A szellemeskedő elnevezés mégsem öncélú, a Repeta Sarokban ugyanis humoros esteket rendeznek, bár ebből semmit sem sejthetünk odakint. Persze vicces az is, hogy ha egy járókelő elhalad asztalunknál, és rálép az ott heverő csatornafedélre, a Tévésmaci pattan egyet a székén, pedig nem is Palkó. Szeretünk nevetni.
Az ifjú felszolgáló tekintetében némi részvét - kellett maguknak ideülni -, de nem avatkozik a nagyok dolgába. Az étlap szerény választéka reménykeltő, és mivel épp most egy veterán Fiat 500-as próbál helyet találni, az olasz oldalra fordulunk, és a tésztás mellett döntünk. Csakhogy a hagyomány az hagyomány! Mivel a belváros belében (gyomrában) vagyunk, a magyarosat nem mellőzhetjük, még előbújna Mátyás a pincéből, és a fejünkre koppintana a vonóval. A gulyáslevessel (590 Ft) azonban nemcsak kipipálhatjuk a kötelezőt, de büszkén kiálthatjuk: Hajrá, magyarok! A megfelelő sűrűségű, jól fűszerezett (vagyis nem túlpaprikázott) nyitány húsrészlegében sem találunk felesleges toldalékot, állaga is jó, csupán a mennyiséggel van gond, mindössze csészényi az élvezet.
A tészták méretével már nem lehet bajunk, akár a lasagnét (1190 Ft), akár a penne arrabbiatát (890 Ft) nézzük, belevaló legények. Az impozáns látvány szerencsére tartalommal is bír, megint csak remek arányokról, túlkapásoktól mentes összetételről számolhatunk be. Sajnos mégsem tehetünk újabb csillagot a szakács váll-lapjára, mivel a paszták hőmérséklete jóval szerényebb a kelleténél. Persze az is lehet, hogy csak túl gyorsan hűlt le a levegő.
