Kis túlzással a Börzsöny fővárosának nevezhetjük Királyrétet. Ide fut be az erdei kisvasút, itt ér véget az aszfaltozott út, a turista számára ez az utolsó lehetőség, hogy enni- és innivalót vegyen magához. A fapados (forralt)borharapótól az elegáns szálloda étterméig számos létesítmény közül választhatunk, de az összes közül a Trófeás nevű kerthelyiséges vendéglőre mondtuk a legmelegebb szívvel, hogy "Börzsöny-barát". Emlékünkben ugyan rettentő a hideg, legfeljebb varjú merészkedik a kertbe. Vállalhatatlan viccek járnak a fejünkben - miért nem épít az APEH üdülőt a Magas-Taxon? -, éneklő kutyát, láncfűrészt és motoros szánt szerzünk, Daniel Katz Amikor nagyapám átsíelt Finnországba című könyve a bibliánkÉ Kizárólag a Trófeás babgulyásának köszönhető, hogy elviseljük a zimankót.
A Trófeást nem véletlenül nevezték Trófeásnak: odabent egymásba értek az agancsok, ráadásul szarvast ábrázoló festményben is igen erősek voltak. A legnagyobb szenzációt az őzraguval töltött rétesük keltette, ami szerény előételként húzódott meg az étlapon, végül mégis az övé lehetett a legértékesebb trófea.
Mindez ma már a múlté. A biztonságos táplálkozás jegyében szállunk le a kisvasútról, de a Trófeásnak csak a nyomát leljük. A felújított, fehérre meszelt homlokzatra sárga ívet festettek, immár Aranykapunak nevezik - logikus. A kertben nemcsak a káros növényeket, de a fából készült padokat is kigyomlálták. Takaros, grillsütős közeg fogad, műanyag kerti bútorokkal. Ahová nem jutott napernyő, ott elviselhetetlen a meleg, szerencsénkre az árnyas részen bőven van hely. Meglepetésünk fokozódik, hogy ezen az üres, tikkadt délutánon is élő zene fogad, igaz, a szintetizátoros odabent játszik, a kertbe csak a hangfal jutott. A repertoár egyhangúan változatos: nem tudunk különbséget tenni Seress Rezső, az Illés, Komár László vagy a "Hosszú fekete haj" között, ez legyen a legnagyobb bajunk. Az étlap megújult, a felszolgáló udvarias. 'zes rétes nincs, de van helyette tárkonyos szürkemarha- (790 Ft), vagy épp rumos-mazsolás gesztenyekrémleves (490 Ft), és persze vörösboros szarvaspörkölt, méghozzá knédlivel (1490 Ft). Tényleg csak a becsület kedvéért rendelünk mellé egy börzsönyi gombákba göngyölt csirkét baconkabátban (1490 Ft). Tisztességes adagok érkeznek, tisztességes kiszerelésben. A szürkemarha és a szarvas is megfelelő állagú, az ízesítéssel azonban komoly gondok vannak. A levesben a tárkony csak jelképes, kénytelenek vagyunk rásózni, a pörkölt a túlzott paprikahasználat miatt a piacon árusított sertésrokont juttatja eszünkbe. A további anyagokkal viszont egyáltalán nem vacakoltak. Túlságosan közel a határ, odaát a közértben hegyekben áll a knédlipor, bár tartunk tőle, hogy a szlovák nyelvű használati utasítást nem sikerült maradéktalanul megfejteni. A csirkével sem járunk jobban, a gomba, a bacon érzékelhetetlen, bármelyik közepesnél rosszabb pesti vendéglőben ilyet kapunk, a rösztiköret gyanúsan mirelites. Az egyébként tűzforró gesztenyekrémlevesről pedig legyen elég, hogy szinte magunk előtt látjuk a gesztenyemassza aranyszín csomagolását. Nem is fáradnánk tovább, de a bundázott alma (390 Ft) felkelti érdeklődésünket, ami azért nagy szerencse, mert végül ez menti meg börzsönyi kirándulásunkat a teljes kiábrándultságtól. Nagymamás ízvilág, csepegő nosztalgia. Csak azt tudnánk, miért írták az étlapra, hogy juharsziruppal leöntve, amikor nem juharsziruppal öntötték le, hanem valami cukros izével?
