Amikor - esti órán - belépünk a minden szempontból kifogástalan high-tech és "szagelszívott" tágas helyiségbe, a pénztáros hölgy köszönés helyett közli: egy óra múlva zárunk. Láng Vince óta tudjuk, mi minden fér bele egy órába, oh, a fastfood minden bizonnyal, de persze az is lehet, hogy az alkalmazott úgy gondolta, lakodalomra készülünk.
Miután biztosítjuk, hogy nincs oka az aggodalomra, plasztikkártyát nyom a kezünkbe, mint megtudjuk, erre "írja fel" fogyasztásunk ellenértékét a digitális fizetőpincér. A hosszú, patyolattisztaságú pultnál külön ablakuk van a salátáknak, a pizzáknak és a tésztáknak, ez utóbbiak "kiszerelése" a legizgalmasabb, ugyanis a választott száraz tésztát a szemünk láttára főzik tökéletesre - pillanatok alatt. De a pizzát még ők sem tudják ilyen hamar elkészíteni, így hát egy számozott csipogóval szerelnek fel, ez jelez, ha készen áll az ízesített korong. Ami a választékot illeti, fergeteges - a tészták és a pizzák is négy eltérően beárazott kategóriában (1200-1950 Ft között), három-hét különböző feltéttel készülnek. Az üdítők, szeszes italok (!) és desszertek ügyében a hely szellemétől - hál' istennek - teljesen elütő bárpulthoz kell vonulni.
Mindezt - mármint az "elütést" - a Vapiano egészéről elmondhatjuk. Egyáltalán nem olyan, mint egy "meki", de tipikus étteremre sem emlékeztet. Noha a díszletek között tengernyi élő fűszernövényt, faberakást és sok egyéb, melegséget kifejező dekorációt (hogy csak a fiatal Sophia Loren arcképét említsük) elhelyeztek, a választott ételek (fokhagymás, chilis, illetve gombás tészta, pestós, spenótos pizza) pedig egytől egyig "földi értelemben" mondhatók kifogástalannak, az összképet illetően kifejezetten sci-fi hangulata van az egésznek. Ez akár izgalmas is lehetne, egyenesen bizsergető, de a személyzet unott és barátságtalan viselkedése úgy ránt viszsza a jelenkori magyar valóságba, akár a gravitáció az amatőr űrhajóst.
