Pedig jól indult a dolog. Indiai gyorsbüfével még nem igazán kényeztették a főváros lakosságát, azt pedig akár az egyenlőség/testvériség csimborasszójának is tarthatjuk, hogy a Bombay Expresst az Andrássy úton, a Jókai utca sarkán egy másik indiai, ám luxusétteremnek mondott létesítmény helyébe állították.
Ami a külsőségeket illeti, inkább a McDonald's jut az eszünkbe, mint a Három Sárkány vagy a Seherezádé: IKEA-stíl, króm, műmárvány, színes falak. Krisna-, Visnu-, Síva-szuvenír még mutatóba sincs, Indiát csak néhány ízléses idegenforgalmista fotó idézi.
A választék a vitrin mögött, az elnevezéseket nem bonyolították túl, ilyen-olyan tálak és menük, illetve ugyanaz "becsomagolva" - a la kebab. A már említett vegamenühöz leves is jár, valami híg, leginkább a köménymagosra emlékeztető, drapp folyadék. Meg lehet enni (pontosabban inni), de a legtöbb, amit elmondhatunk róla, hogy nem spilázták agyon. A naanról már volt szó, a köretként szolgáló rizs ízetlen és kemény, a "főétel" pedig néhány, kimondottan jó ízű szószban úszó tofukocka. Kínai emlékek ugranak be, nem a legjobbak. Az ún. classic csirketálra (1490 Ft) viszont már úgy tekinthetünk, mint egy háromországos térképre. Keleten a már ismerős rizsnek köszönhetően a szegény Kínát köszönthetjük, a "nyugati" oldalon a kebab-zöldséges Törökország, középen pedig, vékony sávban végre itt van India a curryszószban áztatott "classic" csirkével, ami hiába puha és ízletes, ha csak jóindulattal mondhatjuk langyosnak.
S hogy ne csak a rosszra emlékezzünk: a desszertnek kért mangószuflét (250 Ft) bármelyik gyümölcsjoghurtgyártó örömmel fogadná.
