Narancs XXII. évf. 15. szám(2010.04.15.) (2010-04-15)
A strasbourgi Európai Emberi Jogi Bíróság (EEJB) tavaly év végén újabb nyaklevest adott a Magyar Köztársaság bíróságainak. A Karsai v. Hungary ítéletében ugyanis úgy döntött, hogy Magyarország jogellenesen korlátozta Karsai László történész véleménynyilvánítási szabadságát akkor, amikor a magyar bíróságok megállapították, hogy Karsai László történész megsértette Török Bálint személyiségi jogait.
Magyar Narancs, 2010. április 1. Drága Szerk.! Egyszer már módom volt a levelezési rovat hasábjain hangot (?) adni a Szerk.
Magyar Narancs, 2010. április 1. Tisztelt Szerkesztőség! A lap régi olvasójaként hitetlenkedő megdöbbenéssel olvastam a szerkesztőségi írásban az alábbi mondatokat: "A hűtlenséggel, családon belüli erőszakkal megvádolt férj hűtlensége és családon belüli (fizikai és pszichikai) erőszakossága magánügy, nem tartozik másra, mint a váló felekre és a válásban döntést hozó bírókra.
Magyar Narancs, 2010. március 18. Kedves Narancs, nagyon örültem, hogy írtatok a kiállításomról.
Magyar Narancs, 2010. március 18. ÉN SEJTEM, HOGY MIÉRT NEM TUDJA A címlapon nagy betűkkel kiemelt megállapítást a lap belsejében magyarázza a friss Kossuth-díjas Lovasi András: "Ha van párt, amit nem szeretek, az az MSZP, és nem tudom, miért adta nekem ez a kormány a Kossuth-díjat..." Igaza van.
Teljességgel érthető, ha vasárnap este a választók dühösen ültek a tévé előtt - eredmények helyett a szavazókörök előtt kígyózó sorokat, a választási szerveket szidalmazó elemzőket, és a vitatkozó Országos Választási Bizottságot (OVB) nézhették. Hogy mindezért ki a felelős, és hogyan lehetett volna elkerülni e botrányt, arra a vasárnapi zűrzavaros estén nem kaphattunk választ. Ha meg akarjuk érteni, mi vezetett idáig, vissza kell menni a 2006-os választáshoz, illetve a választási eljárási törvény (ve.) 2007-es módosításához.
Sok globalizációkritikus nagy lelkesedéssel tekint a közösségi tulajdonra a közszolgáltatások, például a vízszolgáltatás vagy a tömegközlekedés területén. A nagy bizalom mögött két fontos feltevés is rejlik. Az egyik szerint a közösségi tulajdon hasznos, hiszen a szegények így alacsonyabb áron juthatnak a szolgáltatáshoz, amely jelentősen növeli lehetőségeiket. A magáncég viszont - nyilván - felemeli az árakat, sőt akár a felújítás költségeit is ráterheli a fogyasztókra. A másik feltevés szerint a közösségi tulajdon képes érvényesíteni a természeti erőforrások szűkösségének szempontjait, és ezzel járul hozzá a fenntarthatósághoz. Ezek a feltevések azonban - sajnos vagy nem - távol állnak a valóságtól.
Már csak néhány hét, és új kezek kormányozzák országunk hajóját. Itt az idő, sulykolják egy ideje e kezekhez tartozó egyszólamú szájak - és ezzel nehéz is volna vitába szállni. Nyolc év valóban soknak bizonyult egyetlen kormánykoalíció számára: nemcsak az ország sínylette meg, de a koalíciót adó pártok is belerokkantak.
Magyar Narancs, 2010. április 1. Dunajcsik Mátyás Kertész Imre-kritikájába hiba csúszott: a cikk Csoóri Sándor Nappali ház című cikkéről beszél.
Hogy a Fidesznek a múlt vasárnap praktikusan meglett a kétharmada, azt botorság lenne elvitatni, innét pár oldalra ezt részletesen is okadatoljuk, hovatovább az is elképzelhető, hogy a kiálló 57 körzetből egyet sem bír majd elvinni a szocialista párt.
Három helyett öt napon át választanak Afrika - egyelőre - legnagyobb országában, hogy ellensúlyozzák a kezdeti szervezési, logisztikai problémák okozta nehézségeket. A részvételtől részben visszalépett ellenzéki pártok már eleve szabálytalanságokról beszéltek, és el-Besir elnök borítékolható győzelme aligha hoz demokratikus változásokat - miközben az ország a kettészakadás előtt áll.
A fekete dobozok tartalma lapzártánkkor még nem ismeretes a nyilvánosság előtt, és a baleset lefolyásáról csak az orosz légiirányítás meg a kevés szemtanú beszámolóira hagyatkozhatunk. A tragédia okainak vizsgálata, közösségi feldolgozásának mikéntje, politikai következményei megváltoztathatják a lengyel politikát. Kilencvenhatan vesztették életüket.
Épp öt éve annak, hogy a múlt heti eseményekre kísértetiesen emlékeztető körülmények között megbukott és menekülésre kényszerült az előző kirgiz elnök, Aszkar Akajev. Akkor, 2005. március végén a soros parlamenti választások elcsalása volt az a szikra, ami az ország déli részén elindította az elégedetlenség hullámát.
A költségvetésben vannak kockázatok, de nincs szó a Fidesz által sulykolt nagyságrendről - éppen az a következő kormány feladata, hogy ezeket kezelje. A pénzügyminiszter állítja, hogy az államháztartás helyzete átlátható, erről bárki meggyőződhetett. Igaz, az ellenzéki politikusok nem kíváncsiskodtak.
Ózd térségében közszájon forog, hogy környékszerte profin szervezett kutyaviadalok folynak, a hatóságok azonban hivatalosan nem tudnak erről. A helyiektől és a "verekedtetéseken" részt vevőktől megdöbbentő történeteket hallottunk.
Első alkalommal tartotta parlamenti választási gyűlését Jókai utcai székházában az MSZP. Szocialista politikusból keveset láttunk, a holdudvar is otthon maradt, a kínjukban mosolygó párttagok zöme elő sem bújt a színfalak mögül.
A Civil Mozgalom (CM) a Seres Mária-féle népszavazási kezdeményezésből nőtte ki magát. A képviselők költségtérítéséről végül nem írtak ki össznépi voksolást, de a szervezkedés kemény magja párttá alakult, és meglepetésként országos listát állíthatott. Saját megfogalmazásuk szerint ők azok a civilek, akiknek semmi közük a jelenlegi hatalomhoz, akik megunták, hogy az élősködő pártok döntsenek a sorsukról.
Este tizenegy tájékán, miután az MDF-székház emeletéről levonult az élgárda, Dávid Ibolya tisztelettel bejelentette, hogy lemond az elnöki posztjáról. Azt is mondta, hogy az a nap a sírásé, a következő az elemzésé. S noha szépen és tisztán fogalmazott, fegyelmezett mimikával, látszott rajta, hogy vagy sírt, vagy sírni fog.
Új párt, nem gazdag párt, a választási buli így hát egy Bajcsy-Zsilinszky úti bérház emeleti lakásában zajlik. Az előszobában néhány százan próbálkoznak jönni-menni, a tömegben a barátságos párt prominensei is elvegyülnek, akár meg is lehet őket tapogatni.
Nem lépteti vissza jelöltjeit a Jobbik - jelentették ki vasárnap éjjel a párt politikusai, akik csalódottan fogadták a vasárnapi választási eredményeket. Országosan 25-30 százalékra számítottak, és biztosra vették, hogy maguk mögé utasíthatják az MSZP-t - ám a fővárosban rosszul szerepeltek. Ismét taroltak viszont Kelet-Magyarországon: ott várhatók a legádázabb harcok a következő két hétben a Fidesz és a radikálisok között.
Túl hideg volt, és az eredmények is túl későn jöttek ahhoz, hogy hatalmas tömegek várják Orbán Viktor triumfálását a budapesti Vörösmarty téren - mi másra gondolhatnánk, ha nem jött ki öt-tízezer ember megünnepelni a jobboldali szövetség valóban történelmi sikerét. Pedig ok lett volna rá: a közel ezres közönségnek már nem is a győzelemvárás rántotta görcsbe a gyomrát, hanem a kétharmad első fordulós abszolválása. A kényelmes kormánytöbbséget az összegyűltek borítékolták, a minősítettet csak remélték. Már aki, mert akadt olyan aktivista, aki tudósítónknak hosszan fejtegette: a kétharmad veszélyes, túl nagy teher, bele is lehet rokkanni, márpedig jó lenne legalább két ciklusra berendezkedni.
Nagy fordulatnak kell bekövetkeznie ahhoz, hogy első fordulós elsöprő sikere után a Fidesz ne szerezze meg a kétharmados parlamenti többséghez szükséges még hiányzó mandátumokat április 25-én. Esélyeit az is növeli, hogy ellenfelei nemcsak vele, hanem egymással is szemben állnak.
A zsidó komszomolista fiú olyan hihetően hazudta magát árjának, hogy a Führer ifjúsági szervezetének elit iskolájába került. Nappal lelkesen üvöltötte a "Heil Hitlert", este gettóban maradt rokonaira gondolt. Önéletrajzi írásából nemzetközi sikerű filmet is forgattak Európa, Európa címmel."
Április 14-én elhunyt Rubin Szilárd. Az életpályájáról szóló, itt következő cikkünk 2006. július 20-án jelent meg az Elsüllyedt szerzők sorozatban.
Michael Jackson olvasási szokásairól viszonylag keveset tudni, de Manhattan híres könyvkereskedésében, a Strandben még ő is elidőzött néhány alkalommal. Arról, hogy Jackson látogatásakor lezárták-e a környéket, nem szól a fáma, viszont Chuck Palahniuk dedikálása alkalmával 700 rajongó rohamozta meg a boltot.
Sok víz lefolyt azóta a Dunán, hogy az amerikai Ry Cooder és a mali Ali Farka Toure tizenhat évvel ezelőtt megjelentette a - világzene egyik mérföldköveként jegyzett - Talking Timbuktu című albumot. Azóta más világ van, immár mindenki mindenkivel, tele a padlás mali kollaborációkkal.
Nekem ne mondja senki, hogy a világ nem változik. Gondoljunk csak vissza, mi számított az unalmas, már nem fiatal férfi legfőbb mozgóképes ismertetőjelének harminc évvel ezelőtt? Nyilván a hajháló és a zoknitartó (jó ég, mi mindenre volt képes ezekkel a rekvizitumokkal Ugo Tognazzi!).
A Dillinger Escape Plan nem tudja, mit csináljon. Erre egyfelől a három évvel ezelőtti bizonytalan, csapongó Ire Works, másrészt az utána történő kiadóváltás utalhatott a közelmúltban. Az Option Paralysis pedig továbbra sem válaszolja meg egyértelműen a kérdést, hogy van-e keresnivalója a zenekarnak még a zenei életben, túl azon, hogy az esetleges feloszlás esetén nyilván óriási veszteség érné a színteret, hiszen arról, hogy a DEP a legveszélyesebb koncertzenekarok képzeletbeli toplistáján minimum dobogós helyezést kapna, a magyar közönség is meggyőződött két éve, amikor darabokra szedték - és ezt tessék nyugodtan szó szerint érteni - az A38-at.
A rendszerváltás megcáfolhatatlan eredménye, hogy a magyar turista ma már oly gyakran utazik az észak-afrikai turistadiktatúrába, mint a hetvenes években, Lelle alsóra SZOT-beutalóval. Tunéziában körülbelül ugyanekkor döntöttek az idegenforgalom fellendítéséről, és a nyitás jegyében örömmel fogadtak mindenféle stábot.
Martijn, Nik és Thijs, a három holland zenemunkás még a groningeni egyetemi évek alatt ismerkedett meg, amit hamarosan közös barkácsolás követett. Nem is bírtak leállni: az utóbbi hét évben valami elképesztő mennyiségű megjelenést produkáltak - népszerűségük pedig nőttön nőtt, többek között kis hazánkban is.
Általában magyar választók (sőt, leendő szavazók) milliói izgulják végig a választási műsorokat - lehetőség szerint megkísérelve minél több csatorna párhuzamos befogadását, egészen az érzékek tűrőképességének végső határáig.
Ez a komédia olyan, mint a fado, a portugál zenei specialitás. Melankolikus, nosztalgikus, szomorú, szerelmes és boldog. Galv-o Teles maga is hódol a műfajnak, 2004-ben Fado Blues címmel készített filmet, produkciós cégének pedig Fado Film a neve.
című művét rendezte meg Andrej Süerban a Kolozsvári Állami Magyar Színházban - színpadra vitte a filmet. Ennek kockázatáról maga is vall a műsorfüzetben - mi meg látjuk magunk előtt, a vendégjáték helyszínén, a Pesti Magyar Színház stúdióvá alakított színpadán.
Ha a rendező nem keveri bele a történetébe Piroska és a farkas rémes dolgainak némelyikét, tisztább lenne a képlet: a rémes huszadik század rémes második felének szerencsétlen gyermekeiről hallanánk egy szép (rém)mesét. A gyerekek élete - az esetek döntő többségében, ugye - a szüleik magaviseletének viszonyában, velük kapcsolatban ölti egyetlen dimenzióját, a szülő maga a világmindenség, a közel és a távol. Hősünk, Terezka pláne így van vele, hisz' óvodás még. Nincs is oka panaszra, kellemes körülmények között él Prágában, kedves édesanyja operaénekes, alkalmasint hivatásos anya, a papa tán a repülőtér biztonsági főnöke. Csakhogy visszatér a messzi Japánból anyu régi partnere és szerelme, a jóképű gordonkás, s vele a jó hír: újra együtt koncertezhetnének a távoli Japánban... Terezka érzi, hogy nincs ez rendben így, pláne nem is lesz jó vége - jön a farkas és megesz mindenkit, aki számít; ennél nem talál jobb magyarázatot. De szerencsére itt van Simon, Terezka barátja az oviból, aki tudja, honnan fúj a szél, a földönkívüliek kavartak be, az a minimum, hogy kicserélték anyut egy E. T.-re.
A dán művészeti ágak közül mindenképpen a filmé az elsőség. Ha azonban a Ludwig Múzeum kiállítását a sikermozik felől nézzük - gondoljunk csak Lars von Trier egyetlen dogmás Dogma-filmjére (Idióták), Anders Thomas Jensen szarkasztikus humorú munkáira (Ádám almái, Zöld hentesek, Gengszterek fogadója) vagy Lone Scherfig emberi történeteire (Wilbur öngyilkos akar lenni, Olasz nyelv kezdőknek) -, csalódni fogunk. A kedvelt abszurd irónia, a váratlan meglepetések helyett hideg, távolságtartó, néhol üres világokkal találkozhatunk, konfrontáció helyett felmutatással, provokatív kérdésfelvetések híján a témák óvatos körüljárásával.
Elmentem vidékre színházba - Budapesten. És hazafelé - tartott az út vagy egy órát - azon gondolkodtam, vajon van-e még olyan budapesti színház, ahová túlnyomórészt a környék lakói járnak; mondjuk mintha a Katona, az Örkény vagy a Radnóti a belvárosi lakosok színháza lenne, és nem három lenne, csak egy.
A koreai konyha itthon méltatlanul mellőzött, pedig jellegzetes, édes-csípős ízeivel, amelyekben a szezámolaj, fokhagyma, cukor és szójaszósz keveredik, nagy népszerűségnek örvendhetne. Bár összetett, nem elsősorban a kifinomult komplexitás jellemzi, inkább az erős, karakteres ízek.
A kilencvenes évek közepéről származó rémes emlék ugrik be: kolbászozó a Velencei-tónál, desszertlángosok fóliával letakarva a pulton. Az árus kiemeli az egyiket, megmikrózza.
Amikor Sztupa és Troché felemelkedni látták a szobrot, nem volt a közelben egy darus kocsi sem - Ács Laci Prága típusú gépével a gödöllői múzeum falazóelemeit emelte be, s helikopter sem körözött az égen, így ne tessék a dolgot olyannak elképzelni, mint az Édes élet elejét. Sokkal szimplább história ez, "mafa úr beintésére egy napfényes nyári délelőtt a Béke téren az olvasó munkás szobra felállt ültő helyéből, s maga mellé tette a levegőbe nyitott könyvét, mintha csak egy asztala lenne ott, de nem volt.
rés a présen: Kik a kedvenceid? Miket csináltál eddig? Németh Anikó: A kedvenc magyar előadóművészek, akiknek fellépéseire, klipjeihez szívesen tervezek ruhákat: Harcsa Veronika, Tóth Evelin, Gaia, Eszenyi Enikő, vagy a japán hegedűművésznő, Midori Goto. Néhány éve dolgoztam a női főszereplők ruháin Peter Greenaway Tulse Luper bőröndjei című trilógiájában, aztán terveztem operajelmezt, legutóbb Purcell A tündérkirálynő című darabjához a MűPába, és természetesen egyéni megrendelőimnek is dolgozom.
DROGOS OPERA Mexikóvárosban mutatták be Gabriela Ortiz hatfelvonásos operáját, melyet a Camelia la Tejana (A texasi Camelia) című drogballada, vagyis narcocorrido alapján írt. A drogkereskedelemhez fűződő mítoszokat éltető médiáról is szóló darab cselekményében helyet kapott a Mexikó északi és az USA déli vidékein egyaránt népszerű Tigres del Norte zenekar, melynek témába vágó 1976-os slágerét, a Contrabando y Traiciónt is beleszőtték az opera zenei szövetébe.
Már javában április havát számlálja a Gergely-naptár, s miként tavaly vagy tavalyelőtt, úgy ez a hagyományosan szeszélyesnek ítélt hónap idén is elhozza Budapestre a kiismerhetetlen zongorafenomént, az enigmatikus Grigorij Szokolovot (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, április 15., fél nyolc). A nagy orosz éves rendes vizitje jelenti majd az előttünk álló hét fő eseményét, melynek meghirdetett zárószáma (persze a dúsan mért ráadások előtt) a kétszáz éve született Robert Schumann f-moll szonátája, vagy másként zenekar nélküli zongoraversenye lesz.
A Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház egyik alapítója, jelenleg a debreceni Csokonai Színház társulatának vezető színésze. Színházi és filmes munkáiért tucatnyinál is több díjat nyert, legújabb főszerepét Debrecenben A makrancos hölgyben játssza; előadás után beszélgettünk vele.
A leginkább a skatulyázhatatlan, melankolikus éjszakai zenét játszó seattle-i The Walkabouts vezetőjeként ismert énekes-gitáros-dalszerző (képünkön középen) immár hosszú évek óta Szlovéniában él és alkot - szólólemezeit lapunk a közelmúltban tekintette át (Odahaza, távol, MaNcs, 2009. december 10.). Chris Brokaw-val és Hugo Race-szel pár éve alapított triójával, a nyáron (a Szigetre) hozzánk is ellátogató Dirtmusickal tavaly Maliba utazott, hogy a Tamikrest nevű tuareg blueszenekarral közösen készítsenek lemezt. Az album a BKO (azaz Bamako) címet kapta, és a napokban kerül a boltokba - ennek apropóján beszélgettünk telefonon.
A Szaturnuszról jött, de nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy amíg itt volt, a világűrből magával hozott kozmikus szabadság érzését a zene nyelvén keresztül átadta a sápadt földlakóknak. Sun Ra szabad zenéje korunk igazi csodáinak egyike. Dzsessz is, meg nem is. Tánczene is, meg nem is. Törzsi zene is, meg nem is. Punk-rock is, meg nem is. Szilaj, felkavaró, csupa élet kavalkádja a hangoknak. 1993-ban hagyta el a Földet, de zenekara töretlen lendülettel muzsikál tovább. Vezetőjük, Marshall Allen szinte a kezdetektől Sun Ra társa volt, és a fél évszázados múltra visszatekintő Arkestra az ő irányítása alatt is hengerel. Persze ez már egy másik zenekar. Kevésbé vakmerő és megveszekedett. Szvingesebb, könnyedebb. Szórakoztatóbb, a kifejezés hagyományos értelmében. A színes, csillogó ruhákba bújt bácsik döbbenetes energiával fújják. Mindenki vigyorog. Egyikük hirtelen breakbemutatót rögtönöz a színpad előtt. A kongák hangja felveri a dzsungelt. Marshall Allen félreteszi a szaxofont, és bizarr fúvós szintetizátorával küld jeleket mesterének a világűrbe. A Földön minden oké. Vagy legalábbis nincs még minden veszve.
Sir Liam, most arra kérném, nézzen úgy, mintha maga lenne az istenek királya, jó mérgesen, mint a Michael Collinsban, egyszersmind emelkedetten, mint a Star Warsban, meg némi kétértelműséggel, mint a Batmanben és egy leheletnyi esendőséggel, mint a Schindler listájában! Hogy mondja, rágyújtani? Nem, azt szerepben nem lehet, zavarná a szponzorokat.
A Nemzeti Kulturális Alap történetének legnagyobb projektjében a könyvtárak másfél milliárd forint értékben juthatnak új könyvekhez. Nehéz lenne vitatni, hogy ez jó a könyvtáraknak, a kiadóknak és a szerzőknek - de sokak szerint lehetne sokkal jobb is.
Havi pár ezer forintból egyszerre javíthatunk egy gyermek helyzetén és a lelkiismeretünkön, a dolog pedagógiai üzenete pedig jóval hatásosabb, mintha az állatkertből egy tevét vennénk a nevünkre. Távoli országokba könnyebb szponzort találni, mint itthonra.
Akkor született, amikor Petőfi, és úgy halt meg, mint Moliére - valami mégsem stimmelt vele, de lehet, hogy bennünk - miszerint a világban, az egész világban - volt a hiba. Egyik lehetőség sem bizonyított teljesen, hiszen Varga akkora tehetség, olyan kiváló futballista volt, hogy akik nem látták, azok is áhítattal emlegetik játékát, például ollózásait, mintha valóban olyan lett volna, aki akkor is ollózik, amikor más mást csinálna. Másfelől - legalább most tiszteljük meg anynyival, hogy szembenézünk a tényekkel - nem vitte semmire. Semmire? Legenda lett már életében... Hovatovább aktív játékos korában.
Memrisztor A Hewlett-Packard tudósai bemutatták azokat a miniatűr kapcsolókat, amelyek átvehetik a processzorokban jelenleg használt tranzisztorok helyét. A memrisztor egyszerűbb, mint a mai félvezető tranzisztorok, és elektromos áram nélkül is tud információkat tárolni. Hackerbotrány Amerikai és kanadai számítástechnikai szakemberek azt állítják, hogy egy kínai hackercsoport tehető felelőssé azokért az adatlopásokért, amelyek során számos titkosított adat tűnt el az indiai védelmi minisztérium gépeiről, többek között NATO-csapatmozgások tervei és a dalai láma levelezésének egy része. Gondolatrendőrség Vietnam tagadja a Google és a McAfee számítástechnikai biztonsági cég vádját, miszerint a kommunista ország rosszindulatú szoftvereket használt internetes oldalak meghekkelésére és politikai ellenvélemények utáni kémkedésre.
Hagyományos kínai gyógyászatot fog oktatni szeptembertől a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kara (SE-ETK) - a hír bejárta a magyar sajtót. Ám a dékán nem fogalmaz ilyen egyértelműen: ha nem normalizálódik a jogi szabályozás, nem lesz képzés sem.
Híres festményekről másolatokat készíteni mindennapos dolog, de hogy valaki ezt hímzéssel tegye, elég szokatlan. Grósz Tamás amatőr textiles Hieronymus Bosch triptichonjának a pokoltól a mennyországig (vagy fordítva) tartó útját teljesen egyedi technikával, egy tűvel járta végig.
