De semmi baj, elhagyunk egy pizzériát, és máris ott a görög. Odabent a szokásos kék-fehér színvilág és a tipikus kocsma kevercse, de a kerthelyiség - a belső udvar - is hasonló hangulatú. Kékre festett csónak a falon, kockás abrosz, művirág, nádkerítés. Az egyik sarokban sörösrekeszek, a szomszéd kutyája vonyít és kaparja a kerítést. Zene is van, a lemez címe minden bizonnyal Greetings from Rhodos vol. 4, az étlap borítója leginkább egy szakdolgozat fedlapjára emlékeztet. De mielőtt gyanúba kevernénk a helyi könyvkötőt, inkább a bevezetővel traktálnánk önöket: "Nem tudott elmenni idén nyaralni Görögországba?! Mi megpróbáljuk kárpótolni!!! Jöjjön el hozzánk a ZEUS-ba!!! Mi a tenger kékségét nem tudtuk elhozni, de ételeink különleges ízével, tüzes görög borainkkal, ouzóval, igazi görög salátáinkkal, mediterrán (udvari) kerthelyiségünkkel megpróbáltuk idevarázsolni ezt a csodás világot!!!"
Valószínűleg nem a roppant kedves felszolgáló hölgy hibája, hogy egy pillanatra sem feledjük: a Duna partján vagyunk, nem az Égei-tengerén. Kissé megrázó, hogy tejes kávé csak por alakban létezik, de legalább nem titkolják. Az avgolemono (590 Ft) vitán felül görög specialitás - citromos, tyúkhúsos rizsleves. Rossz nyelvek szerint a progresszív rock legendája, az Aphrodite's Child nevű zenekar azért oszlott fel, mert az énekes (Demis Roussos) romlott avgolemonót locsolt a zongorista (Vangelis) hangszerére. Nos, a ráckevei leves bizonyosan nem okoz ekkora konfliktust, bár szép emlékeket sem idéz. Elég híg ahhoz, hogy meleg citromlének nevezzük, de néha nyelvünk tojásfoszlányba ütközik, arra pedig nem találunk szavakat.
A kecskesült (2190 Ft) nemcsak mérete miatt kemény dió, jól meg kell rágnunk, hogy a végére érjünk. A kiálló csontok látványa egyébként is kedvünket szegi, ám ahol véget ér a keménykedés, ott olyan zsírgazdagnak tűnik a hús, hogy azt már másnak neveznénk. Vigasztalódhatunk a remek sült krumplival, illetve azzal, hogy a kecskénk nyakán egy darab feta díszeleg. Csak úgy, éhségből eszünk egy rántott gombát is (1190 Ft), amit a változatosság kedvéért szintén fetával töltöttek. Mind megesszük, egyáltalán nem rossz, de szívünk mélyén a desszertben bizakodunk, hátha... Piros vagy inkább fehér pont, hogy a galakto bureko (490 Ft) látványa leginkább a túrós rétesre emlékeztet. Sajnos az íze már sokkal kevésbé, ugyanis a kelleténél tovább mikrózták, s ennek köszönhetően csupán forró csípést érzünk a nyelvünkön. Csak azt ne mondják, hogy Zeusz csókjához volt szerencsénk.
