"Kimeríthetetlen téma" - Mautner Zsófia gasztroblogger (Chili & Vanília)

  • .
  • 2010. augusztus 26.

Trafik

rés a présen: Mióta főzöl, és mióta írsz a témáról? Mautner Zsófia: Gyerekkorom óta főzök, de ami egykor ártatlan hobbinak indult, abból olyan tizenöt éve komoly szenvedély lett, két éve pedig hivatás. Öt éve írok róla, mert történetesen mindig újabb és újabb mondanivalóm akad.
Ez egy kimeríthetetlen téma.

rap: Mi inspirál?

MZS: Bármi tud inspirálni: alapanyag, évszak, utazás, hangulat, művészet. Mind szerzőben, mind szakácsban az olyanokat kedvelem, akiktől legalább egy dolgot megjegyzek.

rap: Az idei Budapesti 'szi Fesztivál Food & Film programján, ahol közéleti személyiségek tálalnak, te október 14-én a Soul Kitchen című film előtt látod vendégül a közönséget.

MZS: Örültem e felkérésnek, már régóta vártam, hogy itthon is összehozzon valaki egy ilyen programot. A műfaj külföldön, például Berlinben vagy New Yorkban is remekül működik, nem is csoda, hiszen a gasztronómia és a filmművészet mindig is kölcsönösen inspirálta egymást. Főztem már filmre, zenére, ékszerre, alig várom a mostani feladatot is, számomra nincs annál izgalmasabb, mint amikor ízben kell kifejezni valamit. A filmválasztásnál csípőből döntöttem, Fatih Akin ugyanis az egyik kedvenc rendezőm, az összes filmjét láttam és szeretem. Lehet, hogy az ételen kicsit többet kell majd agyalnom.

rap: Milyen szerepléseid lesznek még az őszszel?

MZS: Több rendezvényen vannak főzős kötelezettségeim. Tervezünk egy fordított napot, ahol a kritikusok főznének az éttermeseknek. Aztán a többi bloggerrel lassan elkezdünk ügyködni az év végi jótékonysági akciókon, továbbá dolgozom Segal Viktor séf szakácskönyvén meg egy saját kisebb köteten is. Tanácsadóként közreműködöm néhány ősszel nyitó gasztronómiai vállalkozásban is, többek között egy izgalmas gourmet-boltban.

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.