Publicisztika
Lapzártánkkor még van elnöke az Állami Számvevőszéknek, megjelenésünkkor már nem lesz, december 9-én ugyanis lejár Kovács Árpád 12 éves mandátuma, és a két legnagyobb parlamenti pártnak többhetes kenkődés után sem sikerült sem meghosszabbítani az ő megbízatását, sem új jelöltet találni. A fideszes Tállai András, bár nem értett egyet a helyzettel, a közrádióban megvonta a vállát: az apparátus elnök nélkül is elpöfög, a dolgozók tesznek-vesznek, elvezetgetik magukat. Tállai ráadásul abban a szerencsés helyzetben volt, hogy a kudarcot óne zsinór rátolhatta az MSZP-re, merthogy a jelölőbiz. szocpárti tagjai azt szerették volna, ha az ÁSZ alelnökeinek két gyakorló pártpolitikust neveznek ki, ők Göndör István frakcióvezető-helyettest, a Fidesz meg a KDNP pedig azt, akit jónak lát - csakhogy az ellenzék ebből nem kért. A történet odaáti, szocialista nézete szerint viszont a Fidesz, holott már le volt beszélve minden, direkt nem talált saját alelnököt, vagyis eldugta azt (Latorcai Jánost), akit megtalált, mert megvárja az egész cécóval önnön kétharmados többségét. A vicc az, hogy ez utóbbi feltételezés simán igaz lehet; miközben az az elképzelés, hogy az állami pénzköltéseket monitorozó felügyeletnél pártpolitikusok üljenek, úgyszintén oly mértékben abszurd, bicskanyitogató, és idegen demokratikus alkotmányunktól meg a becsületről alkotott közkeletű elképzelésektől, hogy csak na.