kertész lesek - PALAPA

  • .
  • 2010. október 14.

Trafik

Szentendréről rosszat vagy semmit - szoktuk mondogatni. De amikor hírét vettük, hogy a jó szándékkal kikövezett Dumtsa Jenő utcánál - a marcipánmúzeum bejáratával szemben - mexikói étterem nyílt, másra sem gondoltunk, mint hogy a város előbb-utóbb totális skanzenné változik. Viccelődtünk is a Palapa elnevezésen.
Lelki szemünk előtt az építőiparban dolgozó, munkájának fortélyait az otthoniakkal megosztó családfő képe sejlett fel, akit így hív az épp gügyögni kezdő legkisebb fia, a későbbi tékozló, de az étlap sz. tájékoztatása szerint rossz malomban őröltük a hullámpalát: a palapa ugyanis az olyan "pálmalevelekből font, kúp alakú tető, amellyel a mexikói halászok a mai napig is fedik kunyhóikat". Nos, ami a kunyhót illeti, Szentendrén is van benne valami, csakhogy inkább Mexico City külvárosának viskóira emlékeztet, nem pedig tengerparti látomásra.

De mindez csak látszat! Ha jobban megfigyeljük a szedett-vedett díszletet, egyértelmű, hogy igazából a belsőépítész koncepciója valósult meg, a "mintától" eltérően itt szó sincs igénytelenségről, szükségmegoldásokról - a Palapa ilyennek van kitalálva. Ráadásul "kertész les" sem a jó idő miatt - zuhogott eső - szerepel a címben: egy hangulatos melegházat csaptak az épülethez, ami zord külsőségek közepette is trópusi hangulatot produkál.

A felszolgáló "igazi főúr", vérében van a szakma, magabiztosságát viszont csak a tökéletes tortillaleves (430 Ft) után értjük igazán. De az ezt követő ún. Fiesta-tál (3940 Ft) még így is meglepetést okoz. Először a méretével. Az étlap "gasztronómiai kalandozást" ígér 2 személy részére - négyféle étellel, arra azonban nem számítottunk, hogy ez a négyféle - rafinált tortillatekercsek a gyengédtől a méregerősig, sült oldalas - négy "teljes" adagot jelent, amit ráadásul bőséggel körítettek steakburgonyával és változatos salátákkal. A felét sem tudjuk megenni, a felszolgáló rutinosan viszi csomagoltatni a maradékot. Bőségtálunkat flannal (540 Ft), karamellás mexikói pudinggal koronázzuk meg, ami úgyszintén tökéletes.

Nehogy félreértsék, nem a mennyiségtől ájultunk el, a tartalomtól. A fene gondolta volna, hogy Szentendre épp mexikóiban nyújt kiemelkedőt.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.