tévésmaci - A sas felszállt, leszállt

Amikor Sztupa és Troché (végül másnap) kiértek a Szenesbe, lenyűgöző látvány tárult eléjük; ha van olyan, hogy a világ legcsodálatosabb legelője, nos, az fogadta őket, teljes pompájában. S ha ez nem lett volna elég, ott volt, ott volt bizony az egyszarvú is, szórakozottan legelészett - mintha ott sem lett volna.

De Sztupa és Troché jól tudták, hogy bár káprázatos, amit látnak, mégsem káprázik a szemük. Egy pillanatra földbe gyökerezett a lábuk, s tanácstalanul pillantottak egymásra. Egy torz akkord persze belezavart ebbe az isteni szimfóniába: ott ugrált nagy vidáman az egyszarvú körül az a spicckutya. A szökött spicc, az állatorvosék valamikori házi kedvence. S mivel ő tűnt a kisebbik problémának, Sztupa és Troché úgy próbálták oldani a dermedtségüket, hogy előbb vele foglalkoztak. Ezzel mit csináljunk, egyáltalán ki ez, mi ez? - kérdezte Sztupa. Úgy bírom, amikor adod az előkelő idegent, s úgy teszel, mintha nem hallanád, ami körülötted történik. Vonyarc azt mesélte "mafának, hogy valami macskaneve volt az állatorvoséknál, amit rosszul tűrt, kiszökött hát az erdőre, ott bolyongott, amikor eléugrott Mókus Pisti, a légierő parancsnoka, és megkérdezte tőle, hogy te mi a fenét keresel itt, Cirmi? Erre a spicc aszonta', hogy kuss, a nevem Brokita, és olyat besomott a Pistinek, hogy az negyedóráig nem találta meg azt a ménkű lompos farkát, s fél napig nem bírt visszamászni a fára, a többiek hordtak neki - persze a képébe röhögve - diót, mogyorót, hogy szedje végre össze magát. Azóta ő - vagyis Brokita, basszus - a főnök állítólag az erdőn, egyesek szerint még a hundkutyákkal is spannol. Ha közben önök is összeszedték magukat, húzhatunk tévézni.

Pénteken (27-én) kora este meggyőződhetünk róla, hogy számos remake esetében már az eredeti sem volt fenékig tejfel: a Filmmúzeumon 17.55-től Ocean's Eleven - A dicső tizenegy, a nagy büdös rat pack mozi 1960-ból. Hogy mi a fene az a rat pack, kideríthetik a wikipédiából és máshonnan, én úgy mondanám, hogy vegasi csuprettók grupettója. Este, 21.40-kor lesz egy angol krimi 1980-ból az m1-en Helen Mirrennel és Bob Hoskinsszal. Én mondjuk még soha nem hallottam a Hosszú nagypéntekről, de az imdb-n nem áll túl rosszul.

Szombaton olyan nagy a tolongás, mintha nem is mindenki a Csampionsz Liga döntőjét nézné. Lesz például Száll a kakukk fészkére az m1-en, kilenc után öt perccel, vagy negyvennel a Dunán Várj, míg sötét lesz. Nos, az előbbi egy kétségtelen filmremek, a második meg egy nagyon finom kis krimi, ki nem hagynám őket. Máskor. De figyeljenek ide, a sportban nincsen második előadás, az ismétlés izgalmatlan, mit sem ér. A nézett sportban épp az egyszeriség, a megismételhetetlenség, a gyilkos egyidejűség a földöntúli élvezet. A videotékába holnap is el lehet ballagni, sajnálom. Viszont az is tény, hogy nem kötelező szeretni a sportot, pláne a focit, viszont elmarad a The Queens of the Stone Age koncertje is, tehát nincs más, menjenek randizni a szigetre, most legalább nem lesz tömeg. Én reggel megnéztem A kővirág című 1946-os szovjet kalandfilmet, 8.40-től a Dunán, a meccs előtt (19.15) meg csekkoltam a ViaSat3-on, hogy tényleg van-e Berény Róbert-festmény a Stuart Little kisegérben, és az sem kizárt, hogy volt egy rövid aktusom A kaktusz virágával fél hat előtt a Filmmúzeumon - tehát jó kezekben vannak, a távkapcsoló virtuóza vagyok.

Vasárnap pihenek. Önök viszont Makk Károly Macskajátékát sasolják 1974-ből, 14.55-kor, az m1-en. Éjfélre én is összeszedem magam, és választok a Mária, a skótok királynője (1971) és a Gázláng (1944), illetve a tv2 és a Filmmúzeum közül. Nyilván Marit.

Hétfőtől jön a papság: A pap feleségében (1971) Marcello és Sophia kavarnak a Filmmúzeumon, 18.15-től.

Szerdán ugyanekkor, ugyanitt A pap és az örömlány. Ebben meg Cselescsávó és Monica Vitti.

Volt kedden Szegénylegények (dettó Filmmúzeum, 14.50), lesz szerdán Könnyű testi sértés (dettó Filmmúzeum, 23.05), de már láttuk őket. Különben se tévézzenek, nézzenek ki az ablakon, még az is többet ér!