étel, hordó - BAGOLYVÁR

  • .
  • 2009. december 10.

Trafik

Fülünkben régi sláger, a Summertime, a mikrofonnál Alvin Lee. Az Állatkert előtt állunk, és eszünkbe nem jutna messzebb menni a Ten Years Afternál.
A habos, gőzös ligeti emlékeket úgy dobjuk el, mint egy aktuális csillag az időtlenség mankóját; hol vagyunk már attól, hogy a XX. század hajnalának állatsereglete kísértsen itt - a Barroccaldi cirkusztól Madárfejű Lajcsikán át a Czája testvérekig -, különben sem múzeumba indultunk! De mivel még a rhythm and blues is túl messze van, inkább mi leszünk "ten years after", olyan még úgysem fordult elő, hogy visszatértünk volna az egykori tetthelyre.

Tíz évvel ezelőtt énekeltük meg a Bagolyvár éttermet, inkább pacsirtaszó volt, mint zordon huhogás, amire még ráerősített az újdonság varázsa és persze a májusi napfény. Most azonban nem virágzik az orgona, hideg eső hull, vajon reménytelen az évtizedes kertész lest beltéri megfigyeléssel kiváltani?

A kapuban nemcsak étlap, de egy elegáns mappában elhelyezett figyelmeztetés is olvasható a tilosban parkolás veszélyeiről, ám nincs időnk végigolvasni. Egy kedves asszony lép ki a házból, hogy segítségünkre siessen. "Persze, ebédelni jöttünk." Nem tudjuk, volt-e valamiféle felújítás az elmúlt tíz évben, mert ha nem, akkor biztosan igen kíméletesen bántak az egyébként "nagypolgárias" - ám mégsem egy antik bútorraktárt idéző - berendezéssel. Ahogy illik, van ruhatár, és dohányozni is csak itt, az előtérben elhelyezett asztalnál lehet.

Tíz éve, májusban nem tűnt fel, hogy hiába nagyobb jóval az átlagosnál a Bagolyvár, ennek ellenére egyterű. Ha csak métereket számolnánk, hodálynak mondanánk, de a berendezés, illetve a látható siker - ez az óriási tér vasárnap, ebédidőben csordultig tele - eszünkbe se juttatja a pejoratív jelzőt.

A korábbi látogatáshoz hasonlóan férfit most sem látni a személyzet tagjai között, amit anyáskodásnak vagy inkább nagymamáskodásnak is gondolhatnánk - a Bagolyvár a "hazai ízekkel" csábít -, de ez csak a látszatra adás, sokkal fontosabb, hogy jól kiképzett szakemberek végzik a dolgukat a küzdőtéren. A vadkrémleves (1030 Ft) után a szakácsról sem mondhatunk mást. A parajos harcsa (2950 Ft) viszont a nagymamaérzést erősíti, eddig ugyanis kizárólag magánházaknál találkoztunk a spenót efféle, tejes-fokhagymás feldolgozásával. Sajnos a harcsa már nem ennyire eredeti, leginkább "olyan semmilyen", ami csak azért nem igaz, mert hirtelen gombostűnyi szálkába botlunk. (Ne feledjük: a harcsa ragukiszerelésben érkezett!)

Ellenben a nyárson sült, baconbe csavart pulyka (3350 Ft) aranyérmet ér, a hozzá mellékelt csípős-gyümölcsös mártás meg még kettőt, raádasul a szálkával esett csorbát a mézes krémes (980 Ft) tovább köszörüli. Távozásunkkor nem mondhatunk mást: a Bagolyvár nem véletlenül tartozik a legnépszerűbbek közé tíz év után is.

Neked ajánljuk