DZSIHAD, A MUSICAL A skóciai Edinburgh nemrég kezdődött Fringe Fesztiválján Jihad: The Musical címmel mutattak be zenés komédiát a nemzetközi terrorizmusról. Főhőse egy afgán földműves, aki tudtán kívül egy terrorszervezetnek dolgozik, de amikor egyértelművé válik számára, hogy egy nyugati célpont felrobbantására készülnek, válaszút elé kerül.
ELKELT AZ EMI Habár a konkurens Warner Music is régóta szerette volna megvenni, a Terra Firma nevű befektetői csoport szerezte meg a brit EMI - a világ harmadik legnagyobb zeneipari cége - tulajdonjogát: a kiadó részvényeinek 90,27 százalékáért 3,2 milliárd fontot tettek le. Az EMI ne-héz időszakot él, s jóllehet olyan előadók tartoznak hozzá, mint a Beatles, a Rolling Stones, a Coldplay, David Bowie és Robbie Williams, idén bejelentették, hogy a lemezeladások visszaeséséből következő veszteség miatt 2009-ig bizonyosan nem fizetnek osztalékot részvényeseiknek.
AMERIKAI UDVARI KÖLTÕ Királyi udvar ugyan nincs Amerikában, de a kongresszusi könyvtár költészeti tanácsadójának 1937-ben létrehozott posztját 1985-ben hivatalosan is az udvari költő (poet laureate) címévé változtatták. Többek között Robert Lowell, Elizabeth Bishop, William Carlos Williams és Robert Frost utódaként e címet kapta most meg az 1938-ban Belgrádban született, de 1953 óta az Egyesült Államokban élő Charles Simic. A The World Doesn't End című kötetéért 1990-ben Pulitzer-díjat nyert költő eszszéket ír, fordít és tanít is.
A TEJÚT LOCARNÓBAN Lapzártánk idején mutatják be a Locarnói Nemzetközi Filmfesztiválon Fliegauf Benedek Tejút című filmjét: a Pohárnok Gergely fotografálta alkotás a Napjaink Filmművészei elnevezésű versenyprogramban versenyez az Arany Leopárdért. Az elsőfilmesek díjáról döntő zsűriben Mundruczó Kornél is helyet kapott.
KOESTLER BÖRTÖNMÛVÉSZEI Negyvenöt évvel azután, hogy Arthur Koestler 1962-ben alapítványt hozott létre a rács mögött élők kreatív tevékenységének támogatására, most történt meg első ízben, hogy friss műveik nem egyházi vagy önkormányzati intézményekben kerültek közönség elé, hanem a kortárs művészet egyik - nem is akármilyen - színterén: a londoni Institute of Contemporary Arts termeiben szeptember 9-ig látható Insider Arts című kiállítás mintegy kétszáz alkotását a Koestler Trust idei pályázatára érkezett 4800 munka közül válogatták ki. A beküldött műveknek körülbelül a negyede kapott valamilyen elismerést, 20 és 100 font közötti pénzjutalmat hatszáz alkotás érdemelt ki. A képző- és iparművészet bármely válfaját (festészet, szobrászat, rajz, kerámia, textil, fa stb.) magába foglaló vizuális kategória mellett a nem vizuális művészetek (irodalom, zene, spoken word) terén külön lehetett pályázni. "Lenyűgözött a börtönművészek szabadsága" - fogalmazott a Timesban Grayson Perry, a pályázati zsűri képzőművész tagja (ahogy a zsűri, úgy a közönség sem tudhatja, hogy az egyébként is anonim alkotók mi miatt kerültek összeütközésbe a törvénnyel). A kiállítás bezárása után, szeptember 14-30. között a londoni Koestler Arts Centre-ben ingyen megtekinthető és jutányos áron megvásárolható mintegy kétezer idei pályamű, a bevétel zöme az alkotókat, egy része a Koestler Alapítványt illeti meg, tíz százalékát pedig a bűncselekmények áldozatául esettek támogatását szolgáló alapnak utalják át.
Arthur Koestlert saját börtönélményei késztették a - művei, köztük a sztálini börtönben játszódó Sötétség délben honoráriumából alapított - díj létrehozására: fiatal korában, a spanyol polgárháború idején maga is három hónapot börtönben töltött (kémkedésért halálra ítélték, a brit kormány közbenjárására szabadult), két évvel később hónapokat töltött egy francia internálótáborban, majd néhány hetet egy brit börtönben. Pontosan ismerte az alkotó tevékenység jótékony hatását, volt, hogy úgy érezte, csakis az írásnak köszönheti, hogy sikerült megőriznie józan eszét.
Az Institute of Contemporary Arts nyári moziprogramjában egyébként nemrég egy héten át a Taxidermiát vetítették.
GYÁSZ Röviddel Ingmar Bergman után távozott az élők sorából a modern európai filmművészet hasonló súlyú egyénisége, Michelangelo Antonioni. 94 éves volt, életének utolsó két évtizedét részleges bénultságban töltötte, Túl a felhőkön című forgatókönyvét 1995-ben már Wim Wenders vitte vászonra, természetesen Antonioni elképzeléseit követve. De ekkor már kész volt az életmű - az első dokumentumfilmtől (A Pó népe, 1942-47) az 50-es, 60-as évek díjakkal is elismert klasszikus és részben kultikus darabjain (A kiáltás, A kaland, Az éjszaka, A napfogyatkozás, Vörös sivatag, Nagyítás, Zabriskie Point) át a későbbi, talán már nem ennyire meghatározó jelentőségű alkotásokig (Foglalkozása: riporter, Kína, Egy nő azonosítása, Az oberwaldi titok). Oscart ugyan nem nyert, de munkásságát az Európai Filmakadémia életműdíjjal jutalmazta 1993-ban.
93 éves korában elhunyt George Tabori, azaz Tábori György drámaíró és rendező: a 20. századi európai színjátszás egyik legnagyobb egyéniségének halálhírét a Berliner Ensemble szóvivője jelentette be, mely társulattal 1971 óta rendszeresen dolgozott. Zsidó családban, Budapesten született, majd Berlinben és Drezdában tanult. Németország túl kicsi lett kettőnk számára - szokta volt mondogatni Adolf Hitlerre utalva, akinek hatalomátvétele után Angliába, majd Amerikába utazott. Az 50-es évek elején egyik darabját Elia Kazan vitte színpadra a Broadwayn, ő maga pedig Hitchcocknak írt forgatókönyvet (Vallok). Európába visszatérve Berlin mellett Münchenben és Bécsben dolgozott legtöbbet, de Budapest csak akkor kapott ízelítőt tabut nem ismerő művészetéből és groteszk humorából, amikor 1991 februárjában a berlini Maxim Gorki Theater a Katona József Színházban is előadta Mein Kampf című bohózatát.
