rap: A fesztiválnak vannak visszajáró külföldi vendégei, így például idén is eljön majd a moszkvai Helikon Színház remek társulata. Miskolc újraépíti a magyar operaélet nemzetközi kapcsolatrendszerét?
BT: Igen, már amennyire ezt a pénzhiány lehetővé teszi számunkra. Mi mindenesetre kutatjuk az együttműködés lehetőségeit, s ennek egyszerre lesz példája és elismerése a gyermekkori Liszt-opera, a Don Sanche előadása, amit Katharina Wagner jóvoltából a miskolci bemutatót követően, még a nyáron Bayreuthban is láthat majd az ünnepi játékok programja előtt az odasereglő közönség. De ilyen együttműködést ígér az a közös magyar-szlovák-román-ukrán Puccini-projekt is, ami 2013-ra európai uniós támogatást nyert. Ilyen támogatott együttműködésből persze sokkal több is lehetne, ha valóban felelősen tervezhetnénk évekre előre, mert a pénzügyi kiszámíthatóság hiánya jószerint ellehetetleníti a munkánkat, hiszen bizonytalanságot eredményez, és kényszerű, fájdalmas visszamondásokhoz vezet. Idén is ez a helyzet, s ennek a nemzetközi kapcsolatok nagyon komoly kárát látják: ilyenkor azután kezdhetjük a legelejéről a bizalomteremtés munkáját.
MN: Miskolc mennyire tudja értékelni a fesztivál hasznát, azt a tényt, hogy nyaranta a magaskultúra egyik kitüntetett helyszínévé válik a város?
BT: Miskolc súlyosan eladósodott, így jóllehet a város vezetése továbbra is fenn kívánja tartani a fesztivál folytonosságát, a korábbiakhoz képest csak sokkal szolidabb mértékben tudja támogatni a rendezvényeinket. Pedig az operafesztivál nem csupán minőségi kultúrafogyasztó közönséget vonz Miskolcra, de a nagyvilágban is eredményesen képviseli a várost. Így volt ez nemrég a brüsszeli Magyar Intézetben megtartott kiállításon is, ahol a fesztiválhoz kapcsolódó Bartók-tematikájú grafikai és fotógyűjtemény hatalmas sikert aratott, Miskolcnak és egész Észak-Magyarországnak is jó hírét keltve.
