"Ha miénk lehetne a világ, azt hiszem, sok örömet szerezhetnénk az emberiségnek." Richard Wagner lelkesedett ilyesformán Liszt Ferencnek írott levelében legendás barátságuk kezdetén, s ha valamikor, hát a Liszt-bicentenárium sűrűjében és az immár hatodik Budapesti Wagner-napok peremén indokolt ezeken a hasábokon is méltatni e két nagyság (akik festményünkön Cosima és Nietzsche társaságában láthatók) kapcsolatát. Wagner és Liszt barátsága bizonnyal a zenetörténet emlékezetes pályatársi rokonszenveinek, véd- és dacszövetségeinek sorába tartozik, amelyben az önzetlenség és a kölcsönös nagyrabecsülés mellett az érzések és utóérzések jószerint teljes garnitúrája fellelhető volt az atyai haragtól a követelőzésig, az értetlenségtől az udvarias őszintétlenségig.