfigyeléssel kiváltani?

A kapuban nemcsak étlap, de egy elegáns mappában elhelyezett figyelmeztetés is olvasható a tilosban parkolás veszélyeiről, ám nincs időnk végigolvasni. Egy kedves asszony lép ki a házból, hogy segítségünkre siessen. "Persze, ebédelni jöttünk." Nem tudjuk, volt-e valamiféle felújítás az elmúlt tíz évben, mert ha nem, akkor biztosan igen kíméletesen bántak az egyébként "nagypolgárias" - ám mégsem egy antik bútorraktárt idéző - berendezéssel. Ahogy illik, van ruhatár, és dohányozni is csak itt, az előtérben elhelyezett asztalnál lehet.

Tíz éve, májusban nem tűnt fel, hogy hiába nagyobb jóval az átlagosnál a Bagolyvár, ennek ellenére egyterű. Ha csak métereket számolnánk, hodálynak mondanánk, de a berendezés, illetve a látható siker - ez az óriási tér vasárnap, ebédidőben csordultig tele - eszünkbe se juttatja a pejoratív jelzőt.

A korábbi látogatáshoz hasonlóan férfit most sem látni a személyzet tagjai között, amit anyáskodásnak vagy inkább nagymamáskodásnak is gondolhatnánk - a Bagolyvár a "hazai ízekkel" csábít -, de ez csak a látszatra adás, sokkal fontosabb, hogy jól kiképzett szakemberek végzik a dolgukat a küzdőtéren. A vadkrémleves (1030 Ft) után a szakácsról sem mondhatunk mást. A parajos harcsa (2950 Ft) viszont a nagymamaérzést erősíti, eddig ugyanis kizárólag magánházaknál találkoztunk a spenót efféle, tejes-fokhagymás feldolgozásával. Sajnos a harcsa már nem ennyire eredeti, leginkább "olyan semmilyen", ami csak azért nem igaz, mert hirtelen gombostűnyi szálkába botlunk. (Ne feledjük: a harcsa ragukiszerelésben érkezett!)

Ellenben a nyárson sült, baconbe csavart pulyka (3350 Ft) aranyérmet ér, a hozzá mellékelt csípős-gyümölcsös mártás meg még kettőt, raádasul a szálkával esett csorbát a mézes krémes (980 Ft) tovább köszörüli. Távozásunkkor nem mondhatunk mást: a Bagolyvár nem véletlenül tartozik a legnépszerűbbek közé tíz év után is.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.