kulthírek

  • .
  • 2010. október 14.

Trafik

"ÚJ" VIVALDI Csaknem 300 éven át elveszettnek hitték Antonio Vivaldi Il Gran Mogol című fuvolaconcertóját, de nemrég a southamptoni egyetem kutatója, Andrew Woolley ráakadt a kottára Edinburghban, a Skót Nemzeti Levéltárban, a műkedvelő fuvolás, Lord Robert Kerr iratai között. A darabot januárban, a skóciai Perthben mutatják majd be. AEGON-TÁRSDÍJ Csaplár Vilmos, aki Hitler lánya című regényével áprilisban elnyerte az Aegon Művészeti Díjat, megnevezte az Aegon Művészeti Társdíj jelöltjét: Pálfi György filmrendező október 21-én, a Szépművészeti Múzeumban veheti át az elismerést - épp ott, ahol második játékfilmje, a Taxidermia kövér alakjait is megidéző, s tán azokat is ihlető Botero-festmények láthatók. GYÁSZ 70 éves korában elhunyt Solomon Burke.
Az énekesnek Amszterdamban, egy templomból átalakított koncertteremben lett volna fellépése, ami jelképes keretbe foglalja életét: a templomi zene felől jutott el a gospel, a soul, a rhythm & blues világába. Ismertsége nem vetekedhet a legnagyobbakéval, de a helye közöttük van. Olyan szerzemények fűződnek a nevéhez, mint a Blues Brothers című filmben használt Everybody Needs Somebody to Love vagy a Dirty Dancing egyik slágere, a Cry To Me.

IRODALMI BÉKEDÍJ David Grossman vehette át a Német Könyvkiadók és Könyvkereskedők idei Békedíját. Az izraeli író számos műve foglalkozik hazája és a palesztinok konfliktusával. Fiát, Urit a 2006-os izraeli-libanoni határvillongás során egy Hezbollah-rakéta ölte meg, napokkal azután, hogy más írók társaságában fegyverszünetre hívott fel. Ezt az élményt is beépítette két éve megjelent regényébe (angol címe: To the End of the Land).

TÜNET EGYÜTTES: ÚJ VÉLETLEN Nyolc évvel a 2002-es premier után generációt váltott a Véletlen: a Szabó Réka által rendezett tudományos ismeretterjesztő táncjátékot új táncosokkal, újragondolt koreográfiával mutatták be a Mu Színházban.

A PUNK MÛVÉSZETE Loud Flash: British Punk on Paper - e címmel állította ki a brit punk fénykorát megidéző plakát-, szórólap- és fanzingyűjteményét Toby Mott, akit 1977-ben, 14 éves korában csapott meg a zenei forradalom szele. Ekkor kezdte gyűjteni a hozzá kapcsolódó tárgyakat, nyomtatványokat, fénymásolt hirdetményeket, sőt a nukleáris leszerelésért és a rasszizmus ellen tevékenykedő mozgalmak, illetve a fajvédő Nemzeti Front ifjúsági közegben kifejtett aktivitásának dokumentumait. Azóta maga is képzőművésszé érett, kurátorként kiállításokat is szervez - ezúttal saját gyűjteményéből. Év elején a spanyolországi Castilla y León kortárs művészeti múzeumában, a MUSAC-ban mutatta be több mint ezer darabos kollekcióját, most pedig, október 30-ig a londoni Haunch of Venison galériában. Összeállított egy 128 oldalas albumot is, benne neves grafikusok és fotósok (Jamie Reid, Pennie Smith) mellett a korszak csináld magad szellemét igazán tükröző, névtelen amatőr tervezők munkái, egy korabeli fanzin fakszimiléje és a témát körüljáró esszék.

FRANKFURT ÉS A NOBEL-DÍJ Néha mintha egy rugóra járna Stockholm és Frankfurt órája, s a könyvvásári díszvendégség közelében kapja meg a legrangosabb irodalmi elismerést az adott régióba vagy országba való szerző. Ilyen együttállást figyelhettünk meg Orhan Pamuk Nobel-díja (2006) és Törökország díszvendégsége (2008) vagy Kertész Imre (2002) és Magyarország (1999), José Saramago (1998) és Portugália (1997), Wislawa Szymborszka (1996) és Lengyelország (2000), Seamus Heaney (1995) és Írország (1996), Oe Kenzaburo (1994) és Japán (1990), Octavio Paz (1990) és Mexikó (1992), Camilo José Cela (1989) és Spanyolország (1991) esetében.

Hasonló a helyzet idén is: noha a frankfurti fókuszban ezúttal Argentína állt, a Nobel-díjat pedig Mario Vargas Llosának ítélték, aki perui, de ez Európából Latin-Amerika sikerének látszik, az ottani - sőt, a teljes spanyol nyelvű - irodalom hírverését szolgálja. Hiszen Vargas Llosa, aki 1990-ben elbukott a perui elnöki hivatalért folyó versenyben, 1993-ban - némileg sértődötten - fölvette a spanyol állampolgárságot. S miként azelőtt, ezt követően is a világpolgár életét élte: 23 éves korától Párizsban nyelvtanárként és újságíróként dolgozott, az elmúlt években Barcelonában, Madridban, Limában, Párizsban és Londonban élt, a Nobel-díj híre New Yorkban érte. A publicisztikától azután sem szakadt el, hogy kadétiskolai élményeit feldolgozó regénye, A város és a kutyák hazájában és nemzetközileg is rangos íróvá tette. Esetében olyan Nobel-díjast kapott a magyar olvasó, akivel a 2003-as Budapesti Könyvfesztiválon személyesen is találkozhatott, s akinek az életműve java már le van fordítva: A zöld palota; Pantaleón és a hölgyvendégek; Négy óra a Catedralban; Don Rigoberto feljegyzései; Levelek egy ifjú regényíróhoz; elbeszélései: Kölykök; vagy legutóbbi tanulmánya uruguayi pályatársáról: Utazás a fikció birodalmába: Juan Carlos Onetti világa stb.

EMLÉKMÛ LENNONNAK John Lennon halálának 30., születésének 70. évfordulója alkalmából a liverpooli Chavesse Parkban felavatták a zenész békeharcosi aktivitására utaló emlékművet (földgömböt ölelő kotta, galambbal): tervezte a 19 éves amerikai Lauren Voiers, a kaliforniai Global Peace Initiative megbízásából. Lennon első felesége, Cynthia és nagyobbik fia, Julian énekelte a tömeggel együtt a Give Peace A Chance-t, második felesége, Yoko Ono és fia, Sean Ono Lennon, valamint Ringo Starr pedig Reykjavíkban szerepelt, Plastic Ono Band néven. Az emlékművön Lennon figurája nem kapott helyett - ő, ifjú zenészként szoborba faragva a liverpooli Cavern klub bejárata mellett támasztja a falat.

TIZIANO FERRO: COMING OUT Miközben Belgrád aljanépe budapesti bajtársaihoz hasonlóan rátámadt a meleg büszkeség menetére, Olaszország egyik legnépszerűbb popsztárja nyilvánosságra hozta: ő is saját neméhez vonzódik. Tiziano Ferro a Vanity Fair olasz kiadásában megjelent interjúban kijelentette, hogy hosszú évek zűrzavara után, pszichoterápia segítségével tisztába jött saját szexualitásával. A 30 éves énekes több mint hétmillió lemezt adott el az elmúlt tíz évben, hazáján kívül különösen Spanyolországban és Latin-Amerikában közkedvelt.

Figyelmébe ajánljuk