mi a kotta? - A torok Attilája

  • .
  • 2011. június 9.

Trafik

"Szép a zene, ahol világos és vannak benne gondolatok. A cselekmény lassan halad, a szöveg is.
Így aztán unalmas. Szép zenekari hatások. Túlságosan sok kitartott hang, s ettől elnehezül." A Lohengrinnek e visszafogott, erősen távolságtartó méltatása Giuseppe Verditől való, aki 1871-ben inkognitóban végigülte a Wagner-opera milánói bemutatóját, s a műsorfüzetére följegyezte benyomásait. Az egyidős, 2013-ban majdan egyaránt bicentenáriumához érkező két komponista távoli rivalizálása ezen a héten különös aktualitást nyer, hiszen csütörtökön egyszerre indul a Budapesti Wagner-napok fölnőtt programja, valamint a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál, ahol idén újra Verdi kerül Bartók mellé a főszerepbe.

A Wagner-napok 2010-es új produkciója éppenséggel az emlegetett Lohengrin lesz - Marton László rendezésében, s természetesen Fischer Ádám zenei fősége alatt (Nemzeti Hangversenyterem, június 9. és 12., négy óra). Meglehet, a német hőstenor helyébe egy jeles hazai erő, Kovácsházi István áll, ám az előadások így is változatlanul nemzetközi Wagner-specialisták egész sorát léptetik majd a dobogóra: Camilla Nylundtól (képünkön) Petra Langig. Egészen hasonló lesz a helyzet a tavalyról megújrázott Trisztánnal is, mely zenedrámáról a Wagnernél amúgy még szűkkeblű pillanataiban is jóval kollegiálisabb Verdi egyik utolsó interjújában a legnagyobb elismerés hangján szólt. A két Trisztán-előadás (Nemzeti Hangversenyterem, június 10. és 13., négy óra) idén a diadalmasan visszajáró Christian Franz és Evelyn Herlizius kettősét ígéri.

Miskolcon mindeközben a Bartók + Verdi fesztivál első fele kínálkozik, a sajnálatos programszűkítések dacára is váltig izgalmas előadásokkal. Így újra ellátogat Borsodba a moszkvai Helikon Opera pompás társulata, ezúttal a Nabuccóval (Miskolci Nemzeti Színház, június 14., hét óra). Műsorra kerül még aztán a torok Attilájától (ahogy Hans von Bülow gúnyolta Verdit) egy debreceni Trubadúr (Nyári Színház, június 10., hét óra) s egy moszkvai Rigoletto (Nemzeti Színház, június 13., hét óra).

A bicentenárium évében értelemszerűen Liszt is szerephez jut az operafesztiválon, méghozzá gyermekként komponált operácskája, a Don Sanche révén. A Miskolc, Bayreuth, Eisenstadt és Kassa részvételével összeálló előadás (Nemzeti Színház, június 11., hét óra) napján egyebekben Liszt szakrális művészetének egyik csúcsteljesítménye, a Via Crucis is felhangzik majd a Székely Bertalan oltárképével büszkélkedő miskolci evangélikus templomban (június 11., öt óra). Liszt persze külön-külön mindahány eddig emlegetett zeneszerzővel kapcsolatba hozható: a múlt héten tárgyalt Wagner-barátság mellett, a most csütörtökön Kocsis Zoltán és a MÁV Szimfonikusok által is ünnepelt, a nagy pályaelőd emlékét akadémiai székfoglalóban méltató Bartókkal (Operettszínház, június 9., hét óra), de bizony még Verdivel is. Mert bár Verdi és Liszt személyesen sosem találkoztak egymással (még 1886 tavaszán sem, amikor pedig mindketten ott ültek a párizsi operában a Cid előadásán), Liszt jó pár pompás átirattal és reminiszcenciával tisztelgett Verdi előtt, míg a nagy itáliai gondosan begyűjtötte és tanulmányozta az abbéruhás újító szimfonikus költeményeinek kottáit.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.